Piros Fonal | Jungkook ff.

[14 -Merre?]

-De hát kezdtem belejönni - ült közelebb hozzám. Hirtelen egy fura érzés támadt a gyomromban. Pillangók. Na jól van már... megint csak hülye vagyok!... Faszomat bele! Igen! Pillangók! Ismét szerelmes vagyok... De olyan, mintha nem lenne helyes. Mintha bűnt követnék el. Csak tudnám, hogy miért...

-Inkább ne gyere bele... - mondtam, és nyeltem egy nagyot. Azt hittem még közelebb fog ülni, de inkább elment a konyha irányába.

Elővettem a telefonom, és azonnal ráírtam Jungkook-ra.

[T/N]:
Szia Jungkook!

Vártam egy kicsit, azonban nem írt vissza. Bárcsak visszavonhatnám az üzenetet... most tuti úgy tűnik neki, hogy megint szeretem!

Jungkook:
Szia [T/N] :D

Oh... Visszaírt...

[T/N]:
Hogy vagy?

Jungkook:
Jól, csak egy kicsit fáradt vagyok. Te?

[T/N]:
Semlegesen.

Jungkook:
Mit csinálsz?

Már írtam volna neki egy választ, de valaki kikapta a telefonom a kezemből. Felnéztem, és arra lettem figyelmes, hogy Taehyung előttem állva nézi a telefonom.

-Add vissza! - pattantam fel a kanapéról, és nyúltam a telefonom felé, de ő csak szimplán elfordult.

-Miért beszélsz vele? - fordult vissza.

-Csak add ide a telefonom! - ugráltam a telefonomért, mivel felemelte a magasba.

-Nem válaszoltál! - nézett le rám szúrós tekintettel.

-Mert miért ne? Na, mostmár add vissza! - ugráltam tovább.

-Nem - mondta, majd gyorsan elment a telefonommal együtt. Értelemszerűen utána szaladtam.

Csak futottunk és futottunk, mígnem beszaladt a szobájába és bezárta maga mögött az ajtót.

-Taehyung! Nyisd ki! - kiabáltam neki az ajtón túlról.

-Nem, [T/N]! Ne csinálj úgyintha én cselekednék rosszul, mert TE vagy az, akinek el kéne végre felejteni Jungkook-ot! Nem esik le, hogy ő csalt meg téged? Házasok voltatok! Házasok!! - kiabált vissza.

Igyekeztem mindent elfelejteni, de mint egy villámcsapás, olyan hirtelen jutott eszembe minden. Minden nap, amit nélküle töltöttem. A mécses megint eltört, és én ott sírtam Taehyung ajtaja előtt. Csak a rossz emlékeket láttam, és annyira nem figyeltem a külvilágra, hogy egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valaki átölel emgem. Könnytől ázó arcommal felnéztem, és egy aggódó tekintetű Taehyung-ot láttam.

-Bocsánat - suttogta, és erősen magához szorított.

---------------

-[T/N]... Te most miért vagy hozzáragadva Taehyung-hoz? - kérdezte Namjoon, mivel már egy ideje Taehyung a hátán cipelt, én meg mint egy koala, úgy bújtam hozzá.

-Mert miért ne... - fúrtam a fejem Taehyung nyakába.

-[T/N], szállj már le róla! Ez nagyon fura! - szólt nekem Yoongi.

Yoongi kérésére lejöttem Tae hátáról, és szemfordatva haldtam el mellette. Felkaptam a telefonomat az asztalról, és ahogy feloldottam, volt vagy 20 olvasatlan üzenetem Jungkook-tól. Nem fogom elolvasni, az biztos. Hála Taehyung-nak, rájöttem, hogy túl könnyen adom magam Kook-nak. Felmentem a szobámba, letusoltam, és felvettem valami munkához felvállalható ruhát. Leszaladtam, és elköszönés után mentem is dolgozni. Mivel még volt sok időm mielőtt elkezdődött a műszakom, ezért most sétáltam. Imádok ilyenkor sétálni. Sokan sétáltatják a kutyájukat most is. Sóhajtottam egyet, amint eszembe jutott Kiko. Remélem vigyáz rá Jungkook...

---------------

Éppen mentem volna szokásos helyemre, mikor megláttam valakit ott ülni. Teljesen lefagytam. Ki ez? Mit csinál a helyemen?

-Oh, [T/N]? Te mit keresel itt? - szólt valaki a hátam mögül. Megfordultam, és megpillantottam a főnökömet.

-Tessék? Mit ért az alatt, hogy mit keresek itt? - kérdeztem vissza azonnal.

-Úgy látszik nem kapta meg a levelet... Ki van rúgva - mondta halál nyugodtan.

-Miért? Nem csináltam semmi rosszat!

-Oh, tényleg? - húzta fel a szemöldökét - Pedig aki ott ül a helyeden, Lee MinHee azt mindta, hogy már 2 alkalommal is bántalmaztad.

-De... - mondtam volna, de "főnököm" félbeszakított.

-Semmi de. Többé nem dolgozol itt - mondta, mire én csak sóhajtottam, és egyenesen hazaindultam. Már ki is mentem az épületből, és egy újabb kíséretében elindultam a megfelelő irányba.

Várjunk... MinHee? Miért kellett neki a munkám?

-Elnézést - ütögette meg valaki a vállamat hátulról - merre van a(z) _____ út? - kérdezte, majd megfordultam.

-Hát... Elindul egyenesen utána..  Jungkook?! - ugrottam meg, amikor realizálódott bennem, hogy kinek nyújtok segítséget.

-[T/N]?! - szólalt meg ő is. Úgy látszik ő sem vette észre kit kérdez...

-Szóval csak előre, annál az épületnél jobbra, azután bal oldalon a második kisutcába fordulj be, és menj egyenesen egészen egy sárga épületig, szia! - hadartam el, majd elindultam a vele ellentétes irányba, de megragadta a karomat és visszarántott.

-Miért nem válaszoltál az üzeneteimre? - nézett le rám közömbös arccal, de a szemeiben láttam a szomorúságot.