Mik is vagyunk?

13. Fejezet

"Reggel egy fiu állt elöttem de nem tudom ki majd Dave is felbukkant...."

-Subaru nyugi ő még új. Mondta Dave.
Én egyre jobban hátráltam.
-Nemár azt hittem ő lesz az uzsi..
Én le ültem az ágyra majd próbáltam nem félni tőlük.
-Hali újonc én Subaru vagyok. Mutatkozott be a srác.
-Sz-Szia én Haru...  Mondtam halkan.
-Nyugi nem harapok. Majd elnevette magát.
-Subaru álj le látod hogy fél. Mondta idegesen Dave.
-Na mivan csak nem félted?  Mondta gúnyosan Subaru.
-De igen hisz ő az enyém. Majd egy perverz mosolyt rakott az arcára.
Én eléggé dühös voltam erre minden üveg ami a szobában volt széttört.
-Eléggé erős vagy mit ne mondjak. Mondta Subaru.
-Na de léptem.
És már el is ment.
Itt maradthattam Davel. Jejj....
-Nyugi tigris nem bántalak.
-De Dave én a normális életemet akarom.....
-Ezen nem tudok segíteni.  Majd a számra nyomott egy csókot.
-Mivan már nem is ellenkezel? Kérdezte perverzen Dave.
-Úgysincs értelme...  Te is olyan leszel mindt Sora.... Már sírva mondtam.
-Dehogy ne beszélj ilyeneket..  Én nem vagyok olyan mindt ő.
-Dehogynem.... Soha de soha nem jött össze Renel. Sorával volt az első.. Mikor nem is vele terveztem... De persze bazdmeg Renel sosem jön össze.
-Sajnálom de te is tudod hogy Rent miért nem láthadod..
-Igen tudom... tudom... MIATTAD!! És végképp elsírtam magam..
Dave simogatta a hátam próbált nyugtatni ami sikerült is nagyából..

Ren szemszöge:
Harut 4 napja nem láttam...
Megharapott.. Majd megint elvették tőlem...
Nagyon hiányzik...
Ani még itt van de ő nem pótolja azt a hiányt amit érzek...
Remélem jól van Haru...
Dühömet és fájdalmamat depresszióban vezetem le..
Ani próbál nyugtatni de nem megy...
Mindig Harun jár az eszem..

Dave szemszöge:
Már vagy 4 éve figyelem Harut
Nagyon megtetszett nekem...bevallom
De nem mehettem el hozzá mert túl nagy lett volna bennem a vágy...
Ezért hát vámpírrá tettem... Úgy sajnálom... De nem volt más választásom..
Nekem kell ez a srác..
Igaz nem értem mióta érdekelnek a fiúk de ő elrabolta a szívem..
Próbálom nyugtatgatni ami alig sikerül...

Haru szemszöge:
Kicsit megnyugottam..
Majd végre kijöttem a szobából.
Azt hittem egy rendes kis családi házban vagyunk de amint megláttam azt hittem elájulok.
Egy hatalmas kastélyban voltunk minden gyönyörű volt.
Majd oda jött hozzánk Subaru.
-Na mivan végre ki húztad a segged aból a démonsötét szobából?
-Fogd be....
Majd oda jött hozzánk egy csaj is.
-Áh szóval ő az újonc Haru Isumi..
Mondta a csaj.
-Ja te még nem is ismersz én Kiwa vagyok Subaru barátnője.
-Am hello...
-Ő pedig az én hercegem. Mutatott rám Dave.
-Nem is.....
-De is.
-Fogd be...
-Olyan cuki vagy amikor durcizol. Mosolygott.
-Ch...
Majd mind a 4 en elmentünk kajálni..? Inkább inni.. Vért...
-Am Haru mesélj magadról.  Mondta Kiwa. Persze hogy ő a legkíváncsibb.
-Amm hát... 14 éves voltam mikor anyám barátja hozzánk költözött egy 15 éves sráccal Renel. Minden nap egymással aludtunk és tudtuk hogy nem csak barátok vagyunk erre 18 éves koromra összejöttem vele de viszont volt egy új srác aki elrabolt majd megerőszakolt majd jöttek Orionék és most itt vagyok...
-Wow ezaztan a gyors elmagyarázás.
Érthetetlenkedett Kiwa.
Miután végeztünk a kajával én visszamentem a szobába. Dave is jött velem.
-Dave?
-Hm?
-Miért pont én?..
-Mi miért pont te?
-Miért engem választottál?...
-Hát mert... (Folytatjuk)