Az utolsó látnok (Próba Verzió)

Ötödik rész(próba rész)

A fáradtság annyira látszott Manuélán, hogy Niana kénytelen volt neki kávét főzni, így délután, ami nem mindennapi esett, hiszen Manuéla soha nem iszik nap közben kávét, csak kora reggel hatkor.

– Márcus lakásában bezzeg nem voltál ennyire fáradt - jegyezte meg gúnyosan.

– Azt te nem tudhatod - válaszolta unottan, és belekortyolt a kávéba.

– Ez förtelmes! - majdhogy csak kiköpte, annyira keserű volt a kávé.

– Keserű, mint az életem! - jelentette ki, majd felnevetett.

– A hangulatod alapján csinálsz mindent. Ha szar napod van, olyan a kávé, a kaja, és még sorolhatnám, mennyi mindent csinálsz meg förtelmesen. A lustaságról nem is beszélve. Mikor takarítottad ki a szobád utoljára?

– A tegnap! - válaszolta határozottan, és csípőre helyezte kezeit. - Amúgyis, akkor takarítom, amikor akarom.

– Na, persze - mondta. - Egyébként, fura ez a sok nyüsgés...ki lehet az, aki meghalt?

– Honnan tudhatnám? Te többet jársz a városba...vagyis akarom mondani, Marcus lakásába.

– Befejezted? - pattant fel hirtelen, majd további szó nélkül továbbállott.

Összehúzta a szemöldökét, amikor az elhaladt mellette. Mostanában furcsán viselkedik, és tudja, hogy ki az oka: Marcus!

Valahogy ez a férfi már az agyára megy! És mi lesz később? Akármennyire is próbálta terelni a gondolatait, a megmentője arca folyton elévetődtek. Ám rossz érzéseket táplál iránta, és nem akar soha többé vele találkozni. Lehet, hogy az ellenszenv a génjeiben van? Több démon faj is létezik, és nem biztos hogy Marcus és a fia, pont a jobbak közé tartozik, akik valóban példamutató életet élnek.

  Hangos nesz hallatszott a hátsó kertből, ezért igyekezve oda ment, mert biztos volt benne, hogy megint az a ronda fekete macska, aki a múltkor össze vizelte a hinta ágyat, ám arra nem számított, hogy Adam tök részegen a hintában ül, egy üveg piával a kezében. Szomorúnak tűnt, és a szemeiben ott csillogott a fájdalom. Lassan leült mellé, és figyelte, ahogy az lesüti a fejét, és mintha a könnyeivel küszködne.

– Minden oké?

– Aha - bólogatott aprókat, majd váratlanul felnevetett. - Tudod, az élet tud a legnagyobbat ütni, nem az ember! Egyik nap még mindened megvan, és éled az életed...aztán bummm! Vége mindennek, és te ott állsz, teljesen letörve, és egyedül.

– Az életben minden okkal történik. Még a lépéseinknek is jövője van, hiszen nem tudhatod, hogy miért is kellett azt a lépést megtenned.

– Az apám ma reggel meghalt! - jelentette ki szemrebbenés nélkül, majd nagyot nyelt.

– Hogy mi? - ugrott fel mellőle, és nem tudta elhinni amit mondott.

– Ittason sétafikált a főúton...elütötte egy teherautó. Azt beszélik, direkt ugrott elé, de nem hiszem el. Az apám túl gyáva lett volna ahhoz, hogy végezzen magával!

– Őszinte részvétem! - sajnálkozva nézett a szemébe, mire az tiltakozva felugrott.

– Nem kértem a sajnálatod - mondta. - Nem az apám miatt vagyok szomorú.

– Akkor mégis miért? - döbbent meg.

– Az anyám nem fogni tudni nélküle élni. Előbb-utóbb megöli magát.

– Az anyád szerette az apádat - mondta. - De az apád...sok fát rakott a tűzre.

– Igen, ezért is utálom! De az anyámnak én sem számítok. - rázta meg a fejét elkeseredetten.