baj van ✓

1.

Képzeljük el, hogy egy családnak a tagjai nem rendszeresen esznek. Tegyük fel, a család háromtagú: apuka, anyuka és gyerek.

Apuka megoldja, őt nem érdekli, hogy a család többi tagja eszik vagy sem.
Látszólag.
Azonban valahol mélyen, mégis törődik, csak annyira el van foglalva magával, hogy képtelen a világ tudtára adni.
Anyuka néha ebédel a munkahelyén, néha nem. Ha tud, visz reggelit, de ha muszáj, kibírja estig, hogy nem eszik. Ha van lehetősége és kedve, főz. Igyekszik eltartani a családját, de egyedül nehezen megy.
Férjére már nem támaszkodhat, gyerekére még nem.
Egyedül van.
Gyerek eszik, ha van mit. Nem érti, miért ingadozó, hogy van-e étel az asztalon, mikor mindig azt hallja, hogy van elég pénzük. Kap egy 500-st, hogy vegyen kaját. Kitart több napig, hogy ne kelljen a szüleinek olyan gyakran adni pénzt neki, ezért van, hogy egésznap egy 100 Forintos kakaóscsigát evett csak.
Nem baj, nem zavarja.
Mindent a szülőkért, mert ők is mindent megtesznek érte.
Osztálytársai kinevetik őt, mert girhes és nem eszik, mert nem tud.
- Ennék én, ha lenne mit! - fakad ki sírva. Kinevetik és szidják, hogy főzzön, vásároljon magára.
- Anorexiás! - üvöltik gurgulázó nevetéssel.

Hazamennek este, az apuka evett, az anyuka és a gyerek nem. Anyuka semennyit, a gyerek szokásához híven egy kakaóscsigát. Egésznap szédelegtek, csoda, hogy egyikőjük sem ájult el aznap.
Anyuka vett a boltban sült húst és salátát, amik alufóliába vannak csomagolva.
A gyerek csak a csomagolt ételt látja, majd megszólal:
- Eszünk? - ártatlan, egyszerű kérdés, amire az anyuka a gyermek számára a lehető legörömtelibb választ adja:
- Igen.
A gyerekből kiszakad egy őszinte sóhaj:
- De jó.
Nem kérdezi, mi az. Neki már rég mindegy, mit eszik, csak egyen.
Holott nem szegények, megtehetnék, hogy mindennap főtt étel legyen.

de

Az anyuka dolgozik 0-24, nem tud mindenre időt szakítni.
Az apuka elszigetelődött, építgeti a saját világát.
A gyereknek meg mindegy már, milyen gyakran eszik.