A fehér takarót láttam meg először.Olyan világos színű volt, hogy már bántotta a szemem, így inkább balra fordultam.A fejem rettentően fájt, de körbenéztem.A gyengélkedőben voltam.Valami meleg fogta a bal kezem.Amikor odanéztem, Nevrát pillantottam meg.A takarómra hajtott fejjel aludt, miközben a kezemet fogta.Elmosolyodtam, majd jobb kezemmel megsimogattam a fejét, és halkan suttogtam.
-Nevra.Kelj fel, a hasadra süt a nap.
Ő megmozdult, de nem ébredt fel.Ráhajtottam a fejem az övére.Erre már felébredt, és amikor meglátott, hirtelen megölelt.
-Cass!Úgy aggódtam!
Felnevettem.
-De már semmi bajom.Csak pár óra kellett hogy kipihenjem.
Nevra eltolt magától és megfogta a vállaimat.Aggódva nézett rám.
-Cass, szerinted csak pár órát aludtál?
Zavartan néztem rá.
-Öhm...igen, azt hiszem.
-Egy hónapig kómában voltál. Ewelin szerint túl sok energiádat használtad fel, ezért teljesen kiütötted magadat.
-Micsoda?!Az lehetetlen!
Lerántottam magamról a takarót, és észrevettem hogy kórházi hálóingben vagyok. Megpróbáltam kiugrani az ágyból, de a lábam nem engedelmeskedett. Ezért elestem volna, ha Nevra nem kap el.
-Vigyázz!Nem szabad felkelned!Jó pár súlyos sérülést is szereztél, egy nyílvesszőt az oldaladból kellett kiszedni.
-Valkyon...Nevra, mi lett Valkyonnal?Jobban van?
Ekkor lépett be Ewelin a hangoskodásra.Gyorsan felmérte a helyzetet, majd bólintott Nevrának.
-Hozd ide őt, én addig átkötöm a sebeit.
-Mégis milyen sebeimet?Semmi bajom!
A hangom szinte már hisztérikus volt.Ewelin kilökdöste vámpír barátom az ajtón majd leültetett az ágyamra.Eddig észre se vettem hogy szinte minden részemet kötés borítja.Egy gyorsabb mozdulattól az oldalam rettentően elkezdett fájni. Nevrának igaza volt, tényleg rengeteg sérülésem volt. Ewelin nagy szaktudással nézte át őket, miután levette a kötéseket.
-Úgylátszik nagyon gyorsan gyógyulsz.
-Ezt csak neked köszönhetem.
Az ápolóm felkuncogott.
-Még mindig nem hiszed el?Ezek után sem?
-Soha.Lehetetlen.
A vizsgáló felől rohanó lépteket hallottunk.Nevra lépett be,majd Valkyon, ijedt arccal.Mögötte Ykhar, és Miiko jött.Utóbbi sietve elém lépett, és egy hatalmas pofont adott nekem.
-Miiko!
-Mégis hogy tehetted Cass?!Hogy mehettél egyedül oda azokhoz?
Az arcomat fogva néztem rá ijedten.Miiko folytatta volna a szidást, de Valkyon közénk állt.
-Miiko!Cass csak miattam csinálta!Az útonállókkal végzett, és még a megbízóhoz is sikerült nyomot találnia!
Zavartan néztem rájuk.
-Őőő...milyen megbízó?
Miiko rám nézett, majd megfordult és kiviharzott.Az ajtóban még megfordult.
-Ne csinálj ilyet mégegyszer.Nem akarom hogy bajod legyen.
Ykhar megölelt, majd elszaladt utána.Én döbbenten néztem utánuk.Valkyon leült mellém az ágyra, és elkezdett mesélni.
-Miután felébredtem, a többiek azt mesélték hogy eltűntél.Nevra és Ezarel elindult utánad.Én is mentem volna, de nem engedték.Egy nappal később ért vissza Eza, és téged hozott magával.Azt mondta hogy mindegyiket megölted.Kész mészárlás lehetett.
Ezután Nevra folytatta, aki az ágy mellett állt.
-Az volt.Egy táskában találtunk egy megbízólevelet, úgyhogy én elindultam utánajárni, amíg Ezarel hazahozott téged.Sajnos a levél írója időközben elmenekült.Ha csak pár órával hamarabb érek oda...
-Semmi baj Nevra.Majd elkapjuk.Örülök hogy nem esett bajotok.És...Lisa visszament az emberekhez?
A fiúk összenéztek.
-Hát...nem.Jó pár dolog kiderült, de kezdem a legfontosabb hírrel.Az Orákulum megjelent előtte, és a tündérteszt szerint benne is van tündérvér.
Oldalra kinyújtott karommal elfeküdtem az ágyon, és nagy levegőt vettem.Sok volt ez egy napra.
-És melyik gárdába került?
...
YOU ARE READING
Fanfiction:Eldarya, az én otthonom
FanfictionEldarya, a kék kristály óvta világ. Ez az én otthonom is. De lehet hogy már csak rövid ideig.