[7 - Szuper vagy!]

892 49 2
                                    

/Jungkook szemszöge/

Nem tudom elhinni, hogy nekem kell mennem... Mivan ha meglát? Mivan akkor... Hogyha nem tudok az ajtóig elmenni, mert majd ott lesz valami testőr és meg fog állítani, mert egy maszkot és egy sapkát fogok viselni, és nem tudja beazonosítani az arcomat? ... Ennyi hülyeséget még sosem szedtem össze egyszerre. De mostmár meg kell tennem! Nehezen kiderítettem, hogy hol lakik, azután a munkahelyén is el kellett kezdenem dolgozni, csakhogy megtudjam, hogy mikor dolgozik és mikor nem, és mindezt úgy, hogy ne lásson meg engem amikor egyszerre dolgozunk! Nem volt egyszerű, de megéri hogyha láthatom. Jézusom... Olyan vagyok mint egy őrült rajongó... A gondolatmenetemet a telefonom csörgése szakította meg.

-Itt Jeon Jeongguk, miben segíthetek? - szóltam a telefonba.

-Tudom ki vagy... és azt is tudom, hogy mit csináltál - szólalt meg egy ismeretlen hang.

-Először is... Ki vagy? Másodszor pedig miről beszélsz? - kérdeztem összezavarodva, mert azért valljuk be. Nem tudom, hogy ki beszél hozzám, de ő a tudja a nevemet és hogy mit csináltam.

-Kim Taehyung vagyok, és arról beszélek, hogy megcsaltad a feleséged egy lánnyal, és állítólag "szakítottál" leve, de azért tegnap nyálat cseréltél azzal a lotyóval! - mondta felháborodva. Ez meg hogy tud mindenről?

-Oké, de neked mi közöd ehhez? Ja, és most leszögezem, hogy a lánnyal tényleg szakítottam, és ő csókolt meg engem, mert vissza akar szerezni!

-Nos, én vagyok [T/N] legjobb barátja, és mint legjobb barát, jogom van mindenféle barmot távoltartani tőle. Szóval eszedbe se jusson valamikor is találkozni vele! - kiabált a srác. Most jut szembe... Tudom ki ez! Hát ott lakik [T/N]-al/el/val/vel! De akkor most nincsenek otthon...

-Azt hiszed, hogy meg tudsz állítani? Úgyis oda fogok menni! - legalábbis valamikor. Még és sem tudom mikor, vagyis tudom, mert ma, csak, hogy mikor megyek maszk nélkül meg minden - Úgysem vagytok ott!

-Mivan? Honnan tudod?!

-Biztos forrás - legyitettem a karommal és megvontam a vállam, csak ő ezt nem látta.

-Na akadj le rólunk... Te már senki sem vagy [T/N] életében! - kontrázott magabiztosan Taehyung.

-Fogd be a pofád! Sokkal jobban ismerem őt, mint te! Fogadok, hogy 3 éve nem tudtad volna ki ő! - mondtam olyan ingerülten, hogy kész lettem volna egy várost lerombolni.

-Nem tudsz te többet mint én! Lehet, hogy több időt töltöttél vele, de ez mind kárba vész, mivel finoman fogalmazva, félrekúrtál! - meghallgattam amit mondani akart, majd letettem a telefont. Felbaszott ez a pöcs, de az nem állít meg attól, hogy elvigyem, a mai levelet.

---------------

Idegesen sétáltam a lift felé. Amikor beszálltam, alig bírtam megnyomni a megfelelő emelet gombját, mivel irtózatosan remegett a kezem. Amikor alindultam a lifttel, egy örökkévalóságnak tűnt az idő, ameddig felértem arra az emeletre, ahol [T/N] lakik. Kiszálltam, és elindultam a 217-es ajtó felé. Amikor odaértem, leraktam magam elé a levelet, megnyomtam a csengőt, és egy gepárdot megszégyenítő sebességgel szaladtam egy fal mögé. Egy kis idő múlva nyílt is az ajtó, és [T/N] frusztráltan felvette a levelet.
Eddig nagyon jól csináltam! Szuper vagy Jungkook! Szuper! Na jó... nem vagyok szuper...

Piros Fonal | Jungkook ff.Место, где живут истории. Откройте их для себя