A Halálfalók titkai

5. fejezet

1992. július 29.

Elérkezett az esküvő napja. Netty már reggel hat órakor talpon volt, hogy délután kettő órára elkészüljön. Mielőtt elkezdett volna készülődni, még gyorsan vett egy lefürdött. Legalábbis ő úgy gondolta, hogy gyorsan. Legalább egy órán keresztül áztatta magát a rózsaolajas vízben. Mikor kiszállt a kádból, alaposan megtörölte magát, majd felvett egy köntöst. Visszament a szobájába, ahol az a ruha várta az ágyon, amit még Rodolphustól kapott. Leült a sminkes asztalához, hogy elkészítse a haját. Nem sokat vesződött vele, a haja végét begöndörítette, és egy szép művirágos koszorút helyezett a fejére, amit hullámcsattal megerősített. Ezután a smink következett. Nem igazán ért a sminkeléshez, de szerencsére anyjától kapott egy próbababát, amin nyugodtan gyakorolhatott. Nem akart nagy feltűnést kelteni a színekkel, ezért csak egy kevés ezüstös szemhéjpúdert rakott a szemére és szempillaspirált. A szájára halványrózsaszín szájfényt kent fel. Púdert nem rakott, mert már így is pirospozsgás arca van. Ezzel meg is volnánk. Már csak a ruha kell. Az ágyára tekintett, de a ruha nem volt ott.
- Mi a... - Beszédét egy halk pukkanás szakította félbe. Egy házimanó ült az ágyán. – Te ki vagy?
- Prémi vagyok Black kisasszony – válaszolta a jövevény. – Prémi azért jött, mert az a ruha el van átkozva. Prémi nem engedheti, hogy Black kisasszony kómában feküdjön fél évig.
- Te még is miről beszélsz? Mért lenne elátkozva?
- Prémi nem beszélhet így a gazdájáról, de Prémi gazdája rossz ember. Prémi hallotta, hogy gazdája miket beszél.
- Te most Rodolphusról beszélsz?
- Prémi nem mondhat mást – mondta a manó, majd egy pukkanással köddé vált.
- Hát jó... - sóhajtott lemondóan Netty. Úgyis még rengeteg ruhája van a szekrényben.

Odalépett a ruhásszekrényéhez, hogy kiválasszon egy másikat. Egy egyszerű, de elegáns fekete, spaggeti pántos felsőt vett elő. Alját ezüst pillangók díszítették. Felvette, majd keresett egy cipőt. Egy fekete topánkára esett a választása, amelyen itt-ott ezüst csillagok csillantak meg a fényben. Mikor elkészült, úgy döntött, hogy lemegy a nappaliba, mert van még három órája az esküvőig.

Lent Rodolphus nézegette magát a tükörben. Bezselézett haja hátrasimult a fején. Netty hallotta, ahogyan motyog magában, de nem értette, hogy mit. Annyit kivett, hogy köze van egy Weasley-lányhoz, de minden bizonnyal Ginny-ről beszélhetett. Halkan lejjebb osont a lépcsőn, majd hozzásimult a falhoz, hogy jobban halhassa Rodolphust. Szerencsétlenségére véletlenül belerúgott egy vázába, amely legurult a maradék lépcsőfokokon és hangos csörömpöléssel a férfi lába előtt ért földet.
- Hallgatózunk, hallgatózunk? – kérdezte Mr Lestrange, miközben fagyosan a lány szemébe nézett. – Enyje-benyje, hát anyukád nem tanította meg neked, hogy nem szép dolog hallgatózni? Mit hallottál meg?
- Semmit – bújt elő a fal takarásából.
- Ne hazudj! De nem baj, egy felejtés-átok megoldja a gondunkat – mondta egy gonosz vigyorral, majd a Netty-re szegezte pálcáját. – Exmemoriam!

Netty megszédült, majd a földre esett volna, ha Rodolphus el nem kapja. Bellatrix pont ezt a pillanatot választotta, hogy megjelenjen törülközőbe csavart fejjel és fürdő köntösben. Amint meglátta ájult lányát, odarohant hozzá.
- Mi történt vele? – kérdezte hisztérikusan. – Ugye nincs baja?
- Nyugodj meg, szívem, szerintem csak elájult, hiszen már több órája fenn volt és még semmit sem evett – válaszolta nyugodtan a férfi. – Gyere, fektessük le a kanapéra!

Mikor letették Netty-t, Bellatrix elrohant a konyhába, hogy összedobjon valami reggelit. Éppen a paradicsomot szeletelte, mikor halk, nyöszörgő hangra lett figyelmes. Hátrafordult, ahol lánya éppen felülni készült.
- Mi történt? – kérdezte kissé rekedtes hangon.
- Elájultál kincsem, de szerencsére Rod még időben elkapott – válaszolta a nő, miközben egy bögre teát nyújtott Netty-nek, aki el is fogadta. – Mi az utolsó emléked?
- A lépcsőn jöttem le, ahol Rodolphus épp a tükör előtt készülődött, majd képszakadás.
- Értem. Rod szerint azért ájultál el, mert nem ettél semmit.
- Ez igaz. De most, hogy szóba hoztad az evést, nincs valami kaja itthon?
- Egy pillanat és elkészül a reggeli, ami nem sokára ebéd lesz – mondta mosolyogva Bellatrix, majd egy pálcaintéssel megterítette az asztalt és befejezte az elkezdett reggelit. – Így ni, most már ehetsz is!

