Érdekes Munka

4. - Utazunk

Miután sikeresen vacsoráztam és lefeküdtem az ágyamba,  a telefonom képernyője világítani kezdett. Hoseok írt nekem instagramon, hogy változás történt. Nem itt Szöulban  lesz a forgatás, hanem New Yorkban. Szóval jó lenne ha összepakolnék mert nem leszek kész holnap 11.00-ra. Gyorsan kikeltem az ágyból és elővettem a fekete bőröndöm, hogy bele tegyem azokat a dolgokat amiket majd viszek. Betettem egy magassarkút, egy sport cipőt, 5 szoknyát, 5 nadrágot, az egyik báli ruhám, 2 bőrszínű harisnyát, 10 polot, és 3 pulcsit és esedleges kiegészítőket illetve smink eszközöket, tusfürdőt, fogkefét és fogkrémet. Elővettem a fekete rakott szoknyám és az egyik fél ujjú felsőm. Leraktam a fotelembe és vissza feküdtem az ágyba. Felhúztam az ébresztőórát és próbátam elaludni, mikor ismételten megszólalt a telefonom. Mi van már? Senki sem akar békén hagyni, hogy aludhassak? Mikor megláttam Namjoon nevét meglepve nyitottam meg az üzenetet.

NAMJOON:-Úgye tudod, hogy holnap én viszlek ki a reptérre? Persze Lina (az a lány akiről meséltem), is jön velünk, ha nem zavar.

ÉN:-Persze, semmi baj!:) Akkor 10.00-kor találkozunk! Jó éjt!

NAMJOON:-Jó éjt!:)

Mikor végre sikerült elaludnom szinte egy röpke pillanat alatt reggel lett, és kelhettem ki az ágyból. Elvégeztem a reggeli teendőimet és lementem reggelizni. Eszembe jutott, hogy az a Lina nevű lány szinte már Namjoon szájából vette a levegőt. De nem érdekel addig amig Namjoon boldog. Lehoztam az emeletről a bőröndöm és kivittem a bejárati ajtó elé, és mire bezártam az ajtót Namjoon már elrakta a cuccaim a kocsi csomagtartójába. Mindegyik fiútól begyűjtöttem egy ölelést mire Namjoonhoz értem volna a barátnője megjelent és közölte vele, hogy nem fog egy olyan sráccal járni akinek a lány munkatársa általában vele utazik. Mikor a csaj elment mindenki bosszúsan nézett a lányra, kivétel Namjoont. Ő csak nézett maga elé megtörten, és sokkoltan. Pont egy ilyen fontos utazás előtt kellett ezt csinálnia a csajnak? Lehet, hogy tudja mennyit jelent nekünk Namjoon és az amit ő érez? Végül őt is megöleltem, visszaölelt és a fejét a vállamra hajtotta. Arcát a hajamba fúrta és mélyeket lélegzett. Viszont el kellett indulnunk és ahogy Namjoon vezetett valahogy nyugodtabb lett.  Nem tudom mióta néztem az arcát, de arra lettem figyelmes, hogy ő is lopva rám pillant.

_Zat... Úgye nem rontotta el Lina a kedved? -  nézte tovább az utat. Vettem egy mély levegőt és inkább visszatartottam a sírást. -  Nem érezheted rosszul magad a forgatás előtt. Rajtad múlik a zene stílusa és nem akarom, hogy Lina miatt elrontsd a munkád. Meg persze New Yorkba megyünk, ami... hát vegyük úgy sok lehetőséget ad a randizásra és az ismerkedésre. Biztos találsz majd valakit aki tetszeni fog! És, ki tudja?... Lehet, hogy vissza sem jössz velünk Szöulba.

-Akármi történjék én vissza megyek veletek Szöulba. Plusz nekem már tetszik valaki. Nagyon kedves és mindig vigyáz rám. De szerintem nagyon jól titkolom! - mondtam enyhe nevetéssel kísérve, ránéztem és láttam, hogy őszinte boldog mosoly ült ki ajkaira. - Csak, hogy tud. Nem azért kacsintok azokra a fiúkra akiket ismerek mert pasifaló vagyok... Rátok, csak azért mert nagyon i s imádlak titeket. Viccből sem kacsintok egy fiúra sem! Főleg ne a barátaimra nem akik fontosak. - vissza néztem az útra. - És nem csak ti vagytok fontosak, ha nem azok akik számítanak rám. Azok akik fontosak, bármikor számíthatok rájuk. - mélyet sóhajtottam. - Csak... Azon gondolkodtam mi van, ha egyszer szerelmes leszel, é s te a vezető elhagyod a bandát... Már ha olyan lesz a barátnőd/feleséged. Mi lesz ha, ma-

