Piros Fonal | Jungkook ff.

[Halloween-i Különkiadás]

[Kérlek vegyétek azt figyelembe, hogy ez az eredeti sztoritól eltérő különkiadás!]

-KIM [T/N] - kiabált mérgesen Jin - Hol vannak a cukrok?!

-Honnan tudjam? A felét nem is szeretem! - kiabáltam vissza.

-Jézusom, ne kiabáljatok! - csattant fel Namjoon.

-Rendben "főnök"... - mondtam, de Namjoon elment a konyhába.
Valaki máris csöngetett, emiatt szaladtam kinyitni az ajtót.
Boldog, jelmezbe öltözött gyerekekre számítottam, de ehelyett egy jól kinéző Jungkook nézett vissza rám.

-Bemehetek? - kuncogott, miután már egy ideje csak néztem őt.
Beengedtem, és becsuktam utána az ajtót. Mint mindig, Yoongi telefonozott a kanapén elterülve. Hoseok próbálta megnevettetni Taehyung-ot, és a barátnőjét, miközben Jimin és Jin könyörögtek Namjoon-nak, nehogy ő csinálja meg a vacsorát.

-Jó helyre jöttem...? - kérdezte ijedten Jungkook.

-Nyugi, ők csak alapjáraton ilyenek - válaszoltam mosolyogva.

-Oké... - mondta, még egy enyhe ijedtséggel.

-Oh, [T/N]? Ki jött? - kiabált ki a konyhából Jin.
Jézusom... Hogy hallotta meg az ajtó nyitódását és csukódását ilyen hangzavarban?

-Jungkook! - kiabáltam vissza, mire mindenki rámnézett.

-Áh, szia Kook! - jött oda Hoseok, és lepacsizott vele.

-Régen láttalak! - sétált oda Namjoon is.

-Szevasz Jeon! - kelt fel Yoongi az ágyról.
Miután mindenki köszöntötte őt, Taehyun barátnője csak ott állt a sarokban, és nézett, hogy mi ez a nagy felhajtás?

-Jaj, igen... HaEun, ő itt [T/N] ... ő ... - mondta volna Taehyung, de nem tudta, hogy milyen szót használjon.

-Barátja - mosolyodott el Jungkook.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy az arcom forróbb volt, mint a nap... Szóval... Eléggé elpirultam...

-Na akkor... Itt maradunk a gyerekeknek cukrot adni, vagy mi is megpróbálkozunk a cukor szerzéssel? Mármint... nem mintha lenne itt cukor... - szólalt fel Yoongi.

-Szerintem mi is próbáljuk meg! - mondta boldogan Hoseok.

-Akkor várjatok egy kicsit, felveszem a jelmezem! - mondtam, és felszaladtam a szobámba.
A lehető leggyorsabban átöltöztem, és miután kész voltam, megnézten magam a tükörben.

-Wow! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól fog állni neked [T/N]! - beszéltem magamhoz, majd elnevettem magam.
Miután a sminket is felraktam, lementem a többiekhez.
Ők is mind el voltak készülve, és már csak rám vártak.

-Jól nézel ki... - mondta Jungkook, miközben fel-le méregetett engem.

-Köszönöm... - motyogtam elpirulva.

-Na elég ebből a kis romantikázásól! Gyerünk cukrot kérni! - ugrált boldogan Hoseok.

-Rendben! - mosolyodtam el az izgatottságán.

Már egy pár háznál jártunk, nem nagy sikerrel. Egy ember adott nekünk valamit, az is csak répa volt, mert nem szerette a csokikat és a cukrokat.

-Én feladom! - kezdem el nyafogni, amikor egy másik háznál sem akartak semmit adni.

-Nyugi [T/N]! Valahol biztos adnak még valamit! - próbált lenyugtatni Jimin.

🕸️🕷️🕸️

-Nem, nem sikerült - sóhajtottam egyet, mikor már körülbelül mindenhol voltunk.

-Hát akkor majd jövőre! - próbált javítani a helyzeten Jin.

-Jin. Édesem... Jövőre MINDANNYIAN idősebbek leszünk! - erőltettem egy mosolyt a számra, pedig egy mellettünk lévő postaládát úgy szétütöttem volna.

-Ijesztő vagy... - tántorodott meg Jimin.

-Tényleg az vagyok?! - kérdeztem méregtől remegő testtel.

-[T/N]... Nyugodj le, jó? - nyugtatgatott Jungkook.
Sóhajtottam, és próbáltam lenyugodni. Miért is vagyok ilyen feszült? Csak nem kaptunk cukrot...

-Köszi Jungkook - mosolyodtam el.

-Menjetek már szobára - ásította el magát Suga.
Miután ezt kimondta, már ott voltam előtte, és megint majdnem szétrobbantam a méregtől. Osztottam neki az észt, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki a hátára dob, és sétálni kezd velem.

-Engedj el! - ütögettem az öklömmel a hátát, de mintha meg sem érezte volna, ment tovább. Nemsokára már a házam ajtaja előtt voltunk, mire végre letett engem.
Kinyitottam az ajtót, és félreálltam, hogy mindenki be tudjon menni, erre persze mindenki betódult, viszont Jungkook nem mozdult meg. Intettem az ajtó felé, hogy menjen be, de nem ment. Tudom, nekem kéne bemennem mert én vagyok nőből, viszont szeretek utolsónak bemenni, annak tudatában, hogy már mindenki bent, vagy éppen kint van, nincs senki sem elhagyva.

-Miért nem mész be? - szólalt meg az előttem álló egy kis idő után.

-Csak menj be te!

-Rendben. De előtte... boldog Halloween-t! - mondta, és magához rántott, majd megcsókolt.