A Halálfalók titkai

8. fejezet

1992. szeptember 1.

Netty szemei csak úgy kipattantak, mikor felfogta, hogy ma megy iskolába. Gyorsan lezuhanyozott, majd fekete haját egy pálcaintéssel begöndörítette. Ezt a bűbájt még anyjától tanulta, hogy jobban hasonlítsanak egymásra. Felvett egy egyszerű fekete pulcsit és farmert, majd megetette Lizzyt és Mentát. Mikor mindennel kész volt, megpróbálta levinni baglya kalitkáját, de súlya miatt nem bírta el. Ekkor eszébe jutott, hogy van neki egy házi manója.
- Prémi, gyere ide!
- Itt van Prémi, kisasszony - hajlongott a manó. - Mit óhajt a kisasszony?
- Kérlek, vidd le a baglyomat a nappaliba. Köszönöm!
- Ahogy parancsolja, kisasszony. Prémi már viszi is a kisasszony baglyát.
- És még valami. Hagyd ezt a kisasszonyozást, megfájdul tőle a fejem.
- Úgy lesz, kisa... akarom mondani, Ms Black - hajolt meg Prémi, majd egy pukkanással köddé vált.

A nappaliban Bellatrix és Rodolphus várta. Meg egy tányér bőséges reggeli. Gyorsan megette, majd indult volna fogat mosni, de anyja megállította.
- Minimum minden héten írj egy levelet, hogy tudjuk, mi van veled! És most, hogy tizenegy éves vagy, nyilvános helyen anyámnak kell hívnod- mondta Bellatrix szigorúan, majd megölelte lányát. - Légy jó és ne csinálj galibát!
- Úgy lesz, anya!
- Most pedig siess, mert mindjárt indulunk.
Netty megmosta a fogát, és indulásra készen állt az ajtóban. Bellatrix felvette fekete utazóköpenyét, közben Rod beindította az autóját. Az igaz, hogy mugliellenes, de az autó ötlete tetszett neki, így beszerzett egyet. Miután bebakolták Netty ládáját és baglyát a csomagtartóba, elindultak a Victoria buszpályaudvarra, ahonnan a lány busza fog indulni. Ezzel csak annyi volt a baj, hogy nem tudták honnan. Ekkor egy beszélgetés csapta meg a fülüket.
- Gyere Samantha, itt túl sok a mugli! - Ismerős volt Bellatrixnak a hang a gyűlésekről. Odafordította a fejét és meglátta a Blue házaspárt. Odament hozzájuk, majd megkérdezte.
- Amanda, te vagy az?
- Csak nem a híres Bellatrix Black?
- Már Lestrange - lépett felesége mellé Rodolphus.
- Ó, és van egy lányotok? Hogy hívnak, kedvesem? - fordult Netty felé a nő.
- Szimonetta Bella Black a nevem, asszonyom - nyújtott kezet a nő felé, aki meglepetten, de elfogadta.
- Milyen udvarias! Szólíts csak Amandának - mosolygott Mrs Blue. Majd ránézett lányára. - Lányom, te is mutatkozz be!
- Samantha Blue vagyok - mondta hanyagul a lány.
- Legyél már tiszteletteljesebb! - szólt rá a férfi.
- De apa, az előbb már hallhatták a nevem!
- Samantha Blue! Ha még egyszer így beszélsz, egy hónap szobafogságot kapsz pálca nélkül, világos? Aranyvérű vagy, nem holmi sárvérű, hogy megengedhesd magadnak ezt.
- Peter, szerintem folytassuk ezt a busznál, ahol nincsenek muglik - figyelmeztette Amanda férjét.
- Tényleg, melyik busszal mennek a lányok? - kíváncsiskodott Bellatrix.
- Ott egy titkos ajtó, amit csak a varázslók és boszorkányok látnak, azon kell átmenni.
- Hát, akkor induljunk.

Mikor átértek az ajtón, hét busz várta őket, melyek az osztályokat jelentették. Ahogyan mentek az első számú busz elé, egy kislány nekiszaladt Nettynek.
- Ó, bocsánat, nem volt szándékos. A szüleim nem tudnak átjönni, nem tudsz segíteni? - nézett kérlelő pillantással Nettyre.
- Öhm... Szóval te mugliszületésű vagy?
- Mi az a mugli?
- Akkor igen - sóhajtott fáradtan a lány. Semmi kedve nem volt most mugliknak segíteni. - Bocsi, most nem tudok, várnak a szüleim. - Azzal elment. A lány még egy ideig nézte őt, majd mástól kért segítséget.

A két aranyvérű lány csomagját felrakták a buszra, majd elköszöntek tőlük.
- Vigyázz magadra, lányom! És tudod, mit beszéltünk meg - ölelte meg újból Bellatrix Nettyt.
- Igen, anyám. Nagyon fogtok hiányozni - nézett először anyjára, majd Rodolphusra.
- Te is nekünk, de indulás, mert még a végén nélküled indul el a busz - mondta Rod, majd ő is megölelte a lányt. A busz nagyobb volt, mint kinézett, ajtóval és fallal elkülönített részek voltak, melyekben négy ülés volt található. Netty bement egy üresen állóba, de Samantha nem csatlakozott hozzá.
- Biztos, hogy nem ülök be oda, engem várnak a barátaim.
Mikor elindultak, még integetett, majd a tájat kezdte el csodálni. Már félórája ült egyedül, mikor kinyitódott az ajtó és az a lány lépett be rajta, aki neki ment. Unottan fordult vissza az ablakhoz, de ekkor egy fiú is megjelent.
- Szia - kezdte a fiú. - Már minden hely tele van, leülhetünk?
- Gyertek!
- Képzeld el Fred, anyáék először nem tudtak átmenni az ajtón, de aztán egy kedves család segített nekik - mesélte a barna hajú lány. Itt Nettynek bűntudata támadt, de nem szólt semmit.
- Ú, az nem jó. Én is segítettem volna, de nem voltam ott - mondta Fred. Odafordult Nettyhez, aki eddig csak némán ült. - Téged hogy hívnak?
- Szimonetta vagyok - közölte szűkszavúan.
- Én Frederick vagyok, félvér. A barátaimnak csak Fred vagy Freddie - nyújtott kezet az aranyvérű lánynak. - Te mi vagy?
- Aranyvérű és Black - mondta büszkén.
- Hű, az egy nagyon híres család - ámuldozott Fred. - Biztos sok bálon vettél már részt.
- Ami azt illeti, nem. Legfeljebb esküvőkön. Anyám esküvőjén is ott voltam, de sajnos megjelentek az aurorok.
- Egy esküvőn? És mit csináltatok?
- Párbajoztunk. Sikerült megkínoznom egy aurort - húzta ki magát Netty, de megbánta, hiszen nem halálfalók gyermekeivel ül együtt.
- Bocsi, hogy közbeszólok, de mik azok az aurorok? - tudakolta a kislány, aki eddig csak némán figyelt.
- Ők olyanok, mint a rendőrök, Talia.
- Ó, akkor értem.
Még beszélgettek egy darabig, majd megérkeztek az iskolához.