Érdekes Munka

5. - New York

Mikor felébredtem Namjoon még aludt. Nem akartam felkelteni ezért inkább a gondolataimba mélyedve néztem magam elé. Namjoon szuszogása viszont hirtelen felgyorsult majd fejemről elvette a fejét, és egy szoros ölelés után rám nézett és kedvesen mosolygott rám. Még volt egy óránk. Elővette Namjoon a telefonját és elkezdte írni az új dalát. A címe: Tükörkép. Mindig megkérdezte mi a véleményem eddig, és hogy mi legyen a következő mondat, sor... Lassan leszállt a gép és mi is leszálltunk róla. Namjoon szorosan jött mögöttem amíg rá nem jöttem, hogy miért. Emlékszem, hogy még az egyik koncertjén egy randit kért a csaj. Nem is tudom? Az volt furcsább, hogy szerelmes egy idolba aki nem is ismeri a személyt, vagy az, hogy egy elvetemült rajongó randit kért tőle. Gyorsan átkarolta a nyakam és magához húzott. Odahajolt a fülemhez, és elkezdett suttogni.

-Nem akarsz segíteni? - kérdezte könyörgőn. - Mondjuk elég annyi, hogy megkérdezem áll-e még a mai randi? - bólintottam, majd fél hangon megkérdezte. - Áll még a mai randi Cica? - válaszóltam egy "igen"nel, mire a csaj lefagyva állt meg.

Elvettük a bőröndöket, és elindultunk a szállásunkra ahol majd meglepetés bulit csinálunk a lánynak. Már érzem, hogy szimpatikus lesz a lány de nem mehetek soha sem biztosra. Maradok az a bunkó vagy is az a szokásos flegma lány. Már láttuk is azt a két kocsit amit kibéreltek nekünk. Szokásunkhoz híven, én és Namjoon kettesben vágtunk neki New Yorknak, hogy megtaláljuk a hotelt. Kb. egy órát utaztunk, mire megérkeztünk. Viszont a forgatási helyszín csak háromnegyed órára ban innen. A hotelünk neve peddig: Nilenium Hilton New York Downtown.
Gyönyörű volt maga az épület is, de mikor megkaptuk a szobák kulcsát meglepve néztük a felosztást: Namjoon - Taehyung - Yoongi; Jeon - Hoseok - Park; Neko(?) - Én.
Na hát én erre kiváncsi leszek!
Felmentünk liftel, miközben Taet elküldtük a lányért. A 5.-en volt a három szoba a folyósó végén. A két fiú szoba volt a miénkkel szemben. Gyorsan kinyitottam az ajtót és behúztam a bőröndöm. Egy hosszabb folyósó szerűség volt amin jobb oldalon egy fehér ajtó foglalt helyet, az enyhén sárgára festett falakon. Az ajtó mellett egy cipő tartó és felette 3 pár fogas. A jobb oldali ajtó a wc-be vezetett és a vele szembe lécvő a fürdőbe. Volt benne egy kád, függönnyel és egy zuhany kabin, egy mosdókagyló. Atán feltűnt, hogy egy teljes alakú tükör van előttem, ezzel elválasztva még két helyiséget. A bal oldalon volt egy ajtó keret amiből belehetett látni a konyhára és a mellette lévő oldalon peddig a hálószoba. Gyorsan kipakoltam a bőröndből majd felraktam az én szekrényem tetejére. Elketzdett csörögni a telefonom, mikor láttam, hogy a kiadó:

-Zatun Lee, mivel sokat dolgoztatok a fiúkkal úgy gondoltuk, hogy egy hónap szünetet kaptok. Élvezzétek ki New Yorkot! Jó szórakozást! - ezzel letette.

Kopogtak az ajtón mire egy Namjoon állt előttem. Át mentünk Jimineékhez és előkészült sütiket és italokat vettük elő. Namjoonon látszott a kétségbe esés, és az, hogy fél attól milyen véleményt alkotunk a lányról. Megfogtam a vállát mire láthatólag kicsit megszeppent és én peddig kuncogtam. A legjobb ebben az egészben az, hogy elfelejtette Linat... Vagy nem is tudom kit.
Mindenki boldogan beszélgetett és én us hamar szóba eredtem Namjoonnal. Minden rendben volt, szerencsére annyira nem dadogtam, mert azóta sokkal többet beszéltünk és elfelejtettem dadogni, mert olyan volt a helyzet.

