Emlékek nélkül

Bevezető (bővítendő)

Már lassan egy fél éve, hogy keresem magam, de most érzem csak igazán úgy, hogy elvesztem. Itt vagyok, egy régi, romos ház pincéjének legmélyén, és hallgatom a csendet. Azon gondolkodom, mit tehetnék most. Úgy érzem, lassan már mindent megtudtam magamról, de amit igazán szerettem volna, azt még mindig nem. Az elmúlt fél év során rengeteg kérdés volt, amire kerestem a választ, és most, hogy mindegyik lezárult, még mindig nem érzem úgy, hogy tudnám, ezek után mit szeretnék.

Mindenkit magam mögött hagytam, és idejöttem. Ide, ahol minden kezdődött, és ahol talán minden véget ér.

Ez a hely akkor a legjobb, amikor kint vihar van. Régi, lakatlan ház, amelynek a teteje csupa lyuk, belül pedig minden piszkos. A pince csendes, és majdnem teljesen üres. Csak egy szék, egy ágy és egy vödör van benne, amit még régen tettem oda, azért, mert a földszintről becsöpög a víz, amelynek minden egyes cseppje egy hang a csönd tengerében; a hang, amely megnyugtat és felvidít.

A csendben az ember, amikor nagyon magába fordul, elveszti az időérzéket, és nem tudja, mennyit él meg mozdulatlan. A víz, amely folyamatosan csöpög, abban segít, hogy ha gondolkodom, ne felejtsem el, hogy az idő telik, és még élek.

Az igazság az, hogy ide azóta járok, amióta csak az eszemet tudom. Itt mindig csendre és magányra találok. Ez a hely segít emlékezni és felejteni, attól függően, éppen mire van szükségem.

Régen, még körülbelül tíz éves koromban találtam ezt a helyet, amikor iskola után régi dolgokat kezdtem keresni. Egy iskolai feladat része volt, hogy hozzunk időkopott dolgokat, és találjuk ki mi a történetüket, hogy mi történt vele, és mitől olyan most, amilyen. Ezen tárgy keresése közben bukkantam erre a helyre. Azóta sem mutattam meg még senkinek, pedig eltelt már egy jó pár év azóta. Mellesleg, én kaptam a legjobb jegyet erre a feladatra. Egy zsebórát vittem a tanárnak, ami fából volt faragva, lánca pedig vasból készült. A földszinten találtam, egy kis, régi dobozban, amit por borított, rajta pedig olyan írást (véltem felfedezni), amilyet azelőtt még sosem láttam. Azóta imádom a dobozokat, és attól kezdve az a darab az egyik legértékesebb kincs számomra.

Tudod, azért vagyok itt, mert időre van szükségem. Egy világ dőlt össze bennem, és nem tudom, mit kezdjek magammal. Ahogy az előbb is említettem, nagyjából az egész így kezdődött. Minden akkor kezdődött, és ugyanakkor minden véget is ért.