Érdekes Munka

2. - 1 évvel 2018 előtt

Már két éve a Big Hit-nél dolgozom és bevallom, sosem találkoztam a BTS-el munka közben és tudjátok mi a durva? Hogy itt dolgozom két éve és eleget keresek ahoz, hogy eltartsam magam, és abban a csodaszép házban lakjak amit még a papámék béreltek... Én azt később megvettem. De hogyan lehetséges az, hogy nem találkoztam a BTS-el? Az úgy, hogy én inkább más sztárokat sminkeltem ki és stylest-oltam. Meg persze én készítettem, díszítettem és szolgáltam fel a kávét amit mindig nagy örömmel fogadtak. És ebben a két évben peddig szereztem egy tetoválást, még peddig egy csillagot a bal csuklomra. Sokan kérdezték, miért csináltattam, és bevallom azért, hogy emlékesztessen arra ami a célom,: Egy csillagnak lenni, több csillag közt, s még is egyedinek lenni!
Tudom idiótaságnak hangzik, de igaz. Holnap állítólag, új klippet fog forgatni a... BTS... És arra kértek meg engem, hogy RM-t? Azt hiszem a banda vezért én stylest-oljam. Ami nehéz lesz mert semmit nem tudok a stílusáról, sem peddig a zene szövegéről sem tudok semmit. Az ajtó hirtelen kinyílt és egy világos narancssárga hajú, magas fiú lépett be.

-Hello! - köszönt. - Biztos te vagy Zatun! Örvendek! - nyújtotta felém jobbját amit elfogadtam és egy könnyed mozdulattal peddig egy csókot lehelt kézfejemre. - Öröm lesz kisasszonnyal dolgozni! Én Kim Namjoon vagyok, de csak szólíts Namjoonnak! - mosolygott le rám. Most komolyan... A válláig alig érek...

-É-és... Mit kell tudnom a-az öltözékről? - zavartan dadogok. - Mert.. Még so-sosem dolgoztam veled és... Nem akarok rossz benyomást tenni...

-Nem teszel rossz benyomást azzal, ha olyan outfittet állítasz össze nekem, amilyen illik hozzám! - ahogy ült a székben hátra hajtotta fejét, úgy, hogy egyenessen a szemeimbe nézett. - Biztos vagyok benne, hogy nem okozol csalódást! Hiszen még van egy órád, és ha valamihez kell segítség nyúgodtan szólj!

Ezzel neki álltam az outfitnek. Lassan elkészültem és mikor felvette meglepetten tapasztaltam, hogy nagyon jól áll neki. Nagy mosollyal az arcán lépett elém. Visszaült a székbe és türelmessen hagyta, hogy egy kis pudert tegyek az arcára. Mikor rájöttem, hogy a szájzsír nem az a normális labelo, hanem az amit az újjaddal kensz fel, akkor nagyon megijedtem. Óvatossan felvittem az újjamra egy réteget és lassan elkentem a száján. Mikor elvettem a kezem egy mély sóhajt ejtett. Megszólalt a csengő ami azt jelezte, hogy még van 15 percünk, hogy kiérjünk a forgatásra.
Egymás mellet sétáltunk szorosan én büszkén, ő peddig vidáman, majd lassan mögém került és követett mint egy kiskutya. Amint elértük a termet 6 srác mind ránk nézett. Mindenkinek kétségbeesett arca volt. Összenéztem "Namjoonnal" és visszanéztünk a többiekre. Megkérdeztük mi a baj, és mikor szomorúan mondták, hogy a velük szereplő lány beteg lett így nem tud eljönni, és mivel senki sem vállalta a lány szerepét ezért én maradtam az útolsó remény.
Elvállaltam, megkaptam a ruhát és megcsinálták a sminkem és a hajam. Szóval: egy rövid fekete szoknya, egy piros bővebb poló, amit betűrtem a magasított derekú szoknyába, és egy fekete balerina cipő volt rajtam, hajam végét vörösre festették néhol halványabb kékkel, és felül két oldalt befonták majd két fonásból lett egy. Így álltam a fiúk elé.
Furcsán éreztem magam mert nem szoktam így öltözkődni. Elmagyarázták, hogy mit kell csinálnom, és mikor elértünk oda, hogy kivel leszek párban egy kicsit megijedtem. Namjoon lesz az én "párom" akivel összefűzőtt újjal és kézenfogva fogunk a "naplementébe" sétálni ketten. Egy kicsit elpirultam mert ilyet csak filmekben láttam.
Már a forgatás és a klipp végén jártunk, ott ahol egymás kezét fogjuk. Felvettük azt a részt is és nagyon örültek, hogy elsőre sikerült minden, és nem szenvedtek annyit. Ahogy végeztünk az én és Namjoon jelenetével, az összes fiú megölelte a vele leszereplő lányt. Azt hittem én ebből kimaradok, de tévedtem mert hirtelen valaki felkapott mennyasszony pózba és boldogan tartott karjaiba. Férfias illatát kellemesen szívtam be. Olyan fáradtnak éreztem magam, és olyan kényelmesen tartott a kezeiben, hogy egy kicsit közelebb bújtam hozzá, és ő is jobban szórított magához.
Lassan letett és én egy köszönet ölelést még adtam neki és telefonszámot cseréltünk. Boldogan öltözem vissza a rendes ruhámba. Otthon meg rögtön bedőltem az ágyamba. Holnap úgy is szombat, és tudok nyúgodtan aludni.