-Namjoon. Mond csak... Milyen lány is lesz velünk? - kérdeztem. - Tudod, hogy nem szeretem a hisztis lányokat. Semmi baj sincs akkor is ha hisztis mert a lényeg, hogy jó legyen a forgató könyve... Stb...

-Jaj, Zat! - mosolygott rám és ölelt meg. - Arany szíved van. Ezt tudod úgye? - bólintottam. - És azt is tudod, hogy fontos vagy nekem és a fiúknak? - ismét bólintottam. - És tudod, hogy én mindig számítani fogok rád! - ismét bólintottam, de eddig bírtam visszafogni a könnyeim. Kibontakoztam az öleléséből, és mindegyik fiút megöleltem. Hirtelen kinyílt az ajtó és Tae jött be rajta háta mögött a lánnyal és a cuccaival. Megöleltem őt is mire ő visszaölelt. Tae tudja, hogy lelkileg erős vagyok, viszont ha megtörök az nem jó. Elengedtem. Tae ránéz Namjoonra és megadó hangját hallottam. - Nem én voltam!

Kuncogva léptem hátrébb, hogy szemügyre vegyem az újdonsült lakótársamra. Haja hosszú volt és barna, néhol-néhol szőkébb tincsekkel. Őz barna szemei csillogtak. Kék farmert viselt ami a térdénélszakadt volt. Egy fehér haspolóban jött amire, egy New York felírat lett nyomtatva fekete tintával, egy egyszerű fekete cipőt viselt. Visszasétáltam Namjoon mellé leülök. Lassan Tae és a lány is beljebb jött. Ránéztem a lányra egy kedves mosollyal és egy kis csipkelődéssel a hangommal kérdeztem meg,:

-Na és.... A saját lakótársam már be sem mer jönni, félsz, hogy harapok? - kuncogtam a végét.

Felnéztem és elkezdett felém sétálni a lány, de abban a pillantban rezegni kezdett a telefonom, és Namjooné. Felkaptam gyorsan és egy ismeretlenszám azt írta, hogy: "Soha sem kapod meg! Ő már az enyém!"
Könnyek gyültek a szemembe és mint egy hisztis lány egy gyors bocsánat kérés mellett futottam át hozzánk. Peddig igazán érdekelt a lány, viszont feltételezem, hogy Lina vagy mit tudom is, hogy ki de írt nekem. Igaza van. Namynak fontos vagyok mint barát. De több nem vagyok. Ott ültem az ágyamon a legelső közös képemet nézegettem Namjoonnal. Aztán megnéztem azt a klippet amit együtt forgattunk, s e közben peddig megállíthatatlanul folytak a könnyeim. Aztán ránéztem a csuklómon lévő csillagra. Mit is jelent?:
Egy csillagnak lenni, több csillag közt, s még is egyedinek lenni!
Namjoon nagyon díjjazta az ötletem. Mondta, hogy bizony én egy csillag vagyok, de egy csillag sem tündököl úgy az égen, ahogy én szoktam. Hallottam, hogy kivágódik a szobánk ajtaja de nem néztem fel, hogy ki az. Hirtelen oda jött hozzám és megölelt. Én visszaöleltem és sírtam tovább.

-Sajnálom... *sniff* Hogy elrontottam az első napod velünk. - mondam megtörten. Nem tudom miért de valahogy megnyúgtatott.

-Nem kell bocsánatot kérned, tudom milyen érzés, hogy nem is azt hogy miért, de azt igen hogy milyen. Ezért azt mondom: sajnálom. - mégszorosabban ölelt magához amit én visszonoztam. Két perc múlva megnyúgodtunk és elengedtük egymást.

-Én Zatun Lee vagyok, de csak szólíts Zatnak! - mondom mosolyogva. - Köszi hogy megvígasztál.

-Örülök a találkozásnak! Én Neko Liu vagyok, de neked csak Neko! - ezt követően az egyik könnycsepp leesett a jobb kezére ahol egy csillag alakú tetoválás díszelgett, pont olyan mint az enyém. De vajon ő miért csináltatra? Mert tudom, hogy nekem mit jelent, de nem tudom, hogy neki mit.

-Mi az a csillag a kezeden Neko? - kérdeztem kiváncsian.

-Tudod... Az úgy volt...