A megbeszélés végül egy kisebb vitával zárult. Nevra saját magának akarta megtartani a lányt élelemként,Ezarel viszont haza akarta küldeni amilyen gyorsan csak lehet.Ennek Miiko vetett véget.
-Cass, vidd el addig sétálni egyet, és vigyázz hogy meg ne lógjon. Ezarel, te meg hagyd abba a nyafogást és kezd el az emberségét igazoló főzetet készíteni.Jobb ha biztosra megyünk.
Ezután Miiko elviharzott.Én a lánnyal ottmaradtam, aki még mindig nagy szemekkel figyelt engem.Mély levegőt vettem, majd felé fordulva jobban szemügyre vettem a ruháját.Bordó ruhát viselt, és sáros csizmát.Nagyon sáros csizmát.Lenéztem a padlóra, és az is tiszta sár volt.Ferde szemmel néztem rá.
-Csak nem a pincébe zártak be?
A lány erre bólogatott, majd megkérdezte:
-Honnan tudod?
Elnevettem magam.
-Elég könnyen ki lehetett találni.Jó pár napja nem esett a Főhadiszállás területén, a csizmád viszont tiszta sár.Csak egy hely van itt ahol sár lehet.Mégpedig a pince.Hogy hívnak?Én Cassandra vagyok, de hívj csak Cassnek amíg itt vagy.
-Lisa vagyok.És hazamehetek?Nem tartotok itt? Egyáltalán hol vagyok?
Újra mély levegőt vettem, és beletúrtam a hajamba.Ezt a szokást is csak Nevrától vehettem át.
-Jobb ha nem mondok sokat amíg Miiko nem engedélyezi.Tudod az a kitsune külsejű lány.Ha jól emlékszem a ti világotokban van egy ország ahol hasonló lényekről vannak történetek.Persze hazamehetsz majd, ha minden rendben.
Elkerekedő szemekkel leginkább egy Musarózsára emlékeztetett, amitől megint nevethetnékem támadt.
-Na gyere, már biztos éhes lehetsz. Elindultam az étkező felé, Lisa pedig jött utánam, tátott szájjal bámulva társaimra.Az ebédlőhöz érve elkértem Karutótól a fejadagomat.Ő morcosan nézett rám, de odaadta.Ezután az utunkat a kert felé folytattuk, oda ahol a hatalmas cseresznyefa állt. Mikor épp rákanyarodtunk volna a hozzá vezető ösvényre, megláttam a felénk szaladó Purrerut.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-C-Cass, kedves!N-nem tudod merre lehet Valkyon?Rendelt tőlem a famíliárisának élelmet, de már 3napja nem jött érte.Hol lehet? Lisa ijedtében felsikított. Ha jól emlékszem náluk nincsenek beszélő macskák. A lányt próbáltam nyugtatni, de közben Purrerunak is akartam válaszolni.Szegény az ilyen esetekben eléggé érzékeny. -Ha jól emlékszem ma kellene visszajönnie a küldetéséről, de ha nem ér vissza, akár én is elmehetek érte. Purreru végre kicsit megnyugodott, és már nem toporgott egy helyben. -K-köszönöm Cass!Nem hiába tartozol a Galambok közé! Ezután dudorászva elsétált, mi pedig folytattuk az utunkat a fa felé.Odaérve leterítettem a köpenyemet a földre, és ráfeküdtem.Lisa leült mellém és elkezdte megenni a fejadagomat.Miután végzett vele, a morzsákat letörölte a szájáról és rámnézett. -Miért mondta az a macska hogy nem hiába tartozol a Madarak közé? Feléje fordítottam a fejem és felültem, majd a kezemet a nyakamban lévő medálra tettem. -Nem Madarakat mondott, hanem Galambokat.A Galambok próbálják fenntartani a gárdák közötti békét.Amolyan ütközőként szolgálunk számukra.De nem csak számukra, hanem Eldarya többi népének is.A legtöbb nagykövetnek valamelyik felmenője Galamb volt. -És sok ilyen Galamb van? Nevetve ráztam a fejemet. -Kevesen vagyunk mint Pulpataták a szárazföldön. -Mi az a Pulpatata? -Hogy is magyarázzam....olyan mintha összegyúrtak volna egy macskát, egy polipot, és egy zselékockát. -Akkor elég furcsán nézhet ki. Lisa felnevetett.Folytattuk a beszélgetést.Elmondta hogy milyen odahaza a családja, hogy van egy kutyája, és hogy milyen náluk az iskola.Még azt is elmesélte hogy hogyan tévedt el a városuk határában lévő erdőben, és hogy hogyan talált rá a boszorkánykörre. Ekkor valaki a közelben a nevemet kiáltotta, és pár másodpercen belül Ykhar füleit láttam meg a bokrok között, majd a szokásosnál is ijedtebb arcát. Valami rossz történt.
-Cass!Valkyon csapata visszatért!Valaki rajtuk ütött amikor visszafelé jöttek.És Valkyon... Erre én felugrottam és elkezdtem rohanni a kapu felé.
