A Halálfalók titkai

9. fejezet

A diákok sugdolózva közelítették meg az iskolát. Néhányan nem hitték el, hogy beférnek ebbe a pici élületbe, mások azon gondolkoztak, hogy mindenki egy osztályban lesz-e vagy sem. Bár Netty tudta, hogy nincsenek házak, mégis reménykedett, hogy legalább valami különválasztás lesz. Mikor beértek, egy magas, sötét hajú férfi fogadta őket.
- Üdvözlök mindenkit! Én Drented professzor vagyok, az igazgatóhelyettes. Kérek mindenkit, hogy álljanak kettes oszlopba, majd kövessenek!
A diákok így tettek. Netty egy ismeretlen lány mellé került. A lánynak hosszú vörösesbarna haja és világoskék szeme volt. Nyakában egy T betűs medál lógott. Biztos T betűvel kezdődik a neve gondolta Netty. A lány ámulattal nézte ezt a helyet.
- Hű... Milyen gyönyörű iskola! - szólalt meg egy kis idő után. Majd Nettyhez fordult. - Én Evie vagyok. És te?
- Szimonetta - válaszolt. Szóval mégsem T-s neve van. - Mit jelent a T a nyakláncodon?
- Twirling - mondta mosolyogva Evie. - Ez egy tánc.
- Akkor te mugliszületésű vagy? - bukott ki a kérdés a fekete hajúból.
- Igen. Gondolom akkor te meg aranyvérű.
- Igen, az vagyok. Tudod, nem sok muglival találkoztam eddig...
- És kiváncsi vagy rá, hogy milyen ez a fajta élet, ugye? - csillant fel a szeme Melinek. Nem tudta Netty, hogy mit reagáljon. Nem érdekelték a muglik, de nem akarta megbántani a lányt.
- Persze... - válaszolt erőltetett mosollyal. De szerencséjére nem tudott belekezdeni, mert ekkor megérkeztek az aulába.
- Nos, gyerekek, itt átadlak titeket az igazgatótoknak. Growell professzor - hajolt meg Drented professzor.
- Jó estét kívánok mindenkinek. Mint hallottátok, én vagyok eme iskola igazgatója. De ne rólam beszéljünk, ideje, hogy szétválasszunk titeket. Mivel ez az iskola figyel arra, hogy a gyengébb tanulók ne húzzák le az erőseket, ezért három részre osztunk titeket. Ehhez pedig nincs másra szükség, minthogy elmondja mindenki, hogy milyen származású. Ha valaki hazudna, ez a mellettem található fáklya meggyullad. Szóval menjünk sorba. Anna Plicket!
A lány kisétált az igazgató mellé, majd megszólalt.
- Mugliszületésű. - Igazat mondott, mivel a fáklya meg sem villant.
- Asher Shald - szólt ismét az igazgató. Ő félvér volt. Sorban jöttek a mágusok és boszorkányok, míg el nem hangzott egy érdekes név.
- Monica Gomold - erre egy sötétbarna hajú és szürke szemű lány lépett elő. A diákok összesúgtak. Ő tényleg egy Gomold? De hiszen az utolsó 65 éve halt meg! A legtöbb aranyvérű tudta, hogy ő Merope Gomold volt, Voldemort anyja.
Természetesen, mint az egész Gomold család, ő is aranyvérű volt. Még egy 10 percig sorolták a neveket, majd következett Netty. Magabiztosan odament Growell professzor mellé, majd elmondta származását. Nem történ semmi, így ment is társaihoz, ahol egy fiatal, de szigorú arcú nő egyen pulcsikat adott mindenkinek. Ő zöldet kapott, mint minden aranyvérű. Körbenézett és látta, hogy a mugliszületésűek szürke és a félvérek kék pulóvert kaptak. Amikor az igazgató a névsor végére ért, még elmondott néhány fontos információt.
- Most, hogy mindenkinek megvan a maga csoportja, ismertetek néhány szabályt. Este kilenc óra után a hálókörletet elhagyni tilos. Aki mégis megteszi és rajtakapjuk, ne csodálkozzon, ha abraxon ürüléket kell majd takarítania! Továbbá az erdőbe egyedül bemenni csak tanári engedéllyel szabad, amit írásban kell kérni. A mumusok felirattal rendelkező kunyhóba csak akkor lépj be, ha röpülni szeretnél az iskolából! Remélem, hogy ez mindenkinek érthető volt. Az órarendeket holnap reggelinél kapjátok meg. És most mindenki kövesse a csoportvezetőjét, aki átirányít benneteket az étkezőbe!
A diákok követték a felnőtteket be egy nagy helyiségbe, ahol négyes asztalok voltak egy-egy étlappal. Mindenki leült egy helyre, majd Mr Growell ismét szólt.
- Nézzétek át az étlapot, válasszátok mi, hogy mit kértek és nyomjátok meg a az étel neve melletti gombot! - Mindenki így tett, majd pár perc múlva minden asztal tele lett különféle ételekkel. - Jó étvágyat kívánok mindenkinek!
Netty Samanthával és még két ismeretlen lánnyal ült. Egyikőjüknek tejföl szőke haja és acélkék szeme volt. Mint egy Malfoy gondolta a fekete hajú. A másik lány hosszú, szivárványszínű haját összefogva hordta. Lila szemeivel az ételre koncentrált, de néha felpillantott, és tömeget figyelte, mintha valakit keresne. Egyszercsak felragyogott az arca, haja narancssárga színt vett fel, és boldogan integetett egy félvér asztalnál ülő fiúnak. A srácnak zöld haja (ami jelenleg a zöld minden árnyalatában színátmenetesen váltakozott) és fekete szeme volt. Valószínűleg metamorfmágusok lehettek, másképp nem tudnák változtatni külsejüket. A lány visszafordult, majd nekiállt ismerkedni.
