Banda vagy szerelem?

8.

*Hyunjin szemszöge*

- Remélem a lábad is szétetted neki, nehogy az kapjon meg aki szeret. - üvöltöttem rá, majd az ajtót magam után becsapva, haragosan hagytam el a kórházat.

Fájt a tudat, hogy nem velem van. Nem, az fájt, hogy Channal van. Miért? Egyátalán... Hogyan? Nem is szerethetett igazán, ha ezt megtette. De akkor...

- AISH! - vágtam bele az épület falába, ami mellett elhaladtam.

Eszméletlenül dühös voltam. Minára. Chanra. Magamra. Nem éreztem a fájdalmat abban a percben, csak is kínkeserves dühöt. Hogy tehették ezt velem? Chan... a legjobb barátom.. volt. Mina pedig... életem szerelme...

- NEM, NEM, NEM! A FRANCBA! - üvöltöttem, majd még egyet belevertem ököllel a falba. Lecsúsztam a fal mellé, hogy lecsillapodjak. Elkezdtem a lehető legrosszabb dolgot csinálni, amit akkor csak tehettem. Gondolkoztam. Gondolkoztam azon, hogy ennek nem így kellett volna végződnie. Se a kapcsolatomnak, se a barátságunknak Channal. Hatalmas gyűlölet és undor kapott el magam felé amikor visszaemlékeztem rá, hogy miket vágtam a fejéhez Minának. Csak reménykedem benne, hogy alszik és nem hallotta. Erre a gondolatra felpattantam a földről és elindultam...

- Helyre fogom hozni, helyre kell hoznom. - hajtogattam magamban.

De egy idő után megcsapott a felismerés. Nem tudom helyrehozni. Őt választotta. Már nincs velem, de nem is lesz. Megcsókolta. Vajon boldog volt, mielőtt kómába esett? Boldog volt, amikor megcsókolta? Azt érezte, hogy szereti? Akarta egyátalán azt a csókot? Miért hazudott volna Chan, ha nem így történt? Nem is tudja mennyire gyötört a bűntudat. Nem akartam őt elveszíteni. Távol akartam magamtól tartani.. mert tudtam, hogy fájna neki ha nem foglalkoznék vele. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen túllép... túllépett egyátalán? Vagy csak a vigaszt kereste? De pont Chan? Még ő mondta, mintha a bátyja lenne. Nem értem. Nem akarom megérteni. Egy biztos. Kurvára elcsesztem. Elveszítettem. Egyre több érthetetlen, összefüggéstelen gondolat járt a fejemben. Ezen kattogtam, miközben Szöul utcáit jártam és fogalmam sem volt, hogy éppen merre tartok. Egyszer csak megálltam és megláttam egy menedéket nyújtó helyet.

Ki kell tisztítanom a fejem.

El kell törölnöm a fájdalmat.

El kell őt felejtenem.

Kell egy kis nyugalom.

És mindez itt van egy helyen. A kocsmában.

Sziasztok! Minden más, ha más szögből nézed, ugye? Vagy mégsem? Ki tudja, Tudjátok a dolgotokat, lökjetek mindent! Puszi: SuhtoriiLady