Ez alatt a fél év alatt eléggé összebarátkoztam a többiekkel. Jungkook még néha az eszembe jut, de igyekszem elfelejteni őt. Viszont amikor az eszembe jut, akkor általában sírok, és az már szinte Tae szokása, hogy megvígasztaljon.
-Csinálok valamit enni, jó? - kérdezte Jin, miközben bement a konyhába. Mindenki egyszerre mondta, hogy: 'Igen!'. Attól függetlenül, hogy a szomszédunk (persze egyben egy nagyon jó haverja a fiúknak (és nekem olyan mintha a bátyám lenne)) jókedvvel készít nekünk ételt bármikor. Persze amikor tudok akkor besegítek neki, és most is így akarok tenni, ezért elindultam a konyha felé, de Tae elém állt.
-Szereted a valamit? - kérdezte teljesen komolyan.
-Mi az a valami? - néztem rá furán.
-Egy dolog, amit szeretsz! - vigyorodott el.
-Akkor nagyon szeretem a valamit! - mosolyogtam Taehyung-ra, akinek a mosolya aranyosról perverzre változott.
-Akkor legközelebb játssz a valamimmel - húzogatta kacéran a szemöldökét az előttem álló. Először nem értettem, de azután leesett. És nagyot is koppant.
-Inkább megyek, segítek Jinnek...
-Miért főzöl mindig vele? - nézett le rám egy idióta arckifejezéssel.
-Mert lávolok kotyvasztani. Na, mostmár mehetek? - néztem mélyen a szemébe, és egy idő után félreállt, szóval szabad utat kaptam a konyhába. Amint bementem, köszöntem is Jinnek:
-Szia Jin! - sétáltam az előbb említett mellé.
-Szia [T/N]! Megint segíteni szeretnél? - nézett rám, mire én hevesen bólogattam - most igazából csak mosogatni tudsz utána.
-Ajj... Azért köszi! - mondtam, majd mentem a nappaliba. Miután Jin végzett, ettünk, majd a tálakat beszedve mentem mosogatni. Amikor azzal is készen voltam, mentem a nappaliba, ahol a többiek voltak. Mint kiderült, a fiúk elmennek 2 hétre, és én 14 napra itt maradok. Nem is baj, mivel néha már kínos 6 fiúval úgymond... "együtt élni". Holnap indulnak is, szóval most elvonulnak pakolni. Mintha előbb nem tudtak volna... Viszont amíg a 3 fiú itt ügyeskedett a szobájukban, addig én lefürödtem, ami elképzelhetetlenül lenyugtatott. De annak is valamikor véget kellett érnie, szóval kiszálltam, megtöröltem magam, majd a pizsamában felvéve vonszoltam magam a szobám felé. Lezuhantam az ágyamra, és már aludtam is.
---------------
Egy hirtelen hangra riadtam fel. Miután mégegyszer hallottam azt a hangot, ami felébresztett, azután fellélegezve tapasztaltam, hogy az csak a csengő volt. Mivel semmi kedvem sincs, hogy átöltözzek, ezért egy szál pizsamában nyitottam ki a bejárati ajtót. Meglepetésemre nincs itt senki, viszont itt egy levél.
-Na ez meg mi? - kérdeztem magamtól, miután felvettem. Na persze azt tudtam, hogy egy levél, de azt nem tudtam, hogy mi van benne. Amikor kibontottam, akkor csak egy lapot láttam, rajta egy S betűvel - S? S mint... só? Sáska? Saláta? Sapka? Ahj... - mondtam, amint becsuktam magam után az ajtót. Bementem a szobámba és leraktam a papírt az asztalomra.
S
VOCÊ ESTÁ LENDO
Piros Fonal | Jungkook ff.
FanficA könyvben található káromkodás, és nyomokban felnőtt tartalmat is tartalmazhat! Gondolkoztál már azon, hogy milyen a tinédzserkori szerelmeddel összeházasodni? Ha igen, ha nem, inkább ne is gondolj rá... SOHA! Jungkook × Olvasó ff.