Piros Fonal | Jungkook ff.

[Prológus 1]

Egy átlagos koreai nő vagyok a városban. Dolgozok, jól érzem magam a barátaimmal, és van egy kutyám, akit minden nap előszeretettel sétáltatok, ezáltal a parkban már egy jó pár barátság fűződött közöttem, és a többi kutyát sétáltató személy között.

Viszont otthon... otthon az életem maga a pokol. És, hogy miért? Mert van egy férjem. Na ez így nem is hangzik szörnyűnek, de valójában az. A férjem neve Jeon Jungkook. Iskolában ismertem meg. Akkoriban 15 éves voltam, most 21 vagyok. Jungkook akkor 17 volt, most pedig 23. Igen, már 6 éve megismerkedtünk. 1 év után bevallotta nekem a szerelmét, és megkérdezte, hogy szeretnék a barátnője lenni. Nagyon boldogan igent mondtam, mivel én is ugyan ezt éreztem, és ugyan ezt érzem most is, csak sokkal erősebben. Fél éve összeházasodtunk, és az életem 4 hónapja maga a pokol. Hogy mi miatt? Nem... inkább ki miatt? Hát a férjem miatt... olyan vagyok mint egy cseléd. Ezt hozzam, azt hozzam, csináljam ezt ebédre, akkor ezt reggelire. Egyszer, talán 2 hónapja, azt mondtam neki, hogy nem. Nem kapcsolgatom neki a villanyt, mert ő is tudja. Na ezt nagyon megbántam. Egy olyan oldalát láttam, ami a legrosszabb rémálmomban sem jelenne meg. Nem, nem ütött meg, de a szavai olyanok voltak mint egy kés a szívembe. Azt mondta, hogy:

"Csak annyit kértem, hogy kapcsold le azt a rohadt villanyt, te ribanc! Komolyan ennyire sem képes az a nagy segged?"

Azóta nem próbálkozom semmi ilyennel. Inkább csinálom azt amit mond, csak ne kelljen hogy megint szavakkal bántson engem. Másoknak ezt sosem mondtam el, mert azt mondanák, hogy váljak el tőle, de nem tudok. Szeretem, és ezt remélem semmi sem fogja megváltoztatni!

Egy héten 1-2 alkalommal van az, hogy megölel. A csókkal ugyan ez van, de már kezdek hozzá szokni.

Egyszer, haza hozta a húgát, ami nagyon kínos volt nekem, mert nem is tudtam, hogy van húga! Igazából sokszor hozza fel őt mostanába, és, már amennyit ralálkozok vele, jó fejnek tűnik! Igazából inkább Jungkook-al vannak a szobánkban, gondolom azért, mert ott van a videojáték és szeretnek vele játszani...

Viszont amikor nincs nálunk a húga, akkor sokáig dolgozik. Nekem egy kicsit bűzlik a helyzet, de inkább hagyom! Úgy is utálja, hogyha munka közben hívom!

Jelen pillanatban vacsorát készítek Jungkook-nak. Ma, sem könnyítette meg a dolgom, mivel 2 fogásos vacsorát kell csinálnom. Miután készen voltam, kimentem a nappaliba, és Jungkook elé álltam.

-Kész a vacsora! - mosolyogtam rá, de mintha ott sem lennék, csak felállt, és ment enni. Még rám sem nézett... az étel fontosabb mint én? Jaj, nem nem nem! Biztos csak nagyon éhes, és ennyi az egész!

---------------

Az ébresztőm idegörlő hangjára keltem. Néhány másodpercig szenvedtem, de azután rájöttem, hogy ettől Jungkook is felébredhet. Gyorsan kikapcsoltam az ébresztőt, és a mellettem szuszogó angyalra néztem.
Nem bírtam ki, túl édes volt... megpusziltam puha ajkait. Amikor elhajoltam, akkor vettem észre, hogy elmosolyodott, viszont hamar észbe kaptam, hogy dolgozni kell mennem! Elkészültem a lehető leghalkabban, de a leggyorsabban, és szaladtam is a munkahelyemre.

/Jungkook szemszöge/

Egy kis neszre ébredtem... inkább a kulcs csörgésére. [T/N] elment dolgozni... akkor ideje a "húgomhoz" menni!

Tudtam, hogy úgyis felébredek, szóval szóltam neki, hogy ma korán reggel megyek át hozzá.

Elkészültem, leszaladtam az előszobába és felvettem a cipőm. Zserbe vágott kézzel vágtam neki az útnak.

---------------

-Kookie... ma mit csináljunk? - kérdezte MinHee.

[Most szólok, hogy nem a K-Pop idol-ra gondolok! Sőt! Senkire sem gondolok (Köszi a figyelmet! :D 😂)]

-Nem tudom... de ma még meg sem csókoltál - vágtam mellé szomorú arcot. MinHee csak rámnézett, majd előre.

-Tudod, Jungkook... Amit csinálsz, az nagyon szánalmas. Van feleséged, aki teljes szívéből szeret téged, de TE, megcsalod őt! Főz, mos, takarít, és mindenféléd csinál neked! - oktatott ki alaposan MinHee.

-Most mi a baj? Eddig nem volt bajod vele! - próbáltam menteni magam.

-Pár hónap elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, hogy valszeg akkor én is így végzem majd!

-Veled sosem tennék ilyet! Higgy nekem! - könyörögtem neki.

-Megint! Nekem könyörögsz, de a FELESÉGEDNEK KÉNE! Konkrétan le sem tojod! Tudod mit? Szakítok veled... húzz vissza, és máskor ilyet ne csinálj! - kiabált velem MinHee. Igaza van... de már nem érzek annyit iránta, amennyit pár hónapja éreztem... legalábbis ezt gondolom... Ezzel fogtam magam, és hazamentem.

/[T/N] = Te Neved/

/Köszönöm, hogy elolvastad! Eddig hogy tetszik? :D/