A Halálfalók titkai

1. fejezet

1981. augusztus 10. ...

Az öreg mugli gondnok nem is sejthette, hogy mi folyik a Denem-házban, akkor, ott, este...

Voldemort ismét összehívta halálfalóit egy gyűlésre. Mikor mindenki megérkezett, megvárták míg Nagini elfogyasztja gazdája legutóbbi áldozatát, majd elkezdték a gyűlést. Nem tudhatták, mit akart a Nagyúr, ugyanis a Potter család még nem került elő.
- Gondolom, mindenki kíváncsi, hogy miért hívtalak ide titeket - kezdte meg a beszédét a Sötét Nagyúr.
- Nagyúr - kezdte Lucius Malfoy. -, talán fejlemény van Potterék hollétéről?
- Sajnos még nincsenek híreim, de remélem, hamarosan lesznek - válaszolt Voldemort, majd megsimogatta a jóllakott Naginit. - Esetleg, ha nem kerülnek elő, egy bizonyos személy nagy hatással lesz az ifjú Potter ellenállásában. Önkéntest szeretnék kérni a holnap megszületendő Weasley lány megölésére. Nemzedékek óta ő az első lány a Weasley-k közül, szóval nem nehéz megkülönböztetni a többitől! Nos, ki vállalkozik? - nézett körbe - Senki? Ez elszomorít. Lucius, nem lenne jó végezni egy Weasley-vel?
Mikor Lucius meghallotta a Weasley nevet, ökölbe szorult a keze. Gyűlölte a „Varázsvilág Szégyenei-t". Szívesen jelentkezett volna, ha Narcissa nem tartja vissza. Lucius csak az asztallapot nézte, ahelyett, hogy válaszolna.
- Bella - lépett tovább a Sötét Nagyúr. -, te oly lelkesen jelentkezel mindig. Mi történt veletek? - bosszankodott.
- Nagyúr, az aurorok mindenhol ott vannak és...
- Ti nem ismeritek a Százfűlé főzetet? Az aurorság nem szúrja ki! - háborodott fel Bellatrix válaszán.
- Nos, ez esetben vállalom a feladatot, hogy megszabadítsam családjától a gyereket. - ajánlkozott Bellatrix.
- Remek! Holnap menj a Szent Mungóba és öld meg! - parancsolta Voldemort.
A gyűlés végén, mikor mindenki elment, Narcissa egy poros szekrényből elővette a százfűlé főzetet és odaadta nővérének. Szerencsét kívánt neki, majd hazamentek Luciusszal gyermekükhöz, aki már egy éve született.

Augusztus 11.

Másnap Bellatrix korán kelt, hogy keressen egy ápolót, akinek felveheti alakját. Miután sikerrel járt a keresésben, megitta a főzetet. Nem sokkal később Arthur hozta is a vajúdó Mollyt. Hosszas kínlódás után megszületett a... Jaj, gondolta Bellatrix. Ez nem egy lány. Ezek Ikrek! Honnan tudjam, melyiket kell megölni? Valami... valami G betűs? Ginevra! Tényleg, de melyik a Ginerva? Tök egyformák! Valaki közeledett, hangokat hallott.

- Ikrek, doktor úr, ikreim születtek! - hallotta a boldog apa hangját. Ha most nem megy el, lebukik. Megfogta az egyik gyereket és hoppanált. Annyit még látott, hogy Arthur észreveszi, de nem tudta megállítani.
- Csináljanak valamit! Szóljon egy aurornak! - könyörgött - Most, hogy nézzek Molly szemébe?
- Nagyon sajnálom, uram. Valószínűleg egy halálfaló volt, szóval, ha meg is találnák, nem valószínű, hogy túlélte. Részvétem! - mondták többen is, majd magára hagyták feleségével.
- Nem, ez hazugság! - próbálta nyugtatni magát Molly.
- Sajnálom drágám, de a saját szememmel láttam, ahogy elviszi az egyik lányunkat - ölelte feleségét.
- Arthur, várj! Melyiket vitte el? Azt mondtad az egyiket, melyiket?
- Ginny maradt - nyögte ki nehezen Arthur.
- Szimonetta... - zokogott Molly - Elvitte Szimonettát!
- A fiúknak nem kell tudniuk. Elég, ha azt mondjuk, nagyon féltsék a húgukat! - mondta, majd megcsókolta helyeselő feleségét.

- Megvagy, Weasley! - nevetett Bellatrix. Egy darabig nézte az alvó gyereket, majd elővette pálcáját. Meg akarta tenni, amire a Nagyúr kérte, ám a gyerek felébredt. Sírni kezdett, amit Bellatrix nagyon utált, ezért elkezdte megnyugtatni. Rögtön megölte volna, ha nem egy zsúfolt faluba hoppanált volna, ahol könnyen lebukik.
- Ne, ne sírj! Fejezd már be, mert kikészülök! - Már készült megátkozni a gyereket, mikor egy göndör fürttel kezdett játszani.
- Elég, áu! - kiszabadította haját a kis ujjak közül, majd belenézett méreggel teli szemekkel a kis barna szempárba. Bellatrix meglepődött, hogy a baba abbahagyta a sírást. Egy darabig nézték egymást, majd a kislány megszólalt.
- Szimonetta, Szimonetta mamát akar! - sírt újból. Bellatrixnek megdobbant a szíve és nem bírta megölni. Eltette pálcáját és gondolkodott. Előtört belőle valami különös érzelem. A szeretethez hasonlított, de Bellatrix ezt nem érezheti halálfalóként. Elhitette magával, hogy csak megzavarodott és ez inkább egy ösztön és nem érzelem.