Mik is vagyunk?

3.fejezt

Ren nagyon komolyan nézett rám, de még mindíg a pólóm alatt matatott a kezével. Én persze egyből rá kérdeztem hogy baj van- e de nem válaszolt csak magában motyogni kezdett.

-Tudod Haru....izé még nem mondtam de gondolkoztam hogy fősulira fogok járni.
-D-de én nem akarom hogy itt hadj....
-Ezt vegyem úgy hogy te is azt érzed irántam amit én?
-N-nem tudom.....pontosan mit érzek.
Amikor abbahagytam a mondatom azonnal a számra nyomott egy csókot.
Én mint mindíg csak elpirultam.
Kezdte levetni a pólóm de nem akartam hagyni, de végül ő nyert.
Én már olyan piros voltam mint a paradicsom, ő viszont csak csókolta a nyakam.
Már a lábamnál tartott kezdte volna levetni a ruháimat mikor felkiáltottam:
-Ren itt álljunk meg.
-De még el sem kezdtük
-D-de mára ennyi elég...
-Najó de holnap az enyém leszel.
-Igen igen álmodozz csak.

Ezek a nyár utolsó napjai voltak.
Aztán eljött a hétfő. Rólam azt kell tudni hogy a suliban mindenki bántalmaz Ren-en kívül ő soha nem bántana.
Bementünk a suliba és már el is gáncsoltak, majd egy ütést a  hasamba.
A többiek csak nevettek.
Ren oda futott hozzám mikor meglátta mi történt.
-Haru úr isten jól vagy?
-Igen persze jól vagyok.
-Jézus neked vérzik a szád...
-Nem nem, jól vagyok..
Azzal a lendülettel felállt majd lekevert egyet annak a gyereknek aki az öklét a hasamba helyezte.
Majd Ren megfogta a kezem és besétáltunk a terembe.
Mindenki szúró szemmel nézett ránk, Ren-t ezt nem nagyon érdekelte.
Igaz ő nem az én osztályomba volt de minden szünetben ide jött.
Mindenki azzal szekál hogy egy mocskos buzi vagyok. Néha ezért depressziós is voltam de ott volt Ren és megnyugtatott. Ő mindig velem van és vigyáz rám.

Haza felé Ren meg szerette volna fogni a kezem de én gyorsabb tempóban kezdtem. Tudom kicsit bunkó voltam de az utcán nem szerettem volna ha "úgy látnának".

Mikor haza értünk fel mentem a szobámba majd az ágyamra feküdtem. Elnyomott az álom , arra keltem fel hogy Ren fekszik mellettem és átkarolt. Fejemet a mellkasára helyeztem, majd megfordultam és a szemem a szemeit nézte. Olyan aranyosan aludt nem tudtam volna felkelteni. Mikor óvatosan szálltam le az ágyamról egy furcsa érzést éreztem majd....