WHO ARE YOU? (F.W)

"Alfanősténysátánördög"

Ott álltam az osztály közepén.
Nagy körbe zárva, zavartan pillantottam szét.
Kihúztak egy széket és lenyomtak rá. Fájdalom hasított alsófertájamra, melynek egyik része pont elkapta a szék szélét.

-Na, most, hogy üdvözöltünk, térjünk is a lényegre. Valószínüleg fel merült benned, hogy mi folyik itt.-mosolygott nyájasan az előttem álló koromfekete hosszú hajú lány.Csontos arca és barna szeme volt. Szinte világított. Szája mood ruzzsal volt kifeste, ajka dúsított volt. Nem volt kövér. Olyan sovány volt, hogy két térde összekoccant, bordái pedig átvilágítottak a blúza alól. Mint egy szomáliai.Folytatta mondandóját. - Nem vagy te buta, biztos kitaláltad, hogy nem ez lesz az első feladatod.

-Feladatom?-rémültem meg.

-Sh!-csitított el.-A kérdéseket a végén teheted fel!-szólt rám ingerülten, majd gondolom észrevette magát, és újra felvette nyávogós, gúnyos hanglejtését.- Kincsem, remélem nem fostál be nagyon, mert ez csak a kezdet! Minden újoncot így fogadunk. Egy kis hidegzuhannyal.-nevetett fel hangosan.

-Akkor ők is újak?-böktem bátortalanul három, szintén vizes gyerek felé, akik csak a körön kívül, hozzájuk tapadó rihában ácsingóztak.

-Őket csak nem kedveljük! -válaszolta valaki nevetve.

-NEM KÉRDEZ! Ez volt az utolsó. Ha mégegyszer megszólalsz...-szólt rám a lány ugyanazzal a ridegséggel, majd mély levegőt vett és nyugodt hangon folytatta. Arcom eltorzult dühkitöresei láttan. Nem vagyok én ijedős, de nem volt szívderítő a bánásmódja. - Csak a fogadtatás ugyanaz, a feladatok mindig másak, hogy ne tűnjön fel senkinek...-kuncogott.

- Hét feladatod lesz. Minden héten egy! Logikus, hogy a hét elején kapod őket és egy egész heted van az elvégzésükre.- pillantott vigyorogva körbe a többieken, akik csak huncutul mosolyogtak. Pár olyan arcot is véltem felfedezni, akik mintha kényszerből, vagy mert nem tehetnek mást, arckifejezéssel néztek rá, hatalmas műmosollyal az arcukon.

-Remélem minden világos.. -indult meg az ajtó felé, orrával az egekben. Csak imádkoztam, hogy savas eső essen belé...

-Ó, és még valami...-megállt, majd visszalépett elém, arcát közel nyomva enyémhez, így teljesen érezhetővé vált a nikotinos rágó szaga, amit feltehetőleg a cigaretta miatt rág olyan irritálóan.- Ha kifutsz az időből, vagy kibujsz a feladat alól, gondoskodunk arról, hogy kellemetlenül érezd magad...-elhallgatott, majd végig nézett testemen és folytatta- vagy netalán megszabadulj...valamicskédtől.-mosolygott.

Hatalmasat nyeltem az utolsó mondat hallatán. Csak reménykedtem, hogy neki nem tűnt fel.

-Ha valakinek beszélsz erről az egészről, ennél sokkal rosszabb dolgok történnek.-suttogta a fülemhez hajolva.Kirázott a hideg. Egyrészt az utálattól, amit ebben a néhány percben ért el nálam, másrészt pedig a lehelete irritálásától.

-Szuper!-tapsolt egyet. -Mehetünk az évnyitóra. -fordult körbe lelkesen. Az előbbi állnok, beképzelt stílus eltünt és felváltotta a nyájas, álszent duma. Hányingerem támadt és kedvem lett volna szemközt köpni.

Gyomorforgató ahogy a többiek követik őt. Biztos ő az "alfa nőstény" ha létezik egyáltalán ilyen, rajta kívül. Bahh! Annyi gondolat kavargott a fejemben, mintha hatalmas botoxparty-t tartottak volna az agyam legbelső zúgában. Azt hittem felrobbanok a sokktól amit lavinaként zúdítottak rám.

Megvártam míg mindenki elhagyja a termet, egy-egy csípős megjegyzést illetve rám, amellyek hol sértők, de leginkább szánalmasak voltak rájuk nézve.

Körbenéztem, utoljára ellenőrizve a terepet. Majd csak ez utánna álltam fel a székről és mély levegőt véve, előrre tudva mi fog fogadni, sétáltam oda a tükörhöz.

Rázott a hideg a hozzám simuló, hideg blúzomtól. Pedig bent nem volt hideg... Egyáltalán. Szoknyámon pedig olyan sötét folt éktelenedett, ami beillett egy "Sky behugyált" pletykának.

Belenéztem a tükörbe. És sóhajtva vettem tudomásul, hogy a várt látvány fogadott.

Átlátszott mindenem, hajam pedig mócsingokban állt össze-vissza a fejemen. Választóm valahol 4 cm-rel odébb került, szempillaspirálom pedig elfolyt néhány helyen, körvonalat adva kék szememnek.

Mély levegőt véve, kiléptem a teremből. Nem hagyhatom ki a megnyitót. Ezt tudtam. Azt viszont nem, hogy hogy oldom meg.
Cipőm minden lépésnél nyikkant egyet a víz miatt. Nyikk-nyakk. Nyikk-nyekk Nyakk-nyokk.
Fogamat összeszorítva mentem be az aulába ahol a többség már ott várakozott.

-Üdv! Hali! Mizu?!- szóltam oda néhány nevetgélő bámulónak, akik persze hatalmasat szórakoztak rajtam és már kapták is elő telefonjukat.

Nyikogva haladtam tovább és legszivesebben elástam volna magam ott helyben. Ami csak rontott volna. Azt is el tudtam képzelni abban a pillanatban, hogy holnap egy magazinban látom viszont magam.

-Ne nézz oldalra...-éreztem meg két kezet és egy zakót a válamon. Fejemet kapkodva kerestem tulajdonosát, aki szorosan a jobb oldalamon fogta a zakót, hogy még véletlenül se essen le rólam, ami olyan hatást kelltett mintha átölelne. Figyelmen kívül hagyta mindezt, csak sietős léptekkel bevonszolt egy 4 fős társaságba.