Masterpiece

Sebby

Ah, végre megszólalt, és milyen meglepően mély hangja van, és az a beazonosíthatatlan akcentus még vonzóbbá teszi.
Itt sétál mellettem egy halványlila zakóban, hozzá egy kivehetetlen mintás bordó sál van lágyan a nyaka köré hurkolva. Élérevasalt, szintén halványlila nadrág, azokon a tökéletesen hosszú lábakon, amik piros bőrcipőbe bújtatva végződnek. Mindezek mellett piros bőrkesztyű.
Oh, az a kesztyű, milyen kár, hogy rajta volt, amikor kezet fogtunk. Annyira szeretném megérinteni a kezét. Talán többet is akarok annál - gondolta Sebastian, habár kissé megrémísztette ez a mérhetetlen vonzalom egy ismeretlen férfi iránt, akinek csak a nevét tudja.
Sebastian oldalra fordult, és ránézett a mellette gyámoltalanul sétáló férfira, aki olyan fiatalnak és védtelennek tűnt. Ekkor belé hasított egy érzés: minden áron meg kell védenie Stefanot.
Megmagyarázhatatlan felindíttatásból Sebastian félénken a mellette sétáló némaságba burkolódzott férfi derekára csúsztatta a bal kezét, és várta a reakcióját. Stefano összerezzent, de nem húzódott el, ezzel hihetetlen aranyos látványt nyújtva Sebastiannak.
Gondolta kicsit tovább merészkedik, mert az önuralma kezdte feladni a harcot a mágnesként funkcionáló férfival szemben. Ez a gondolat pont jókor jött, mert éppen egy szűk utca felé közeledtek. Az utcához érve a derekán tartott kezével megragadta Stefanot és a sikátorba lökve a falnak taszította. Kezeit a férfi feje két oldalán a falnak támasztotta, ezzel kalitkába zárva Őt.
Sebastian várta a fogja reakcióját lekintetét lesütve, mert nem mert Stefano szemébe nézni. De a reakció elmaradt.
A titokzatos férfit fogvatartó angyal megrémült, lassan felemelte a fejét, és meglepődve tapasztalta, hogy Stefano pontosan őt nézni. Pontosabban egyenesen a szemébe. Tekintetében döbbenet és valamiféle megfoghatatlan vágy.
- Megőrjít. Muszáj tovább mennem - gondolta mohon az angyal.
Sebastian megmozdította a kezét -talán ez egy végzetes mozdulat -, de jól tudta, hogy muszáj megpróbálnia. Kezével végigsimította Stefano járomcsontját.
- Most jobban meg tudom nézni az arcát, mint azon a napon, amikor először láttam az utca túloldalán nyomozás közben. Tényleg nagyon fialatnak néz ki, mégis valahogy egyszerre férfiasnak és érettnek is. A kiálló járomcsontja miatt az arca kissé beesett, talán ettől tűnik idősebbnek. A jobb szemét eltakarja a haja, ami alól titokzatos heg indul el vízszintesen az orrnyerge feléig. A haja bal oldala tökéletesen hátra van simítva. Csak az egyik szemét látom, mégis megőrjíz az a kék írisz, amiben egyre csak gyűlik a kontrollálatlan vágy - elmélkedett Sebby, nem is gondolva a tetteinek következményére.