Masterpiece

First meet

Egyszerre Sebastian csak annyit érzett, hogy Stefano durván megragadja az inge nyakát, de mielőtt észbe kapott volna Stefano akja már az övéhez ért. Az érintése Sebastianba erős impulzusként hasított, mintha megrázta volna az áram.
A titokzatos férfi durván csókolt, de volt benne valami gyengédség is.
Innentől kezdve elfogyott Sebastian így is véges önuralma. Keményen a falnak préselte Stefanot, amire egy halálosan aranyos szusszanás volt a reakciója, ahogyan a tüdejéből kipréselődő levegő elhagyta a száját, és mintha halkan a nevét nyögte volna.
Ez végleg megőrjítette Sebastiant, de mielőtt bármit is tehetett volna, a titokzatos művész átfordította, és most a hajdani fogvatartó volt a fogoly, egy rémisztően helyes férfi rabjaként.
-Érdekes, hogy ez a szituáció felizgat, hogy Stefano fogja legyek - merengett el Sebastian. Azonban gondolkodásra nem sok ideje maradt, mert ebben a pillanatban érezte meg Stefano kutakodó bőrkesztűs érintését, ahogyan benyúl az inge alá és felfedezi a felsőtestét. Sebastian megfeszült, mert idegesítette, hogy nem érezheti Stefano valódi érintését a kesztyű miatt.
-Vedd le azt a szart! Érezni akarom a bőröd érintését - utasította Stefanot az angyal, vággyal tűlfűtött hangon, kissé idegesen.
Erre az utasításra Stefano íriszében vad vágy csillant, miközben Sebastian lábai közé lépett a jobb lábával, kissé hozzápréselve combját a falnál álló férfi ágyékához, amire a fogoly halk nyögést hallatott. Elégedetten nézett a rabjára, tekintetében valami titokzatos szenvedély lángolt, miközben lassan levette a kesztyűit - egy másodpercre sem levéve a tekintetét a vágytól remegő angyalról - a zakója zsebébe süllyesztette azokat. Majd kínzó lassúsággal újra benyúlt a kábult Sebastian inge alá egészen felhúzva a mellkasáig végigsimítva azt, miközben a tekintetével szinte felfalta az előtte álló férfit.
-Gyönyörű vagy, annyira, hogy el sem hiszem - mondta mély, a vágytól egészen karcossá vált hangján, közben kéjesen végignyalva a felső ajkát.
Közelebb lépve Sebastianhoz a vészesen feszülő ágyékát az övéhez nyomta. Ekkor már a fogoly is érezhette Stefano mennyire is kemény.
Sebastian a túl sok inger hatására önkénytelenül felhördült. Erre Stefano hirtelen megragadta a jobb csuklóját és keményen a falnak préselte, közben közelhajolva az arcához - éppenhogy összeérjen a homlokuk - a szabad keze mutatóujját Sebastian ajkaihoz érintve csendre intette.
Majd várt.
-Szólíts a nevemen! - érkezett az ellentmondást nem tűrő utasítás, közben mélyen fogja szemébe nézve. Sebastian elveszve gyönyörű íriszében, vágytól elfuló hangon a nevén szólította:
-Stefano...
-Hangosabban! - érkezett a következő utasítás.
Sebastian erre felbátorodva Stefano füléhez közelhajolva - ügyelve arra, hogy ajkai épphogy érintse a fülcimpáját - elmélyítve a hangját, szinte búgva újra a nevén szólította:
-Stefano.
Hihetetlen aranyos, elégedett morgás hagyta el Stefano száját, miközben a pénisze megugrott. Sebastian erre még jobban felbátorodva végignyalta Stefano fülét, majd beleharapott, ezzel újabb édes hangokat kicsalva belőle.
-Már alig bírok magammal. Muszáj megérintenem a bőrét! - gondolta mohon Sebastian, majd Stefano zakóját kigombolva, betűrt ingét nadrágjából kihúzva és az alá benyúlva, Sebastian végre megérintette azt a hihetetlenül sejmes bőrt Stefano hasán. Érezte, ahogyan Stefano izmai ellágyulnak, miközben lehunyt szemmel élvezi az érintését. Sebastian látva Stefano védelmének leengedését gondolta kihasználja az alkalmat. A derekánál megragadva magához húzta és elkezdte gyengéden csókolni, amit Stefano kisvártatva viszonzott is, teljesen beledőlve Sebby karjaiba, mint egy macska, akit éppen simogatnak.
Teljesen egymásba feledkeztek, amikor neszezést halottak a sikátor végéből. Erre összerezzentek és egymásranéztek. Stefano elmosolyodott, de ez teljesen más volt, mint egy átlagos mosoly. Ahogyan felkunkorodott a szája széle és megjelentek az arcán a nevetőráncok olyan volt, mintha valami titokzatos rejtőzne a mosolyában. Sőt, mintha az a rejtélyes valami mindig ott ülne a szája szélén.
Ekkor Stefano egy puszit lehelt Sebby arcára, és mosolyogva megszólalt:
-Tegyük el ezt későbbre. Majd karonragadta a meglepődött férfit, és elkezdte maga után húzni a sikátorból kifelé az éjszakai fények irányába.
A két férfi így folytatta útját az eredeti céljuk felé.