WHO ARE YOU? (F.W)

Itt a fiú, hol a fiú?!

A zakó még mindig rajtam volt, hanyagul lógva egyik válamon. Tulajdonképpen semmit nem takart, vagy védett.

A zakó ott volt, de a tulajdonosa felszívódott.

Mire mégjobban körülnézhettem volna, a három lány és az az egy fiú, akikhez be lettem toloncolva, olyan szorosan zártak körbe, hogy eséjem sem volt kinézni.

A fejük felett próbálkoztam kidugni buksim, de mind hiába. Lélegezni sem volt hely, nem hogy a fejemnek, ráadásul a hősöm már hatszor el érkezett rohanni. És meg is tette...

Fejemet fogva sóhajtottam fel és igencsak rázni kezdett a hideg.

-El fog ájulni!-sikongatta az egyik barna, rövid, göndörhajú, csinos alkatú, zöldszemű lány a bandából, és elkezdett legyezgetni.

-Mona, hagyd már békén !-mordult rá a mellette álló cövekegyenes, fekete hajú, kreolbőrű lány, és lefogta a kezét. Fején csálén állt a baseball sapka, amit ünneplőjével párosított.

-Istenem, hogy néz ki! Mit tettek veled?!- ájuldozott a fiú, közben pedig szőke hajam egyengette két ájulás között. Feje tetején, hátranyalt, szőke haja volt. Igazából elég helyesnek tartottam, kiálló arccsontjai és fekete szemei miatt, amik engem mindig is vonzottak, de...

- Elég legyen!- kiabált rájuk a fiú mellett álló, egész rövidre levágott, vörös hajú, világító kék szemű, szeplős lány. - Mindenki minket bámul...-suttogta mérgesen nézve rájuk, majd felém fordult.-Minden rendben?-kérdezte -Elég sápatag vagy-fogta meg homlokom.

-Azt hiszem le kellene ülnöm...-motyogtam magam elé bámulva.

-Azonnal kitalálunk valamit.-nyúlt gyorsan a karom alá és elindult velem a bámészkodó tömmeggel zsúfolt aulából kivezető ajtó felé.

-Mindent elszúrtatok-mondta halkan a válla felett a többieknek,akik követtek minket. -Rakás szerencsétlenség...

Szédülni kezdtem, és úgy éreztem ég, de mégis fázik mindenem. Mintha az összes természetcsapást rám mérték volna hirtelen.

Körbepillantva kiszúrtam az egy csoportban lévő osztályom , akik diadalittasan és szigorúan néztek rám. Az "alfanősténysátánördög" a szája előtt elhúzta a mutató és hüvelykujját, jelezve, hogy zipzár legyen a számon.

Nagyot nyelve fordítottam el fejem a kijárat felé. Az ő lehelete nélküli levegőt szerettem volna szívni....minnél gyorsabban.

- A Főnök ki fog nyírni!-sápitozott Mona.

-Nyugodj már meg ember!- rángatta meg a hosszú hajú lány. -Ha nem mondjuk el neki, nem jön rá!- rágózott tovább hanyagul.

-Te tökkelütött! Szerinted nincs a tömeg között? Ott figyel valahol. Mint mindig.Ha most integetnél, tuti, hogy látná. -csóválta a fejét a vörös hajú.

-Csá Főnök!-fordult körbe nevetve a Szöszi.

-A zakó!- tértem észhez. -Meg kell találnom!-kiáltottam fel és le akartam szedni a kezüket magamról, de olyan erőssen fogta le...

-Mi az Isten?- ijedt meg a vöröshajú. -Fogjátok meg és vigyük ki!-utasította a többieket.

"Meg kell találnom!" ez lebegett a szemem előtt. Valakin nem véletlenül nincs zakó... De a fél iskola közül melyikük Ő? Le kell szűkitenem a kört... Muszáj!

Kivittek a mosdóhoz, ahova mind a hárman (!) bekísértek.

-Mosd meg az arcod! Jót tesz.- mosolygott Mona. Egyedül neki tudtam eddig a nevét. De hogy ők tulajdonképpen kik is voltak és miért istápoltak...halvány lila fingom sem volt.

Miután bő, hideg vízzel háromszor megmostam az arcom, elzártam a vizet, kihúztam egy papírtörlőt és míg megtöröltem a kezem, a többiek felé fordultam.

-Remélem már nem akarsz elszaladni.-nevetett fel a fekete hajú.

Figyelmen kívülhagyva kérdeztem meg az engem foglalkoztató kérdést, ami már pár perce ott motoszkált bennem.

-Ő minek lehet bent?-böktem a Szöszi felé.

-Mármint Adam? Ő alapból is ide jár hugyálni. -nevetett a fekete hajú.

-Homokos mint a sivatag...-suttogta Mona kuncogva. -Bocs, Adam.-vont vállat.

-Ugyan! Lepereg rólam.-mosolyodott el.

Így minden világos volt vele kapcsolatban. Bár kicsit csalódtam. Mindig a helyes fiúk. Mindig...

-Én Hanna vagyok!-mutatkozott be a vöröske. -Ő Mona -mutatott Mona irányába.- Ő pedig Jackie. Adamet pedig már ismered.- vizsgált mosolyogva.

-Sky.-mosolyodtam el.

-Ahhw, mint az égbolt!- tette álla alá Mona az  összekulcsolt kezeit és úgy nézett rám mintha kisnyuszi lennék.

-Micsoda forditás, Mrs.Google fordító.-bökte szemforgatva oldalba Hanna.

Csendben álltunk egymással szemben. Ők a mosdó egyik végében a földön ültek, én pedig a mosdókagylónak támaszkodva figyeltem a cipőm orrát.

-Ti ismeritek...-kezdtem el, de félbeszakított az aulából behalatszódó köszöntő. Mindannyian az ajtó felé kaptuk a fejünket.

-Mennünk kell.-pattant fel Hanna, majd előre engedte a többieket és be várt engem.

-Azt hiszem le kellene adnod a zakót...-mosolygott rám.

- Lehet igazad van.-motyogtam és elkezdtem tanulmányozni az anyagát, majd belekukkantottam zsebeibe. Az egyikbe egy papírfecni volt. Egyetlen, piros tintával írt szó állt rajta. "FŐNÖK"