Callie szemszöge.
- Meg vagy!
Sikoltottam egy nagyot, a kezével befogta a számat. Egész testem reszketett a félelemtől. Francba, olyan közel voltam és ő megint megtalált.
- Nem hiszem, hogy helyes döntés volt elszökni. - mondta lassan, majd előhúzott egy nagy kést, szemeim kitágultak. Most komolyan le fog szúrni? Ez elmebeteg.
- Kérlek Luke, ne, ne tedd ezt - motyogtam a keze alatt. Testével erősebben neki nyomott a fának, amitől a sokkolóval okozott hegek még jobban kezdtek fájni. A szemébe néztem és némán könyörögtem neki. Mi történt a gyönyörű kék szemeivel? Most korom sötét volt, olyannyira, hogy alig láthattad a pupilláját. Elég zavart arckifejezéssel meredt rám. Luke, te kurvára nem vagy önmagad!
Elvette a kezét a számról.
- Luke, k-kérlek ne! - könyörögtem. Enyhe vonalakat húzott a pengével a karomon. Aztán láttam, hogy a szeme elsötétül és mélyen megvágta a karom. Sírtam a fájdalomtól. Szemei kitágultak, mielőtt eldobta a kést. Felkapott mennyasszonyi stílusban és elkezdted velem a kunyhó felé rohanni. Berúgta az ajtót, még mindig a kezében tartott, bevitt a fürdőszobába és letett a pultra. Szorítottam a kezem, így próbáltam elállítani a vérzést.
- Istenem, Luke, bazd - miért? - sírtam, ahogy a fájdalom végigáramlott a testemben.
- Meg kell mozdítanom a karod, hogy lássam a sebet - válaszolt. Elemeltem a kezem a sebtől. Próbáltam nem oda nézni, mert tudtam, ha megteszem, akkor elájulok. - Valószínűleg fájni fog, de muszáj kitisztítanom - mondta Luke, mielőtt elkezdte. Erős próbáltam maradni.
- Á, Luke ez nagyon fáj! - nyafogtam.
- Bébi, tudom. Hamarosan túl leszel rajta! - mondta. Bébi? Bébinek hívott? Mindegy. Elhessegettem ezt a gondolatot, valószínűleg csak túlreagálom. Össze kell varrni a sebet. Kellett ennek a szarosnak ennyire megvágnia. Végzett és bekötözte a karom. Beletúrt a hajába. Mozdulatlanul ültem.
- M-miért segítettél? - kérdeztem, a hangom alig volt hallható.
- Hogy teljesen őszinte legyek, kurvára nem tudom. - mondta. Ránéztem, a szemem megtelt egy kis reménnyel, hátha mostantól kedvesebb lesz.
- És m-most mit f-fogsz tenni? - kérdeztem, megvonta a vállát. Ó, most meg kéne bánjam, hogy megkérdeztem? Felkapott, nehezen kaptam levegőt, ahogy elvitt a hálószobája mellett. Ó ne. Kérlek. Ne. Visszahozott a pincébe és újra leláncolt. Ó, csodálatos!
- Elölről kezdjük. - mondta, majd megvonta a vállát hanyagul, ahogy rám pillantott, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
- Kezdjük újra? Most kurva komolyan beszélsz? - kiabáltam.
- Teljesen komolyan. Na hellóka - mondta, majd otthagyott és bezárta az ajtót. Hangosan felnyögtem, neki támasztottam a fejem a falnak. Próbáltam kiszabadítani a kezem, de e pillanatban kegyetlenül fájt. Körbenéztem, sóhajtottam és lehunytam a szemem. Tegnap éjjel még szexeltem vele, most meg újra be vagyok zárva a pincébe és ezt az egész szarságot újra kezdjük a legelejétől. Két óra semmit tevésben, úgy unatkoztam, mint a szar. Hallottam, hogy kinyílt a pinceajtó. Luke jelent meg, lefele sétált a lépcsőn. Előttem megállt és letett egy tányért a földre.
- Itt a vacsorád. Jó étvágyat - mondta, majd újra itt hagyott. A tányérra néztem, amin egy sonkás szendvics volt, plusz egy darab keksz. Megvontam a vállam, már elég éhes voltam. Beleharaptam a szendvicsbe és megpróbáltam kiélvezni az ízét, azt mondta ez a vacsora, szóval valószínűleg csak később kapok újra enni. Eldöntöttem, hogy a kekszet meghagyom későbbre. Végeztem a szendvics felével, a másik felét pedig későbbre tartogattam. Körülnéztem a félhomályban lévő pincében. Kíváncsi vagyok, anyukámra milyen hatással van ez az egész dolog. Ki van akadva? Megpróbál megkeresni? Vagy csak üldögél és teszi az átlagos napi teendőjét? Elárasztottak a gondolatok, sírni kezdtem, próbáltam minél csendesebben tenni, a kezemmel eltakartam az arcom. Kocsival kellett volna mennem a boltba, azon a bizonyos napon. Ha élve kijutok innen, ügyelni fogok arra, hogy Luke börtönbe kerüljön.
