8. fejezet

181 11 0
                                    

Másnap reggel kézen fogva sétáltunk be Ren-nel a suliba.
Orion oda jött hozzánk.
-Sziasztok fiúk!
-Szia. Köszöntünk vissza.
-Haru tudunk beszélni? Kérdezte Orion.
-Persze.,Ren menj csak majd én is megyek.
Majd kisétáltunk egy padhoz.

-Miaz Orion baj van?
-Nem csak azt akarom mondani hogy hát tetszel nekem de észrevettem hogy te Ren-nel vagy amit én abszolút megértek.
-Oh köszi te tényleg nagyon kedves lány vagy.
-Te meg a legkedvesebb srác akit valaha ismertem.
-Akkor maradunk haverok?
-Persze. Válaszolt Orion.
Majd azzal a lendülettel vissza is sétáltunk a teremhez.
Majd mikor bementünk az osztályterembe megpillantottunk egy magas szőke hajú kék szemű srácot.
Orion és én leültünk a helyünkre.
Majd elkezdődött az óránk.
-Pszt kölcsön kérhetek egy ceruzát?
Kérdezte tőlem az új srác.
-Aha tessék itt van.
-Uh köszi megmentettél.
Az órák hamar el is mentek mert igaz hogy unalmasak de azért túl lehet élni. Kifelé sétáltunk a teremből mikor oda mentem az új fiúhoz.
-Öhm bocsi de vissza tudnád adni a ceruzám.. őh hogy is hívnak?
-Jah persze itt a ceruzád és a nevem Roxes.
-Oh hát akkor Roxes nekem mennem kell mert már várnak rám, de mikor ki szerettem volna lépni az osztály teremből ott állt Ren.
-Haru már mindenhol kerestelek.
Majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Nyugi nem kell csak Roxes-töl vissza kértem a ceruzám amit kölcsön adtam neki órán.
-Roxes? Kérdezte fura arckifejezéssel.
-Igen ő ma jött új fiú.
-Hali. Monda Roxes.
-Szia én Ren vagyok.
-Na nekünk mennünk kell mert még otthon van egy kis elintéznivaló.
Majd megfogtam Ren kezét és haza sétáltunk.
Otthon anyáék már vacsorával vártak.

Leültünk az étkező asztalhoz.
-Figyeljetek nekem meg apátoknak el kell mennünk egypár hónapra. Munka miatt. Mondta anya.
-Oh értem szóval pontosan nem tudjátok? Kérdeztem kíváncsian.
-Nem pontosan nem de viszont holnap reggel kell indulnunk apátokkal.
-Ugye nem lessz gond? Kérdezte aggódó szemekkel anya.
-Nem én majd vigyázok Harura. Mondta magabiztosan Ren. Majd adott egy puszit az arcomra.
Én persze azonnal elvörösödtem.
Majd anyáék csak kuncogtak.

Mi vacsi után fel mentünk a szobámba majd befeküdtünk az ágyba, és néztünk egy sorozatot.
Engem elnyomott az álom.
Majd olyant álmodtam amit soha sem akartam.....

(Sziasztok nehari hogy ennyit késett a 8. Fejezet de itt van nem sikerült olyan haszzúra ezért sry majd megpróbálom a kövi fejezetet hosszabbra.)

Mik is vagyunk?Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin