Luke szemszöge.
Felébredtem és megdörzsöltem a szeme. A nap besütött az ablakomon, átkoztam magam, amiért nem zártam be tegnap este. Kikeltem az ágyból, beletúrtam a hajamba, ahogy a fürdőszobába indultam. Megmostam a fogam, majd szájvízzel kiöblítettem a számat. Szerintem nekem van a legrosszabb reggeli leheletem. A konyhába mentem és kivettem a tejet a hűtőből, majd öntöttem egy pohárral magamnak. Most viszek Callie-nek egy kis kaját. Fogtam két fehérkenyeret és megkentem őket mogyoróvajjal és lekvárral. Általában mindig ezt adom az áldozataimnak. Ráraktam egy tányérra és a pinceajtóhoz sétáltam vele. A kulcsot mindig a nyakamon hordtam, egy nyakláncon. Kinyitottam és lesétáltam a lépcsőn. Callie minden lépésemet figyelte, ahogy felé haladtam. Letettem a tányért elé. Felálltam és elkezdtem felsétálni a lépcsőn, de aztán megállított - majd elmondta, hogy allergiás a mogyoróvajra. Aztán elkezdett nekem okoskodni, hogyha nem eszik, akkor éhen fog halni, mielőtt esélyem lenne azt csinálni vele, mint a korábbi áldozataimmal.
Felkaptam a tányért és visszamentem az emeletre. Kidobtam a kaját a szemetesbe, mivel én utálom a mogyoróvajas-lekváros szendvicset. Igen, tudom, ez furcsa. Beletúrtam a hajamba, azon gondolkozva mi mást adhatnék neki enni. Gyorsan elkészítettem egy új szendvicset - sonka és sajt. Fogtam és két szelet kenyér közé raktam őket. Ezt valószínűleg megeszi - remélem, mert akkor tuti nem adok neki enni csak később. Visszamentem a pincébe, le a lépcsőn. Elé raktam a tányért, műmosollyal az arcomon. Kezébe vette a szendvicset és harapott belőle egyet. A türelmem kezdett elszállni, ahogy újabb kérdéseket tett fel nekem, mikor el akartam menni. Helló, nem esett le neked, hogy egy sorozatgyilkos fogságban tart és hamarosan meg fog ölni? Utáltam, hogy visszafeleselt. Kicsit rosszul éreztem magam, hogy a büntetéssel fenyegetőztem, de ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem. Mosolyogtam, hogy végre bekussolt, tovább folytatta, amit neki készítettem szendvics majszolását. Elkezdtem felfele menni a lépcsőm, mikor meghallottam, azt a kérdést, amit eddig még egyik áldozatomtól sem hallottam.
- Mi a neved?
Szó szerint odafagyott a lábam az egyik lépcsőfokhoz. Sose mondanám el egyik áldozatomnak se.
Neki se kellene elmondanom, mivel kiszabadulhat, és elmondhatná a zsaruknak. De odavan láncolva a falhoz, szóval nem hiszem, hogy erre valaha is sor kerülne. Biztos vagyok benne, hogy rendesen odaerősítettem a falhoz a láncokat.
- Luke. Luke Hemmings. - mondtam, majd kimentem a pincéből, esélyt se adva neki, hogy válaszolni tudjon és bezártam az ajtót. A konyhába sétáltam és emlékeztettem magam, hogy be kéne vásárolni. Kitakarítottam a rendetlenséget, amit magam után hagytam. Ezután visszamentem a szobámban és eldöntöttem, hogy itt is rendet rakok, mert tudom, hogy később nem teszem meg. Az összes ruhámat beleraktam a szennyes kosárba, ami a szobám egyik sarkába helyezkedett. Majd rendbe tettem az ágyam és megbizonyosodtam arról, hogy a takaró pontosan fedje azt. Miután végeztem megragadtam pár tiszta ruhát és egy törölközőt, majd a fürdőszobába sétáltam, ami az én szobámból nyílt. A pultra raktam a ruháimat és megnyitottam a vizet. Levetkőztem, meztelenül hagyva magam. Gyorsan megmostam a hajam és a testem.
Felvettem egy beanie-t nedves hajamra és megragadtam a pénztárcám. Nem volt saját telefonom. Minek kellene egy olyan srácnak, mint én? Nem tudtam senkivel se beszélgetni. A szüleimmel nem tartom a kapcsolatot és barátaim sincsenek, egy szóval semmi értelme nem lenne egy sajátnak.
A piszkos ruháimat beleraktam a szennyes tartóba, lekapcsoltam a villanyt, majd kimentem a fürdőszobából. Kinyitottam a pinceajtót, lesétáltam a lépcsőn. Láttam, hogy Callie megette a szendvicset. Csak állt és a falat bámulta. Mögé sétáltam, hihetetlen közel. A számat a füle mögé helyeztem. Visszatartottam a lélegzetem, így ő nem érzékelte a jelenlétem, majd belesuttogtam:
- Bú!
Egy apró sikoly hagyta el a száját, ahogy megfordult és pofonvágott. Szemeim kitágultak.
- É-én n-nem. Te, én, te csak kurvára megijesztettél. - dadogta. Zavarba volt. Megdörzsöltem az arcom, miközben néztem. Erősen megpofozott, basszus.
- Sh, te voltál eddig az első ember, aki megütött. Erős akaratú lány. - mondtam, de ő még mindig kitágult szemekkel nézett rám. Biztos megrémült, hogy majd megbüntetem azért, mert megütött.
- Ezért jöttél le ide? - kérdezte csípőre tett kézzel. A lánc a csuklóján csilingelt, ahogy követte mozdulatait. Sóhajtottam, majd odanyújtottam neki a vizes palackot, amit ezelőtt ragadtam meg, mielőtt ide lejöttem. Elvette tőlem.
- Látod, nem volt olyan nehéz hozni nekem vizet. - kötekedett. Hogy tud ilyen kibaszott nyugodt maradni, mikor bármelyik percben megölhetem? Ez a lány szó szerint kurva zavaros.
- Elmegyek. Maradj itt! Ó várj, hisz a falhoz vagy láncolva. - kuncogtam, ahogy rám nézett. Felsétáltam a lépcsőn és bezártam az ajtót, majd elhagytam a kunyhót.
