Masterpiece

II.

Másnap reggel Sebastian erős fejfájásra és hányingerre ébredt. Próbálta feltérképezni, hogy hol lehet, de eddig csak annyira jött rá, hogy ágyban. Csukott szemmel próbált uralkodni a hanyingerén és igyekezett visszaemlékezni a tegnap estére. De csak arra emlékezett, ami a sikátorban történt - ebbe a gondolatba bele is pirult - és arra, ami előtte. Utána teljes sötétség.
Pár perccel később valami felugrott az ágyra és Sebastian érezte, ahogyan az a valami a mellkasára nehezedik. Ekkor kinyitotta a szemét és látta, hogy egy fekete bundájú cica az, pontosan ugyanolyan kékszemű, mint amilyen Stefanoé is.
-Obscura a neve, és úgy látszik kedvel Téged - mondta Stefano mosolyogva, egy bársony anyagú lila köntösbe burkolózva mezítláb, tányérral és egy pohár vízzel a kezében.
-Hoztam Neked reggelit. Jót fog tenni a tegnap este után - folytatta, ekkor már kuncogva.
-Miért? Mi történt tegnap este? - kérdezte zavarodottan az álomittas anygal, közben elvette az ételt és a pohár vizet.
-Tegnap este kicsit sokat ittál. Alig voltál magadnál, ezért gondoltam felhozlak a lakásomra, nehogy bajod essen - mesélte mosolyogva, a ,,kicsit" szót szándékosan megnyomva.
- Köszönöm - mondta Sebby elpirulva.
-Örömömre szolgált! - mondta Stefano jobb kezét a dereka magasságába maga elé emelve, kissé meghajolva. Erre a másik férfi elmosolyodott és megköszönte a reggelit is.
Stefano elhagyta a szobát, így reggelizés közben Sebastian nyugodtan szemügyre vehette a szoba berendezését. Bár, ahogyan jobban megnézte, alig lehetett szobának nevezni. Hatalmas volt a belmagasság és a tér. A földtől egészen a plafonig tartó hatalmas ablakok, előttük a bordó függönyöket lengette a szél. A falak krémlilára festve, ezzel egészen nyugtató hatást elérve.
A hatalmas téglalap alakú szobában csak egy heverő volt az ablakokkal szembeni fal mellé rendezve. A heverőtől balra lévő sarokban egy fehér vászon volt a falra rögzítve, ami a padlóra terítve folytatódott, körülötte három darab fényképezőgép állt álványon, félkörben elrendezve. Végül a szoba jobb oldalán pontosan középre a fal mellé rendezve franciaágy állt, ahonnan Sebastian szemlélte a szobát. A bútor színe és mintája hasolnó volt Stefano sáljához. Az ágynemű mélylila volt, valami kivehetetlen mintával diszítve. A falakon Stefano egy-két munkája lógott bekeretezve.
Amikor Sebastian befejezte a reggelijét, kiszállt az ágyból és meglepődve tapasztalta, hogy egy szál alsóban van, de nem törődött vele. Az egyik ablakhoz sétált és elhúzta a függönyt. A napfény más esetben lágyan cirogatta volna, de most élesen hatolt a szemébe, ezzel felélesztve mulandó fejfájásának emléklét. Sebastian felszisszent, közben az ablakon kinézve látta, hogy a tőle jobbra lévő nyitott üvegajtó egy erkélyre nyílik. Eldöntötte, hogy kimegy elszívni egy cigit, ezért elkezdte keresni a ruháit, amit meg is talált a kanapén. Kivette a zakója belső zsebéből a cigarettát, és kiment az erkényre rágyújtani. Mélyen tüdőzte le a füstöt, közben hagyagul a korlátra dőlve figyelte a magasból az alatta zajló délelőtti forgalmat, majd ráérősen fújta ki az ajkai között, remélve, hogy a nikotin majd csillapítja a hasogató fádalmat a halántékában. Ekkor hallotta meg az üvegajtó nyílását, nemsokkal ez után érezte, ahogyan egy meleg tenyér simul a derekára, és ezzel egyetemben egy lágy csók is érkezik a tarkójára. Hátrafordult és látta, hogy Stefano áll mögötte mosolyogva, huncut fényekkel a szemében.
-Jól áll a kezedben a cigaretta. Főleg, hogy ilyen praktikusan vagy mellé öltözve - mondta huncutan nevetve Stefano.
-Úgy gondolod? - kérdezte Sebby kacéran, miközben megfordult és magához húzta a másik férfit. Az angyal szemében huncut fények játszottak a vággyal keveredve, miközben némán néztek egymás szemébe.
Órának tűnő percekig álltak így, közben egyre csak gyűlt közöttük a szexuális feszültség.
Sebastian tört meg hamarabb. Nekiesett Stefano puha ajkainak, mohón falta és csókolta őket, apró harapásokkal dúsítva a szenvedélyes csókot, amire Stefano édes morgással reagált, közben Sebbyt megragadva belökte az ajtón egyenesen az ágy irányába tolva. Így összegabalyodva lökte az ágyra Stefano a gyönyörű angyalt, aki készségesen terült el, tökéletes kontrasztot alkotva az ágynemű színével. Majd fölé tornyosulva lefogta a kezeit.
Sebastian nyögdécselve próbált kiszabadulni a szorításból, de közben végig kihívóan nézett Stefano szemébe, lábait szorosan a fogvatartója dereka köré fonva. A titokzatos művész az angyal álla alá nyúlt, ezzel elengedve az egyik kezét, és elkezdte kínzóan lassan végigcsókolni Sebby nyakán vadul lüktető artériát.
-S-Stefano... - nyöszörögte könyörögve az angyal.
-Mi az Gyönyörűségem? - kérdezte Stefano, azzal a titokzatos mosollyal az arcán.
Sebby nem válaszolt, csak hirtelen megragadta Stefano tarkóját, és magához húzva elkezdte éhesen csókolni, majd váratlanul leállt.