- Sziasztok, én Jessica Marly vagyok. És ti? - fordult először a Malfoy-szerű lányhoz.
- Lindsey Gold a nevem, de a Lin-t jobban szeretem. Született animágus vagyok, egy sassá tudok változni. Ugye milyen király?
- Ja, nagyon - felelt unottan Samantha. Nem érdekelték ezek a lányok, szívesebben ült volna le barátaihoz, a francia Lucas Dréhillehez és a Posey ikrekhez, Lisához és Victoriához. - Ha figyeltetek volna, tudnátok, hogy Samantha Blue vagyok. És ne várjátok el, hogy veletek beszélgessek, mert egyáltalán nincs kedvem hozzá.
- Hát oké... - vont vállat Jess, majd a Black lányra nézett. - És te ki vagy?
- Szimonetta Bella Black a nevem, de általában Nettynek hívnak. De ha most nem baj, először megeszem a vacsorámat. Persze utána folytathatjuk a beszélgetést - mosolygott a lányokra, aki viszonozták. A kedvencét kérte, bolognai spagettit. Bár mugli étel, egyszer kiskorában a Foltozott Üstben megtudta kóstolni. Anyja nem figyelt, míg ő a pulton lévő tányérból kiszedett egy lelógó tésztát. Azóta ha teheti, mindig azt eszik.
Miután végeztek az evéssel, elmentek a saját szobájukba. Itt szintén külön voltak választva a csapatok. Egy hosszú "utcán" kellett végig menniük, míg végül el nem érték a hálókörletet. Mágikus burokkal volt körbevéve, ami megakadályozta, hogy más csoportokból átmenjenek. Belül sátrak voltak elhelyezve, amikben a diákok tudtak aludni. De nem akármilyen sátrak voltak. Tértágító bűbájjal látták el őket, így mindegyikbe került két emeletes ágy, négy szekrény, íróasztalok és egy fürdőszoba. Netty Jessicával, Lindsey-vel és egy Linda nevű lánnyal került egy sátorba. Linda kissé szégyenlős volt, nem sokat beszélt. Miután megfürödtek leültek egy körbe és elkezdtek beszélgetni.
- Én Belgiumból származom. Ott nincs ilyen suli és ez volt a legközelebbi. Pedig szívesebben mentem volna a Roxfortba, főleg, hogy ott van Harry Potter. Ti honnan jöttetek? - kérdezte Lin.
- Angliából - válaszolt Netty. - Járhattam volna a Roxfortba, de anyám nem engedte. Pedig az unokatestvérem, Draco is odajár.
- De legalább most összeismerkedhetünk - mondta Jess. Majd ő folytatta a sort. - Én idevalósi vagyok, nem messze innen van egy kis falu, ott élünk. Majd egyszer megmutatom, néha le szabad menni. Már a bátyám és a nővérem is idejárt, két év múlva pedig az öcsém fog.
- Jó népes családod lehet, bár nem annyira, mint a Weasleyk - szólt csendesen Linda. - Ott éltünk anyuval Angliában, sokszor találkoztunk velük. Anya orvos volt a Szent Mungóban, de mikor nyolc éves voltam halálfalók jöttek és felgyújtották a házunkat. Akkor láttam utóljára a Weasley családot.
- Sajnálom... De itt legalább biztonságban vagytok.
- Hát igen - sóhajtott Linda. - Szerintem beszéljünk inkább másról.
- Jó ötlet. Ti mit szóltok ehhez a Gomold lányhoz? Szerintetek ő is Tudjukki párti lesz? - kérdezte Jessica, miközben a haja átváltott kékbe.
- Ne beszélj hülyeségeket! Tudjukki meghalt - szólt dühösen Lindsey.
- Nem halt meg, csak gyenge. Apa ismeri Dumbledore-t, ő mondta neki - vágott vissza most már égő vörös hajjal.
- Szerinted Netty? - fordultak egyszerre a göndörhöz, aki tanácstalanul nézett előre.
- Fogalmam sincs. Bármi megtörténhet - vont vállat Netty. Igazából reménykedett benne, hogy a metamorfmágusnak lesz igaza, hiszen csak úgy léphet be a halálfalókhoz.
- Inkább feküdjünk le, nem kéne felverni az egész iskolát - mondta Linda. Ezzel mindenki egyetértett. Elköszöntek egymástól, majd pár perc múlva csak az egyenletes szuszogás hallatszódott.
Nettynek különös álma volt. Egy hosszú folyosón ment végig. Nem volt ismerős neki a hely. Kiért egy udvarra, ahol megpillantott egy tyúkólat. Kivette belőle a kakasokat, majd megfojtotta őket. Visszament az épületbe és megállt egy nagy fal előtt. Fogalma sincs, hogy hogyan, de a keze véres volt. Nem tudta irányítani kezeit, maguktól kezdtek el írni valamit a falra. Vér folyt a kezéről, egészen a talárja ujjáig... Na várjunk! Ez a talár roxforti volt. Mikor lenézett, egy vörös-arany nyakkendő volt a nyakában. Szóval griffendéles. Újból a falra szegezte tekintetét, amin ez a szöveg állt: Feltárult a Titkok Kamrája. Az utód ellenségei reszkessenek!