Fleptonok

2. rész, "Te egy zseni vagy!"

Elkezdődtek az óráim. Amikor beléptem a terembe, Alison és Patrick át nézték az anyagot, Melissa és Marco pedig nyalták-falták egymást. Én zavartan ránéztem Keith-re ő pedig csak a szemöldökét húzgálta fel és le.
- Te perverz! - bokszoltam a karjába.
- Talán egy kicsit! - mutatta a kezével hogy milyen kicsit, erre én széljebb húztam az ujjait.
-Azért annyira nem! -nyomott egy barackot a fejemre.
Majd leültem, és Keith röktön mellém ült.
- Neked nem más mellé kéne ülnöd?
- Normális vagy?! A szemem nem veszem le rólad! Eszembe sincs hogy más mellé üljek!
- De akkor nem azt fogják hinni hogy - közelebb hajoltam, és elkezdtem suttogni. - járunk? - elkezdett gondolkodni.
- Te egy zseni vagy! - mondta, én meg néztem rá érthetetlenül. Én mint zseni?
- Ezt meg hogy érted? - majd elkezdett valamit motyogni magába.
- Majd elmondom a szobátoknál.
- Oké.
A suli többi napja teljesen átlagos volt. Kivéve, amikor a földrajz tanár megakart enni, de Keith megvédett. Olyan király volt!
Nagyon meglepett hogy Keith annyira meg akar védeni, hogy minden órán megkérte a tanárokat hogy hagy ülhessen mellém. De biztonságban éreztem magam mellette.
Suli után a szobánk előtt vártam Keith- re. Nagyon kíváncsi voltam mi a terve!
- Szia! - köszönt rám egy hang.
- Mi tartott ed - azt hittem hogy Keith, de nem.
- Tessék? - kérdezte.
- Semmi - majd elsüllyedtem szégyenemben.
- Akkor jó. Eric vagyok. És te?
- Elizabeth.
- Nem, nem. Te a vacsorám vagy!
- Ho.. HOGY MI?! - kezdtem hátrálni.
- Jól hallottad! - elkezdte nyalogatni a szája szélét.
- Te most komolyan a folyoson akarsz megölni? - még mindig hátráltam, de nem értem vele semmit, mivel ha egyett léptem hátra akkor ő egyet előre. Ez addig ment, míg el nem értük a folyosó végét.
- Már nem tudsz sehová sem menekülni! - majd nekinyomott a falnak, és a csuklómat a fejem fölé szegezte.
Beleharapott a karomba, és csak ömlött belőle a vér. Összecsuklottam,
majd Eric vállát egy kéz fogta meg.
- Te meg mit keresel itt? És mit csinálsz? Ha bántottad Elizabeth-et akkor rossz vége lesz! - Keith volt az. De csak a hangjából tudtam megítélni, mivel a szememet nem bírtam kinyitni.
- S- semmi baj, j- jól vagyok. Aú! Vagy még sem... - próbáltam elállítani a vérzést, de nem ment. Túl gyenge voltam ahoz hogy leszorítsam a kezem.
- MI A....? TE MOST MEGHALSZ ERIC! - ütni akart mikor odaszoltam.
- Ne! Kérlek! Nem tehet róla, hogy itt vagyok és arról sem hogy idecsaltam! - mondtam kérlelő szemekkel hogy ne bántsák egymást.
- Véded? - kérdezte Keith
- Nem - vágtam rá
- Akkor?
- Csak nem szeretem hogyha 2 fiú verekedik.
- Haha! Egy lány ment meg? - már úgy nevetett, hogy a hasát fogta.
- Dehogyis! - mondta Keith
- Van egy ötletem! Te majd később megeszel, veled meg beszédem van! - mondtam komolyan
- Nem fog megenni! - szólt rám Keith
- Dehogyis nem! - szólalt meg Eric
- Most menj el a szemem elől! - mondta Keith elég ijesztő tekintettel Ericnek
- Oké, főnök! - tette a kezét maga elé megadóan.
Amikor Eric elment, Keith behúzott a szobájukba. Azt vettem észre hogy Keith része szépen rendbe volt rakva. Nekem meg tiszta kupi.
- Ülj le nyugottan. - mondta Keith miközben leült az ágyra.
- Ok. Mi a terved? - néztem rá kíváncsian.
- Az, hogy járjunk. - teljesen nyugott arcal mondta végig ezt a mondatot.
- HOGY MI?! - az állam majd leesett
- Nem úgy ahogy te gondolod! Nem fogunk igaziból járni, csak úgy teszünk. És így nem fog a többieknek fura lenni a dolog. Érted? - nézett rám várakozva.
Azt sem tudtam, hogy most köpjek vagy nyeljek?
- É-értem! De.... mit fogunk csinálni? - igaz hogy fülig beleestem Keith-be, meg hogy nagyon szeretném őt megcsókolni, de..... de....... Nincs is semmi de! Ha megkérdezem, persze később, hogy járunk-e majd igazából akkor dobni fogok egy hátast ha igent mond!
- Azt amit a szerelmesek. De ha nem akarod, akkor nem kell ebbe beleegyezni!
- De akarom! - Na jó! Ez nagyon cikin hangzott! - Vagyis nekem jó! Mit csinálnak amúgy a szerelmesek?
- Nem volt még fiúd?
- Nem! - elkezdtünk nevetni
- Hogy hogy nem? - törölgette a könnyeit.
- Fogalmam sincs! - mondtam elpirulva
- Visszatérve! A szerelmesek fogják egymás kezét, ölelkeznek, csókolóznak de ha nem akarsz akkor nem kell!
- Ha az életem forog rajta kockán, akkor bevállalom! - Bár vannak más gondolataim is hogy miért akarok csókolózni.
- Oké! Majd holnap várlak hogy miket kell csinálnunk, és azokat majd gyakorolni fogjuk, hogy teljesen valóságos legyen! A lányoknak egy szót sem erről az alkuról! - Gyakorolni? Több csók is lesz? Ez egy mennyország!!!
- Értettem!
Majd elmentem a szobámba. Ott tanultam, gépeztem, míg este nem lett. Letusoltam, fogat mostam, és elaludtam.

Hellosztok! A helyesírásomért bocsi! Remélem tetszet ez a rész! Majd jönnek a többi részek! Ha van kérdésetek vagy mondanivalótok azt írjátok le kommentebe! Sziasztok! 👋👋