-Nem te mondtad, hogy nem szereted a szomorú embereket? Oh~ Vagy úgy! - mondta, hülyén efektálva. - Szóval te lehetsz szomorú, lelki roncs halmaz de mások ne szenvedjenek? Ez igazán kedves meg minden, de akkor most én mondom azt amit te szoktál. Nem engedem, hogy szomorú legyél mert nekem sem jó ezt látni. Nos? Jól alakítok? - mondta jó kedvűen.

-Azt nem mondom, hogy olyan voltál mint én szoktam lenni de, - gondolkodtam el. - egészen hasonlított. - mondtam kuncogva. - Köszönöm. Sokkal jobb kedvem lett. - mondtam jó ízűen nevetve. Aztán leesett. - Várjunk csak... Egész végig ez volt a terved?!

-Igen?~ - felelte dalolászva.

-Szörnyű vagy! - mondtam nevetve. - Nem sokára ott vagyunk. Majd a repülőn pihenünk. Gondolkodhatunk ezen-azon. Már várom New Yorkot! Sok jót hallottam arról a helyről! Biztos találkozol majd sok rajondóddal! - mondom áradozva. - Soha sem fogok énekelni!

-Ezt nem mondod komolyan! Még az én kedvemért sem énekelnél? - kapkodta meglepett tekintetét az út és köztem. Keresztbe tettem a lábaim és két kezem. - Most meg durcizol? Istenem ez olyan cuki! - nevet. - Azt hittem ilyen beszélgetés csak a filmekben van meg a könyvekben. És így jönnek össze a karakterek, a történet szereplői.

-Azta! Micsoda gondolkodási módszer Sherlock! Igazán lenyűgöző! Egyszerűen csodálatos! Mondja, tartogat még ilyen agya fúrt ötleteket számomra, uram? - kérdeztem kuncogva.

-Természetesen kisasszony! Sőt! Olyan meglepetésekben lesz része, hogy megfogják irigyelni. - mondta kedvesen. - nevettünk egy ideig aztán feltűnt az is, hogy lassan leáll a kocsi motorja, és akkor jöttem rá, hogy megérkeztünk. Namjoon kinyitotta az autó ajtaját és kedvesen mosolygott. - My' Lady! Segíthettek? - felém nyujtotta jobbját amit megfogtam és kiszálltam a kocsiból.

Kipakoltunk a kocsikból és elindultunk be a reptérre és kb. olyan 1 óra múlva már fel is sikerült szállnunk a repülőre. Mindenki elfoglalta a helyét. Hármasával ültünk szóval... Felvázolom a helyzetet: Yoongi - Hoseok - Jeong, Tae - Min - Jin, Nam - Én.

Mikor felszállt a gép a fiúk elaludtak kivéve a mellettem lévőt. Ő kifele bámult az ablakon. Fülében a fülhallgató, és ajkai egy aprót lefelé görbültek. Bal kezével támasztotta a fejét, és szemei kissé csillogtak. Vettem egy mély sóhajt és elgondolkodtam azon, hogy most, hogy New Yorkba megyünk, Talán Namnak igaza lesz? Találok valakit akibe bele szeretek? Vagy lesz szívfájdalmam mit azokban a hülye filmekben? Miért nem járok senkivel? Talán mert... Mindegy is! Ránéztem Namra aki még mindig ugyan úgy nézett ki az ablakon. Kivettem a jobb füléből a fülhallgatót mire furcsán nézett rám. Keresztbe tettem a kezeim és komolyan néztem rá.

-Namjoon. Kérlek... - lágyult el a tekintetem. - Mosolyogj! Úgy mint amikor a reptérre mentünk. - mosolyodtam el lágyan. - Na... Gyere. - tártam ki karjaim. Megölelt és fejét a vállamra hajtotta úgy mint délelőtt. El engedtük egymást majd egy kedves mosollyal az arcán fordult az ablak felé. Elrakta fülhallgatóját és fejem a valára hajtotta. Meglepetten néztem rá, amit csak egy boldog mosollyal nyugtázott, és ráhajtotta fejét az enyémre.

-Pihenj. Helyettem is biztatod a csapatom. Köszönöm! - mondta.

Erre emlékszem utoljára mer ezek után elnyomott az álom.