Gyilkosság London utcáin [Átírás alatt]

7. fejezet

 Watson

Augusztus 10

Metropolitan rendőrség 3:30 pm

Maddie ott hagyott, hogy kihallgassam Daniel Adams-et. Ok nélkül át ment White ügyébe. Vártam mire befárad, de hiába. Sokan azt mondták a dili házból nem olyan egyszerű elhozni valakit. Adams állítólag Miss Angel miatt került oda. Furcsa módon egy fiatal nő álldogált az előtérben.

- Elnézést, tudok segíteni? – ijedt arccal nézett rám.

- A bátyámról nincs hír? –nem tudtam ki lehet ez a lány.

- Ki az ön bátya? – magáztam pedig jóval fiatalabb volt nálam.

- Wilson White. Én pedig Jane White vagyok. –majd kezet fogott velem.

- Miss White a társam elment beszélni az édesanyával. Ön tud valamit? Mikor tűnt el?

- Tegnap előtt. 9.-én. Este 9 körül. A bátyám soha nem szokott elmenni olyan későn. – kurta válaszába nem szóltam egy szót se.

- Köszönöm Miss White, amint tudok, valamit a bátyáról azonnal szólok.

Maddie

Röviden, Julia-tól csak annyit tudtam meg Wilson White nem volt éppen egy társasági ember. Párkapcsolatban sikertelen és nem utolsó sorban nagyon eszes. Ezt állította az édesanya. Visszamentem az őrsre Watsontól való infóért.

- Na, mi újság? –csóváltam a fejem, ami nem jelentett jót.

- Semmi és itt? – látszólag alig várta, hogy válaszoljon.

- Jane White kérdezősködött a bátyáról. Elmondta kedden 9.-én tűnt el.

- Akkor nem lettünk előrébb. –majd órájára nézett.

- Lejárt a műszakunk. Nem de?

- A tiéd, én még maradok esti műszak. Majd lehet, benézek hozzád.

- Már megyek is. –nem akart itt hagyni.

- Itt a számom. –adta kezembe az apró papírdarabot majd felnevettünk.

Soha nem láttam még senkit így mosolyogni. Nem is fogom elfelejteni.