Mik is vagyunk?

12. Fejezet

"Én hagytam de aztán rettentően elkezdett fájni mindenem.
Ekkor még nem is tudtam milyen szenvedéseken kell áttesnem."

Annyira fájt mindenem hogy végül összestem.
-Haru! Üvöltötte Ren.
Ani berontott a szobába majd kicsit fura fejjel nézett ránk.
Oda sietett hozzám majd megnézte a nyakam.
-Jajj ne ennek nem így kellene kinéznie. Aggódóan nézett rám.
-Miért mi van vele Ani? Kérdezte félve Ren.
Én csak fájdalmat éreztem semmi mást.
-Szerintem Haru átt fog változni. Mondta Ani sírva.
Majd újra megjelent Dave és magával vitt.
De ez mind másodpercekben történt.

Mikor felébredtem egy sötét szobában voltam nem volt semmilyen fény.
Majd valakit hallottam hogy Megszólalt a sötétből.
-Látom felkeltél álomherceg.
Még mindig fájt a fejem és ismerős volt ez a hang de mégsem tudtam rájönni hogy ki az hogy persze eszembe jutott hogy ez Dave.
- Mit akarsz tőlem? Kérdeztem.
- Nem is örülsz hogy vámpír lettél? Kérdezte Dave.
-Hogy örülnék, az egesz életemet szarrá tetted te fasz.
-Shh velem ne beszélj így! Majd egy csókot nyomott a számra.
-Eressz el! Üvöltöttem.
Éreztem magamon hogy erősebb vagyok vadabb nagyobb, élénk.
-Látom szomjas vagy. Mondta majd magához ölelt.
-Gyerünk Haru harapj meg. Mondta Dave.
Én azzal a lendülettel ráharaptam Dave nyakára majd elkeztem szívni a vérét.
Mikor végeztem minden világos lett.
Dave ujra a számra nyomott egy csókot.
-Elég én... én Rent szeretem!
-Igazán? Akkor miért nem mész és keresed meg?
Majd elindultam valahova nem tudom hova csak mentem.
Majd valahogy az utcánkban voltunk.
Gyorsan haza futottam.
-Ren! Itthol vagy? Kérdeztem.
Majd Ren a nyakamba ugrott.
Úr isten de erős a szaga nagyon megkívántam.
-Haru! Azt hittem sosem jössz...
A mondatát én szakítottam félbe ugyanis a földre nyomtam majd leszorítottam.
-Haru ez fáj.. engedj el!
Én végig nyaltam a nyakát majd bele haraptam és elkeztem inni a vérét.
Majd gyorsan magamhoz tértem és leszálltam róla.
-N-neharagudj én nem akartam....
Majd sírva felfutottam a szobámba.
Hallottan hogy valaki bejött.
Ren volt az.
-Tudom nem a te hibád és tudod hogy rád nem tudok haragudni.
-De Ren nézz rám szörnyeteg lettem..... Egy vérszívó...
Ren megcsókolt majd megölelt.
-Engem nem érdekel mi vagy.
-De érdekeljen.... nem maradhatok veled végül megölnélek....
-De tudom hogy te nem bántanál.
-De most nem vagyok magamban biztos.
És megint Davenél voltam.
-Látod Haru ezért maradj velem.
-De én Rent szeret..
Majd Dave megcsókolt.
Ő kiment a szobábol én viszont itt maradtam majd sírni kezdtem.
A sírásom pedig álomba merített.

Az álmom olyan volt mindt a valóság.
Álom:
-Haru jössz már!? Kérdezte Ren.
-Igen te türelmetlenke.
Egy mezőn voltunk tele virágokkal meseszép volt.
Majd leültünk piknikezni és az álomból rémálom lett.
Minden elsötétült a virágok elhervadtak az ég fekete volt és minden kihalt.
Ren eltünt helyette Dave állt ott.
A fű vér lett én pedig....
-Álom vége-
-Haru, Haru? Jól vagy? Kérdezte Dave.
-Ne gyere közelebb!
-Álmodban az én nevemet említetted. Mondta gúnyosan Dave.
-Mond szép álom volt? Perverz arcal nézett rám.
-Nem nem volt és menny már el! Üvöltöttem és már sírtam is.
Majd egyszer csak Dave eltünt.
Én végre egyedül lehettem és kisírtam magam majd lenyugodtam.
Reggel egy fiu állt elöttem de nem tudom ki majd Dave is felbukkant....