WHO ARE YOU? (F.W)

Hidegzuhany!!

Két nappal késõbb...
(Hétfõn)

-Uzsid elraktad? A papír? Betét, ha netalàn...
-Jézusom anyaa!-vörösödtem el.
-Csak aggódok miattad. Szeretném ha minden rendben lenne.-rakta kezét vàllamra.
-"Meglàtod milyen szuper lesz!"-idéztem tõlle.
-Tudom.-mosolyodott el.- Na, sipirc iskolàba! El fogsz késni màr az elsõ napon.-nevetett fel.
-Szia!-adtam neki egy puszit.
-Jó sulit. Csak 4-kor jövök. Apàd meg 6-kor. Szóval egyedül leszel itthon. De ha gondolod àthivhatsz pàr osztàlytàrsat...-hadarta.
-Anya! Nem vagyok 13 éves. Tudom!-nevettem kínosam majd elindultam az aláírt papírral a kezemben  a szombaton màr megtett úton.

Kicsit elbizonytalanított, hogy anya ennyire aggódik. Lehet gàz, de ezt csinàlta elsõs koromban. Csak az osztàly terem elõtt. Emlékszem milyen fájdalmas volt elbúcsúzni anyától az első nap. Mentségemre szóljon, neki nehezebben ment.  Na meg persze az akkori 8. osztályosakat milyen hatalmasnak és felnőttnek gondoltuk. Uhh és amikor elősször láttam a nyolcadikos lányokat: az elsős termünk előtt, anya könnyes szemmel magyarázta nekem, hogy nehogy bepasizzak és ne engedjem, hogy nyúlkáljanaka a "kis osztálytársaim". A nyolcadikos lányok elhaladva mellettünk felkacagtak és megjegyezték, hogy bizony nekik is ismerős a szitu. Hát...köszi?!

   Elmosolyodtam ezeken a gondolatokon, majd körbe néztem, hogy bárki látta volna-e. De persze mindenki magával volt elfoglalva, vagy a barátnőjével akivel jól megölelgették egymást és megdicsérték egymás ünneplőjét, majd pedig kibeszélték, hogy hány kilót tudtak lefogyni nyár alatt és minek köszönhetően. Vagy a kedvencem! Mutogatták a napozás és esetleg szolizás előtti test színüket a telefonukon, amolyan "befor" fotót, és összehasonlították a mostanival.(After) Bahh... majomszeretet.

A másik eset pedig a fiúk esete volt. Egy fokkal se jobb. És még ők mondják a lányokra, hogy milyen nyávogósak.
  Csoportos bandákba verődve álltak egy-egy pékség vagy szupermárket mellett és szmokingjukban feszitettek, közben pedig azt tárgyalták hányszor voltak kondiban és hány "bigével" edzettek együtt, akiknek még a számát (!!!) is megszerezték. Beszélgetésüket az szakította meg, ha néha-néha elhaladt mellettük egy feszes ünneplőszoknyában virító csaj. Olykor utánna fordultak és huhogtak egyet.

Szemforgatva kaptam el szemem róluk és képzeletben lepacsiztam magammal,hogy  egyszerű, fekete tiroli szoknyámat vettem fel , ami "ápol és eltakar".

Az iskola ajtaja előtt terveztem felkészülni a belépésre, és még egy miatyánkat elmondani de pont úgy jött ki, hogy egy srác meg egy lány ment be előttem, a srác pedig olyan udvarias volt, hogy megtartotta nekem az ajtót. Így illedelmesen megköszöntem és befáradtam rajta. Nagy ügy. Majd meditálok a pánikszobában. Ha van olyan itt.

Rémültem fordultam körbe a sürgő-forgó diákok között. Az iskola így még nagyobbnak tünt mint a csendes szombati napon. Minden beszéd egybe folyt és össze-vissza szalatgáltak a fekete féhérben  feszülő diákok. Mint a méhkas, csak narancssársga fekete helyett, fehér és fekete színekben. Na meg persze egy királynő helyett legalább három felsőbb rendű csaj szaladgált. Elég horrorisztikusan hatott.

-Jó reggelt!-zökkentett ki bambulásomból Bob.
-Jó reggelt!-intettem oda, majd közelebb mentem a pultjához, hogy ne keljen keresztül kiabálnom a csarnokon.-Merre van a 11./c?-kerdeztem zavartan.
-3.emelet kishölgy.-mosolygott.
-Köszönöm szépen!-szaladtam fel.

-11/c... 11/c... -mormoltam miközben az ajtókon levő táblákat kerestem. Közben pedig észre vettem, hogy minden osztályban vannak klikkesedések. A folyosón minden terem előtt állt egy csoport amik maximum 5 tagból álltak. Nevetgéltek és beszélgettek nem is törődve a többiekkel. Így rám se fordítottak időt. Ezt már szeretem. Van is egy mottóm: "Minnél kisebb a figyelmet kap Sky, annyival kevesebb pofon jár "

-Szuper.-nyugodtam meg amikor megtaláltam a hatalmas 32-es méretű betűkkel kiírva azt a kétjegyű számot amit percek óta keresek. Az ajtó be volt csukva, így csak reménykedtem,hogy nem mentek még le az aulába a köszöntőt megnézni. De mivel a többi osztály is ott volt...

Iszonyat csend volt bent.
Minden midegy alapon pedig benyitottam.
Szerencsére az ajtó nyitva volt. Ám ahogy nyílt az ajtó, olyan hirtelen kaptam telibe tetőtöl talpig a hideg vizet.
A meglepetségtől reflex szerűen léptem hátra három lépést, mire hatalmas nevetés csendült fel a folyosó másik oldaláról.

Mostmár nem csak a kisebb csapatok, hanem az osztályukban lévők is kijöttek a nagy hangzavarra és nevettek. Dühös lettem volna? Nem. Inkább szomorú és csalódott.

A legközelebb lévő fiú csoportra pillantottam, ahol hárman álltak. Kettő fiú nagy egyszerűséggel a többiekkel nevetett. De volt ott még valaki. Aki nem nevetett. Zsebre tett kézzel állt és nézett engem bűnbánó fejjel. Mintha tehetne valamiről. Arca a fejembe égett. Sötéten világító barna szem, vékony, csontos arc és sápadt bőr. A haja pedig fekete göndör tincsekben lógtak szemébe.

-Hát ez kurva nagy volt!-pacsizott le az ajtó túl oldalán lévő kettő fiú akik fogták a vödröt.Mögöttük lévők pedig ugyanúgy nevettek a képpembe.

-Csak nem odafagyott hercegnő? Elég hideg volt a víz? Mert igyekezdtünk, hogy az  legyen. -nevetett három lány akik a fiúk mögött álltak.
-Ez mi a szarnak volt jó?-kérdeztem halkan, behunyt szemmel, még mindig a folyosón állva. Már nem nevettek. Senki. Szépen elhallkult a folyosó...A többi osztály csendben figyelte a történeseket. Csak az előttem lévők vigyorogtak diadalittasan. -Tetszik mi? Nagyon vicces!-nevettem fel gúnyosan.-Bezzeg ha ti kapnátok egy vödörrel!-mondtam  szarkasztikusan és beléptem a terem ajtaján. Nem tudtam hova tenni. Engem vártak? Vagy mi a jó Isten volt ez?

Lenéztem a kezemben lévő sulivátási papírra ami itt ott átlátszott és sötétebb lett mint eredetileg volt. Vizes lett.