~Vigyázat~ Ebben a fejezetben a magyar játékosoknak még nem leleplezett titkok vannak.Ennek a figyelembevételével olvasd a fejezetet.
A csendben csak a gondolataimat, és az egyre dübörgő szívemet hallottam. De egy pillanat múlva egy fura csattanásra, és egy összetörő edény hangjára lettem figyelmes. Kinyitottam a szemem, és az Árnyék gárda egyik tagját láttam meg, kezében egy edény maradványaival.A földön Ezarel feküdt ájultan. -Karenn! -Most ne beszélj, meg kell kötöznünk ezt itt. Ezára mutatott.Gyorsan kötelet kezdtem keresni, és az elf csakhamar összekötözve feküdt előttünk.A vámpírlány pedig egy bottal piszkálgatta. -Életmentő vagy Karenn! -Tudom.Mégis mit adtak be neki? -Huh?Azt nem tudom.Gondolom valami...szerelmi bájitalt.Azt mondta hogy valami megszúrta a kezét. -Hmm...meg kell találnunk, nehogy valaki más is hozzáérjen. Felállt, majd leporolta magát. -Talán abból sikerülne egy ellenszert csinálnunk? -Lehet.Keressük meg, aztán ezt a hősszerelmest vigyük fel Ewelinhez. -Karenn...ugye nem mesélsz erről senkinek? -Ne izgulj, az égvilágon senkinek nem mondom el hogy majdnem... Hadonászva próbáltam elhalgattatni. -Jó, jó...csak ne mesélj róla. Nevetve kezdett kutakodni óvatosan a ládák között.Én a másik oldalon néztem körül.Nemsokára fémes csillogást pillantottam meg, ami egy apró tőrtől származott.A penge szélén lila folyadék csillogott. -Azt hiszem megvan! -Óvatosan!Tekerjük be egy rongyba, nehogy mi is így járjunk! Mivel nem találtunk semmit, inkább a kendőmet tekertem köré, kézbe véve pedig jobban szemügyre vettem. -Cass...mit látsz rajta? -...Első látásra is elég erős szer lehet.Majd az egyik Abszintos megvizsgálja. -Oké, és mi legyen Csipkerózsikával?Hívjuk ide Valkyont hogy felcipelje? -Ketten is elbírjuk. -Hát jó, ha te mondod... Megfogtam Ezarel karját, Karenn pedig a lábát, és nagy nehezen felhúztuk a pincéből egész a gyengélkedőig.A tőrt odaadtam az egyik profi Abszintosnak hogy megvizsgálja, az elfet pedig Ewelinre bíztuk.Biztonsági okokból még a kötelet se vettük le róla, csak feltettük az egyik ágyra.Ezután Karenn leült az egyik székre és rámnézett. -Kő, papír, olló hogy ki mondja el Miikonak? -Rendben.
Pár perccel később már a Kristályteremben hallgattam a kitsune parancsszavait az ott összegyűlt mindenféle rangú gárdatagoknak. -Több őrt állítunk az alsó bejárathoz, és a kapukhoz is.Az ellenszert pedig azonnal kezdjék el csinálni! Mikor a tömeg oszolni kezdett, felém fordult. -Cassandra...elég volt ez neked mára.Menj a szobádba és pihenj! -Rendben Miiko...Jut eszembe, hol van Léfia? -A familiárisod?Már vagy egy hónapja állandóan a főhadiszállás területén kódorog össze-vissza. Majd csak hazajön. Elgondolkodva sétáltam el a szobámig, és holtfáradtan dobtam le magam az ágyra.
Viszont aludni nem tudtam. Ez a nap nagyon hosszúra nyúlik. A hátamra fordultam és a plafont kezdtem bámulni.Egyre csak járt az agyam.Hol Valkyon, hol Ezarel, és hol Nevra körül. Majd egy surrogó hangot hallottam az ajtóm felől.Valaki egy levelet csúsztatott át alatta.Nehézkesen felkeltem és kinyitottam a borítékot.
Gyere éjfélkor ugyanoda, ahova mindig.
Mellette egy fekete madártoll volt. És úgy látszik egyre hosszabb és hosszabb.Addig inkább olvasok, nehogy elaludjak és lekéssem a találkozóm. Az ágyam csakhamar könyvekkel lett tele, és mindegyik a kedvenc fejezetemnél volt nyitva.Az órák lassan vánszorogtak, míg végül már csak tíz perc volt az időpontig.Ekkor felkeltem a könyveim közül, majd egy vastag kabátot magamra véve kiosontam az ajtón.Mindenütt csend honolt.
A kertbe érve már lassabban sétáltam, tudva hogy pontosan érkezek majd meg.Odaérve megálltam, majd nyugodtan.körbenéztem. A cseresznyefa himbálózó ágai között a holdfény csak gyengén tört át, mégis azt kívántam, bárcsak minden így maradna örökké, ebben a csendben és nyugalomban megfagyva. Hirtelen a hátam mögül köhintést hallottam meg, de nem fordultam oda. Tudtam hogy ki az. -Cass... -Neked Cassandra vagyok.Halljam, mit akarsz? Megfordultam hogy ránézhessek azzal a dühös és undorodó pillantással, amivel mindig is figyeltem őt. Ugyanúgy állt ott a fa árnyékában, mint az első találkozásunkkor, kivéve hogy az én drága kis Familiárisom mellette feküdt a füvön, mintha az ő állata lett volna. De a Maszkos csak kuncogott.Keresztbe tett karral vizslattam, hátha a testtartása elárul valamit. -Te tetted oda azt a tőrt? -Igen.Szükség volt rá a tervünkben.De te elszúrtad az egészet. -Még hogy én szúrtam el?!Ha nem tetszik amit csinálok, akkor nem fogok semmit se csinálni! Legalább nyugodt életem lehetne. Hirtelen közel lépett hozzám, és megfogta a karom. -Úgy tudtam hogy betartod az ígéreteidet....Galamb. Dühös lettem.Nagyon dühös. Azt a kezemet amit nem fogott, ökölbe szorítottam, és tiszta erőből arcon vágtam. Mire ő elesett. A kezem vérezni kezdett az ütéstől,de én csak elmosolyodtam. A maszk leesett róla, ő pedig dühösen nézett fel rám a földről. Léfia aggódva kezdte szagolgatni,de ő felpattant és kezében az álarcával újra felém lépett.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
-Most már tudod hogy ne szórakozz velem. Mindketten tudjuk mi lenne annak az eredménye... Halál. -Az esküd szerint nem árthatsz nekem! Őrülten kacagtam fel,majd hirtelen felé kaptam a fejem. -Az esküm szerint ha ártok nektek, utána én is meghalok...Azt hiszem, ez megéri az árát. A levegő feszültséggel telt meg, és már csak egy pillanat választott el minket attól, hogy egymás nyakának ugorjunk, de egy higgadt hang megállított. -Elég legyen!Fogjátok vissza magatokat.
