Fanfiction:Eldarya, az én otthonom

Igen vagy nem?

-Na, mondjátok már!Melyik gárdába került?
Nevra közelebb lépett.
-Hozzám került.
-Oh...szegény lány.
-Hát úgy látszik hogy a humorérzéked a helyén maradt.De ígérd meg...
Még közelebb lépett hozzám, és a két kezét a két oldalamon tette az ágyra, és úgy támaszkodott meg pár centivel előttem.
-M-mégis mit?
-Többé nem mész ilyen bosszúhadjáratra egyedül.Mindenki nagyon feszült lett tőle.Főleg Eza, bár nem tudom hogy miért.
-A lényeg hogy ne csinálj többet ilyet.
Valkyon felé fordultam.Bűnbánóan ránéztem.
-Többé nem csinálok ilyet.Ígérem nektek, az Orákulum rá a tanúm.
Jobb kezem a szívemre tettem, majd elmosolyodtam.A fiúk csendben néztek engem.
-A Galambokhoz tartozom.Ha megígérek valamit, azt be is tartom, mindenáron.Ez az egyik hátrányom.
-Szerintem inkább az előnyöd.Lehet hogy mostantól kevesebb sérülésed lesz.
Ewelin most végzett a sebek átkötésével, és felállt.Kifelé ment az ajtón, de még visszafordult.
-Cass, vége a kezelésnek, ma már a szobádban alhatsz.Nevra, Valkyon.Ne hagyjátok hogy baja legyen.
Miután kiment, tömör csend lepte el a szobát.Köhögtem hogy elmúljon ez a nyomasztó érzés.
-Fiúk, segítenétek eljutni a szobámig?Még nagyon fáj mindenem.
-Legalább megtanultad hogy ne csinálj többet ilyet.
-Majd én segítek.
-Oké, akkor...juj!
Valkyon egyszerűen felkapott az ölébe, és elindult velem a folyosókon.
A gárdatagok mind elléptek az utunkból, és tisztelettel vegyes félelemmel néztek utánunk.
-Mégis miért bámulnak így?
A karommal körbefogtam Valkyon nyakát, és közben a fejemet forgattam hogy lássam, milyen változások lettek.
Szinte minden ugyanaz volt.A Sokajtós teremben játsszó kölyök familiárisok, Karuto kiabálása a konyhából, az újonc gárdatagok, miközben dobozokat cipelve haladtak el mellettünk.
Minden ugyanolyan, és mégis teljesen más.
-Mindenki hallotta hogy mi történt.Már olyan pletykák is elkezdtek terjedni, hogy több mint százat öltél meg belőlük.
-Ez hülyeség.
-Amíg ők ezt hiszik, addig az ellenség is ezt hiheti.Nagy előnyt szereztél nekünk.
Valkyon ezt csak suttogva mondta, nehogy más is meghallja rajtam kívül.
Mikor a szobámhoz értünk, letett és kinyitotta az ajtóm.Beléptem, és csuktam volna be magam után, de Valkyon is bejött.
-Ööö...Valkyon, szeretnék végre normális ruhát felvenni.Szóval...
-Nem hagylak itt egyedül.Elfordulok, de Ewelin mondta hogy vigyázzunk rád.
-Hát...rendben.De egy felső nem tud rám támadni.
Mindketten felkuncogtunk.
-Na, én most hátat fordítok.
Valkyon a könyvespolcomhoz sétált, és lecövekelt előtte, nekem háttal.Én a szekrényemhez léptem.Gyorsan kiválasztottam egy vörös ruhát, és egy világoskék kendőt, majd ahogy csak tudtam, felöltöztem.Közben egy pillanatra hátrafordultam hogy lássam, tényleg nem néz engem.Már a gondolattól is elvörösödtem, de ő csak a könyveket figyelte.
-Na jó, kész vagyok.Megfordulhatsz.
Valkyon közömbös arccal fordult felém, de ez azonnal megváltozott.Meglepődve nézett rám.
-Mi az?
-Ühm..csak egy hónapig olyan kórházi ruhában láttalak, ez nagy változás ahhoz képest.
-Ezt meg kellene köszönnöm?
Valkyon közelebb lépett hozzám.
-Nem kötelező.Cass...
-Igen?
Hirtelen átölelt.Egy pillanatra szinte mozdulni sem tudtam.Megsimogatta a hajam, és ettől még jobban meglepődtem.Valkyon sose csinált ilyeneket, ez Nevrára, vagy Ezára volt jellemző.Hirtelen megszólalt.
-Amikor felkeltem és te nem voltál ott, tudtam hogy mire készülsz.Legszívesebben ordítottam volna tehetetlenségemben.Ha még egyszer át kell élnem ezt, biztos belehalok.
Elmosolyodtam, és én is átöleltem őt.
-Megígértem, nem?A Galamboknak be kell tartani az ígéretüket.
Valkyon megrezzent, és egy kicsivel hátrébb lépett hogy a szemembe nézhessen.
-Most felteszek neked egy kérdést.Igennel vagy nemmel kell csak válaszolnod.Ha nem tartoznál a Galambok közé, akkor is betartanád az ígéreted?

......