If You Only Knew... •LS•

5.

Tizenöt voltam, amikor megelégeltem a napi szinten merevedést okozó lázképeket. Nem tudtam, mi indította el, nem tudtam, mi zajlik le bennem, azt meg pláne nem, hogy miért.

Előtte sokszor volt, hogy szinte már fizikai fájdalomként éltem meg a tenni akarás kenyszerét, ami belülről feszített, de sehogy nem tudtam levezetni. Zenepalántaként zenéket írtam, vagy átírtam, újabbnál újabb átdolgozásokat komponáltam zongorára, de még az akusztikus gitárt is kénytelen voltam a kezeim közé venni.

Csakhogy azóta sem múlt ez a kínzó viszketés, ami egészen a csontjaimig ette magát, és állandóan tettlegességre buzdított.

Utána böngésztem. Millió találat szerint, tinédzserkori hormontúltengéses állapot, hiperszexualitás viselkedés zavara, vagy addiktív ajzatószerek mérsékelt fogyasztása okozhatja, az intenzív fantáziaképeket. Ez mind szép és jó, csakhogy mindegyik hibádzik valahol, effektíve ott, hogy nem kívánok mással érintkezni, semmilyen formában.

A beletörődés sötét bugyraiban emésztődve próbáltam túltenni magam rajta, hogy csak egyszerűen kéjenc vagyok. A sors ironiája azonban lecsapott, amikor Niall anyja, pszichológusi pályájának köszönhetően, felhozta a témát egy könnyed közös vacsora keretében, amire áthívtak, és részletesen elmagyarázta a szexfüggőség veszélyeit. Szerintem is asztali téma.

Viszont, minden-mindegy alapon, úgy voltam vele, hogy miért ne, így még úgysem kerestem rá. Ekkor tudtam meg, hogy szakmai szemszögből nézve, fantázia szexfüggő vagyok.

Megértettem, hogy valószínűleg soha nem lesz egészséges kapcsolatom. Megértettem, hogy nem indít be, ha valaki testileg érintkezni akar velem, vagy közeledni próbálna felém. Megértettem, hogy egy beteg, undorító ember vagyok, aki a képzelőereje rabjaként rejszolva tud csak feloldódni a szorongásából, amit akár egy kínos szituáció is előidézhet. Aki belelátja az intimitást abba is, amibe nem kéne. Csak egy valamit nem értettem meg...

Miért pont ő?

Ha bármibe és bárkibe bele tudok képzelni a kelleténél kicsit többet, akkor miért nem megy akárkivel, bárkivel? Mondjuk az osztály egyik nőstényével? Uh... Jó, azért igényeim vannak!

Harryvel kilencedikben sodort össze az élet. Mivel nem közös az érdeklődési körünk - ő a művészetin van, én a reálon -, ezért már magának a találkozásnak sem kellett volna megtörténnie.

Kezdetben nem értettem, miért szomjazom úgy a látványára, mintha a sivatag egyetlen oázisa lenne, de amikor ez már odáig fajult, hogy becsukott szemekkel, éjszakába nyúlóan is felderengett előttem az alakja, és a nevét nyögve értem fel a csúcsra, eldöntöttem, hogy ha a folyosón szembe jön velem, inkább levetem magam a rózsabokrokba.

Azelőtt csak azt kellett valahogy megemésztenem, hogy titkos vágyaim vannak a legésszerűtlenebb helyekre, pózokra, és körülményekre elképzelve kielégíteni magamat. Aztán megjelent ez a zöldszemű betolakodó, akire lekorlátozódtak a vágyaim.

- Úristen, Tommo! Minden rendben? Mondtak valamit? Miért vizes a fejed?

Kikanyarodva a fiú mosdóból, Niall csiripelő hangjára kellett visszazökkennem. Csaholó kiskutya módjára jött utánam, miközben a fejemre húztam a kapucnit, és zavartalanul mentem tovább a folyosón.

- Nem volt semmi, csak elfektettek, míg összekapartam magam.

Niall felzokogott.

- Úgy sajnálom, Looouu! Eszem ágában sem volt, hogy ez lehet belőle! Nem akartam bunkó lenni, ne haragudj rám, kérlek! - elém vágott, és összekulcsolt ujjakkal, lebiggyesztett ajkával pitizett.

Nagyot sóhajtva, kényszerítettem ki magamból egy vicsort.

- Nem történt semmi. - megpaskoltam a vállát, aztán kikerülve tovább mentem. Azon úgy sem változtatna semmit, ha bemosnék neki egyet.

A szőkeség utánam ügetett, és folytatta a kínzásomat, erősen mutáló hangjával.

- Hála az égnek! Annyira megijedtem, amikor hirtelen összeestél, azt sem tudtam mit kellene tennem, aztán az se nagyon nyugtatott meg, amikor az a srác magával vitt...

- Ezt hogy érted? - fordultam felé homlokráncolva.

- Hát csak... Nincs túl jó híre Larrynek...

- Harry. - javítottam ki.

- Az mindegy! Vigyázz vele, Tommo! Én a helyedben nem adnék rá neki több lehetőséget, hogy kettesben maradjatok...

- Ezt úgy mondtad, mintha szándékosan vetettem volna magam a karjaiba, jelenetet rendezve.

- Nem! - vágta rá azonnal, és el is szégyellte magát, amiért félreérthetően fogalmazott. - Nem így értettem! Csak... Kerüld, ha lehet, jó? Na szia! - megütögette a vállamat, aztán sarkon fordult, hogy az ellenkező irányba baktasson az órájára.

Köszönöm, Niall! Mintha eddig nem ezen dolgoztam volna...