Netty gyorsan odaugrott az asztalhoz és szinte tömte magába az ételt. A rántottától kezdve a mogyoróvajas kenyéren át egészen a palacsintáig minden volt az asztalon. Miután megette a „fél asztalt", megivott egy pohár forró csokit és elégedetten tekintett az üres tányérokra.
- Így már sokkal jobb.
- Hogy bírsz ennyit enni?
- Az egy nagyon jó kérdés, de ahogyan látom neked már csak két órád maradt elkészülni, ezért jobb lenne felöltöznöd – nézett anyjára, aki erre a kijelentésre a homlokára csapott.
- Ó, az esküvő! El is felejtettem – mondta Bellatrix, majd elrohant a szobájába.

***

Két óra múlva Netty már a kertjükben állt a többi vendég között, akik többnyire halálfalók voltak. Nagyon hangulatosan feldíszítették az udvart. Természetesen a díszítésben Narcissa és Lucius is segítet. Ott volt az egész Black és Malfoy család az esküvőn, ezért mindennek tökéletesnek kellett lennie. Míg a felnőttek elvégezték az utolsó simításokat, addig Draco és a lány az ennivalóra figyelt.
- Héj, Netty! – szólt a fiú.
- Igen? – kapta fel a fejét a Black lány.
- Mi is annak a sulinak a neve, ahova járni fogsz?
- Magident... asszem.
- Na, szép, még az iskolád nevét sem tudod - nézett lenézően Draco Netty-re. Egy könnycsepp folyt le az arcán, de gyorsan letörölte, nehogy Draco észrevegye. Sajnos nem volt elég gyors, ezért a szőke fiú kérdőre vonta.
- Most mégis mi bajod van?
- Ahhoz neked semmi közöd, Malfoy – nézett szikrázó szemekkel Dracora. Szó szerint. Dühös volt a fiúra, és magára is. Miért kell mindenen elsírnom magam? Miért vagyok ennyire érzékeny. Ilyen és efféle gondolatok cikáztak a fejében.

Hirtelen megszólalt a zene, és mindenki abbahagyta a beszélgetést. Az emberek két oldalra húzódtak és várták a menyasszonyt. Pár perc múlva meg is jelent Bellatrix, gyönyörű ruhában, amelynek teteje fekete volt, majd mire leért az aljára már teljesen hófehér lett. Göndör haja kiengedve lógott, csak egy ezüst tiarát helyezett a feje tetejére. Fátyla nem volt, mert csak összekócolta volna a frizuráját. Mindenki száj tátva nézte őt, még a pap is elfelejtett megszólalni, mikor Bellatrix odaért vőlegényéhez. Aztán mégis belekezdett.
- Kedves barátaim! Azért gyűltünk ma össze, hogy Bellatrix Black és Rodolphus Lestrange összekösse életét. Aki tiltakozni kíván, az szólaljon meg most vagy hallgasson – körbenézett, de olyan csönd volt, hogy még a légy zümmögését is lehetett hallani. – Hát akkor kezdjük. Rodolphus Lestrange! Fogadod-e az itt jelenlévő Bellatrix Black-et feleségedül, kitartasz mellette szeretetben, békességben, jóban-rosszban, míg a halál el nem választ?
- Fogadom – hangzott a magabiztos válasz. A pap most a nőhöz fordult.
- Bellatrix Black! Fogadod-e az itt jelenlévő Rodolphus Lestrange-t férjedül, kitartasz mellette szeretetben, békességben, jóban-rosszban, míg a halál el nem választ?
- Fogadom.
- A vőlegény megcsókolhatja a menyasszonyt.

Rodolphus közelebb lépett menyasszonyához, majd egyhosszú csókot váltottak egymással. A két halálfaló csemete elfordult, mireNarcissa és Lucius szúrósan néztek. Ezután elkezdődött a tánc. Netty unottannézte a táncoló párokat, mikor az egyik asztal felől egy korabeli fiúközeledett felé. Sötét haja oldalra volt simítva. Mikor belenézettgesztenyebarna szemébe, megérzése azt sugallta, hogy ne bízzon meg a fiúban.Elmélkedését a srác hangja szakította meg.
- Szia! Ha jól tudom te vagy Szimonetta. Én John Karkarov vagyok. Nem jössztáncolni?
- Köszi, de nem szeretnék táncolni. Amúgy mások csak Netty-nek hívnak.
- Akkor csak beszélgessünk – mondta a John, majd leült Netty mellé. – Igaz,hogy a Magident-be mész?
- Igen.
- És miért?
- Mert anyám így döntött.
- Én a Drumstrangba megyek, mert apám ott az igazgató. Nem akarsz inkábbodajönni? Legalább lenne ott egy csini csaj is.
- Nem.
- Látom ma nem vagy beszédes kedvedben. Nem baj, majd más... - kezdett bele afiú, de már nem tudta befejezni, mert aurorok jelentek meg a kertben.

Bocsi, hogy ennyit késtem, de sajnos semmi ötletem nem volt a folytatáshoz. A következő részt megpróbálom hamarabb hozni. :)