Valkűr vagyok! Most mit csináljak?

4. fejezet

Másnap - vagy aznap, kinek mi - reggel dörömbölésre ébredtem. Felnyögtem, majd a párnámat a fejemre rakva, próbáltam visszaaludni. Viszont az a valaki, akinek már látom a kivégzését lelki szemeim előtt, csak nem hagyta abba. Öt perc után megunhatta az ajtón a zajongást és drasztikusabbra váltott: konkrétan berúgta az ajtót, úgy, hogy a vele szembeni falba zuhant. Még jó, hogy a hajó fala nem lett lyukas ettől a cselekedettől.

Na de az ébresztőm ezzel elérte a célját, mert villámgyorsan felültem az ágyon, ijedten nézve a betolakodó felé. Thor volt. Ki más? Kérdeztem magamtól.

- Most keltél csak? - kérdezte tőlem döbbent arccal, amire egy "ez komoly?"-fejet vágtam, így vehette a lapot és a fejére csapva elnevette magát - Ja tényleg! Éjjel mentünk érted - kuncogott. Erre csináltam egy szemforgatást.

- Oké. Akkor most..visszaludhatok? - mosolyogtam angyalian a férfira, de ő meg vigyorogva megrázta a fejét.

- Ha már felkeltél, gyere reggeli edzésre. Kitűnő frissítő - kacsintott, mire rávágtam morogva:

- Azt hittem egy jó pohár, hideg üdítő az.. - nem vette a poént. Látszik ebből is, hogy Lokival együtt nőttek fel. Humorérzékük egyiknek sincs.

- Tíz percet kapsz, hogy elkészülj. Kint megvárlak az ajtóban - mosolygott, majd kilépett a szobámból, mire hozzávághattam volna az egyik párnámat.

Szomorúan álltam fel a puha ágyam melegéből és a bőröndömből előhalásztam egy mackónadrágot és egy bő pólót. Cipőnek edzőcipőt. Ha már laza reggeli edzés lesz, gondolom valami futás vagy ilyesmire kell gondolni.

Így is történt.

Az ajtómon ahogy léptem ki, tényleg ott volt Thor, a szemközti fal tövében ülve, ám ahogy meglátott felugrott állóhelyzetbe.

- Végre! - mire akaratlanul is elnevettem magam.

- Azért belefértem a tíz percbe, amit mondtál - nyújtottam ki rá a nyelvemet csintalanul.

- Bele, bele. De nem hittem volna, hogy pontosan annyit is fogsz. Azt hittem, hamarabb fogsz végezni - erre a kijelentésére a lófarkas hajamra mutattam.

- Szerinted ez a frizura magától lett a fejemen? - vigyorgok - Tudod, hogy mennyire begubancolódik ez? - és már kezdtem is volna az ehhez a témához tartozó mondókámat, de megakadályozott benne. Szerencse neki.

- Inkább kezdjük az edzést. Először is: elfutunk az űrhajón lévő konditeremig. Mutatom az utat.

- Hát anélkül nem is érnék oda.. - humorizálok. Ma nagyon vicces kedvemben lehetek.

- Naa, Vanda. Indulás! - és sprintelni kezdett. Jóval előttem járt, de szerencsére látva, hogy én milyen lassú vagyok, visszatért az én szintemre és már csak kocogott mellettem.

●○●

Bő fél óra alatt tettük meg a konditeremhez vezető utat. Addigra már vagy századjára elátkoztam magamban is és hangosan is Thort, de ő csak nevetett rajtam. Persze. Ő már hozzá van szokva ehhez. Én meg kiköpve a tüdőmet estem térdre a terem ajtajában.

- Meg..meg..megfulladok - nyögtem ki nagy nehezen, a tüdőmből kipréselődő oxigén minimalitása miatt. Mintha ólumsúlyokat tettek volna ezekre a szerveimre, amik megakadályozzák a rendes levegővételemet.

Azután, mire csillapodni kezdett ez az érzés, meghallottam a terem belsejéből egy nevetést. Ki mástól, mint drága fekete hajú istenünktől. Remek. Nem volt elég nekem az előbbi bajom, még jól le is járattam magam Loki előtt.