Mik is vagyunk?

1.Fejezet

Minden egy nyári reggelel kezdődött amiko egy édes hangot hallottam. Kezdtem kinyitni a szememet de még félálomban voltam. A nevem Haru Isumi és egy 4 fős kis családban élek, anyámmal egy mostoha apával és egy mostoha báttyal.

Próbáltam kinyitni a szememet de csak egy homályos alakot láttam állni elöttem. Majd a mostoha bátyám állt előttem, csak annyit mondott hogy: " -Ahj Haru kellj már fel!" Majd mellém feküdt.

Álljunk meg egy percre kezdjük az elején. Szóval 14 éves voltam mikor a mostoha apám ide költözött a mostoha tesommal azaz Ren-nel akkor ő 15 éves volt. És furcsáltam mert minden nap velem szeretett volna aludni.

Na szóval mellém feküdt.
-Ahj Ren, nekem mondod hogy keljek fel mikor ide fekszel mellém?
Ren meg sem szólalt csak áttkarolta a derekam. Én persze tisztára elvörösödtem, próbáltam szabadulni a karjai közül de visszarántott az ágyra és szorosan áttkarolt.
-Ren most már tényleg fel kell kelni, meg mi lessz ha anyáék meglátják?- Kezdem gyorsan hadarni.
-Haru nyugi anyuék alszanak, amúgy is nem vérszerinti rokonok vagyunk.- Felelt álmosan.
-Igen Ren én is tudom, de akkor is. amúgy meg éhes is vagyok tehát menjünk enni.-

Oda csoszogtam az ablakomhoz majd felhúztam a redőnyöm. Ren a hátam mögé állt majd áttkarolt. Én persze nem ellenkeztem, majd hallottunk egy ajtó nyitódást én Ren-t gyorsan ellöktem magamtól.

Anyám bekopogott az ajtón majd anyitt mondott hogy készítí már a reggelit. Ez nem sokon múlt, sóhajtottam fel.

Én próbáltam kimenni a fürdőszobába de Ren az utolsó pillanatban megfogta a csuklóm majd az ágyra rakott. Én tiszta vörös fejjel voltam, mivel a bal kezemet lefogta ezért én próbáltam a jobb kezemmel eltakarni az arcom de nem hagyta. Már éreztem az ajkait az enyémen.
Próbáltam szabadulni de nem tudtam ez egyik énem furcsállta a dolgot, a másik viszont élvezte, "De ez akkor is furcsa" hiszen elvileg  Mostoha testvérem" bár inkább szeretők vagyunk mint testvérek.

Még midíg az ágyon feküdtünk mikor nyílt az ajtóm.......