Piros Fonal | Jungkook ff.

[15 - Sokk]

-Mert nem kell - néztem magam elé.

-Egyáltalán akkor... Miért írtál rám? - kérdezte. Magam sem tudtam a választ, de abban biztos voltam, hogy szándékosan tettem. Igen, most én sem tudok kiigazodni magamon.

-Csak engedj el! - mondtam, miközben próbáltam kiszabadulni a fogásából, de nem sikerült.

-Nem válaszoltál... - szorította egy kicsivel erősebben a karom.

-Én sem tudom, oké?! - kaptam fel a tekintetem rá. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a komoly arca szomorúvá, és aggódóvá vált, már szinte a épp, hogy csak hozzáért a karomhoz.

-[T/N]... - lépett egy léppéssel közelebb, ám én hátráltam amennyit tudtam.

A szabad kezével kivett egy zsebkendőt, és nekem nyújtotta. Először nem értettem miért, de azután éreztem ahogy a könnycseppek folynak a szememből. Gyorsan letöröltem azokat, és egy meghajolás után szapora léptekkel igyekeztem haza. 

---------------

-Hogy hogy ilyen hamar? - állt meg az előszobában Nam, mikor beléptem az ajtón.

-Mondjuk azt, hogy kirúgtak.

-Hogy mivan?! - nézett rám összezavarodottan.

Összefoglaltam neki a kirúgás okát, majd mentem fel a szobámba. Átöltöztem valami itthoni ruhába, és ledobtam magam az ágyra. MinHee mit akar már tőlem? Nem volt neki elég elvenni... Elcsábítani Jungkook-ot? Mondjuk mind a ketten jól a pofámba hazudtak... Nem is értem miért kattog ezen az agyam. Túl kéne már lépnem! Hányszor rágtam át magam ezen? Hányszor gondoltam ugyan arra? Arra, hogy miért gondolok Jungkook-ra? Jézusom... Kezdek beleőrülni. Jobb ha alszok egyet. Nehogy egy altatóval a szervezetemben végezzem.

Ezzel el is aludtam...

---------------

Folyamatos pittyegésre ébredtem fel. Ránéztem a tekefonomra, és ismét egy halom üzenetem volt Jungkook-tól. Lehalkítottam a telefont, és tovább lustultam az ágyamban.

-[T/N]! Húrcold le a segged! Már 10 óra múlt! - hallottam a bátyámat kiabálni. Gyorsan felkaptam egy egyszerű göncöt, és leszaladtam a nappaliba.

-Itt vagyok, szóval ne is kezdjetek el kiabálni vagy valami - mondtam, amint leértem a nappaliba, de nem néztem rá senkire, hanem egyenesen a konyhába vettem az utam.

Csináltam egy szendvicset, amit el is fogyasztottam gyorsan, majd visszamentem a nappaliba, de egy ismeretlen személyt láttam. Meg is álltam egy helyben.

-[T/N], ha nem siettél volna annyira nagyon, be is tudtuk volna mutatni Taehyung barátnőjét! - vágta hozzám a szavakat Namjoon.

Várjunk... barátnő?

-[T/N], ő itt HaEun. HaEun ő itt [T/N] - mosolygott Taehyung.

Valamit biztos rosszul fogtam fel. Valami baj biztos van velem, hogy azt szűrtem le, hogy Taehyung-nak is tetszem. Mondjuk mit vártam. Egy ekkora szánalmat mint én, ki szeretne? Hirtelen valaki kopogott az ajtón.

-Kinyitom - mondta Jin, és ment is az ajtóhoz. Amint kinyitódott az ajtó, hangos lépteket hallottam, és azt éreztem hogy két kéz átölelt hátulról.

Nem tudtam nem megérezni a kellemes illatát... Ez Jungkook. Olyan rég nem éreztem ezt a férfias, mégis finom illatát. Ott helyben lenyugodtam.

-Engedd el a húgomat! - állt elém Namjoon, és mérgesen kezde el méregetni Jungkook-ot.

-Öhm, itt meg mi folyik? - kérdezte HaEun.

A fiúk mind ránéztek, de közben Jungkook olyan gyorsan elhúrcolt az autójához, hogy csak az épület előtt vettem észre, hogy már az utcán vagyunk. Sokkos állapotban voltam a gyors helyváltoztatás miatt, szóval Jungkook csak úgy beültetett az anyósülésre és gyorsan rámcsapta az ajtót. Miután ő is beszállt, bekötötte magát, azután rám nézett.

-Kösd be magad! - utasított.

-Mi... Mi a tosz történt most? - néztem rá tányérnagyságú szemekkel.

-Úristen [T/N]... - mondta majd bekötött engem. Miközben elnyúlt a biztonsági övért, vészesen közel hajolt az arcomhoz, ami azt eredményezte, hogy a szívem jó gyorsan kezdett el verni.

---------------

Csak akkor fogtam fel mi történt, amikor már a régi házunk előtt álltunk a kocsival.

-Na várjunk... Te elraboltál?!