Érdekes Munka

6. - Veszekedés és Barátság

-Igen? Hallgatlak! - mondtam kíváncsian. Hisz nekem is van egy ilyen tetoválásom.

-Azért mert arra emlékeztetett hogy; egy csillagnak lenni több csillag közt lenni, s még is egyedinek lenni! - monda mosolyogva. - Miért kérdezed? - most ő nézett rám kíváncsian.

Felmutattam a bal kezem amin úgyan az a csillag volt. Hitetlenkedve nézett rám. Szemei kinyíltak és szája a padlón lévő szőnyeget súrolta.
Majd nevetésben törtünk ki.

-Akkor ezt szögezzük le! - monda vigyorogva. - tegyünk egymásnak fogadalmat! - nyújtotta felém kisújját.

-Rendben van! - kulcsoltuk össze a kisújjaink. - Akkor. Mostantól legjobb barátok, és segítünk a bajban? - kérdeztem félve.

-Rendben! És soha sem hadjuk cserben a másikat és nem csalódunk egymásban! - ráztuk megy kezeit, s egymásra mosolyogtunk. - Barátok?

-Barátok! - mondtam kuncogva majd megöltük egymást. - De! Hogy jobban megismerjük egymást, tegyünk fel a másiknak kérdést! - bólintott és már bele is kezdett.

-Rendben! Akkor... Miért futottál ki a szobából amikor kaptaál egy sms-t? - nézett rám kiváncsian.

-Az hosszú történet, de megpróbálom összefoglalni röviden; van valaki a srácok közül aki nagyon tetszik, de még a bátyjám sem tudja. A lényeg, hogy írt a volt bará-... - nem tudtam befejezni, mert négy hangott hallottunk a folyósóról. Egy lányét és a három fiúét.
Megismertem belőle három hangot. Namyét, Taet és Linaét, de a negyedik hang ismeretlen volt számomra. Az valaki olyan személy lesz akit nem szívessen látok majd a minden napjaimban az biztos! Majd ilyedten megkérdezett;
-Szerinted kimenjünk?

-Gyerünk! - válaszom ennyi volt.

Felálltunk és egy hirtelen mozdulattal kirugtam az ajtót. Megláttam az ismerős arcokat. Arcom piroslott az idegességtől, majd hirtelen én és Neko együtt üvöltöttük el magunk.

-Iván/Lina! - a folyósó csak úgy zengett.

Majd hirtelen elkezdett velem forogni a világ. A rossz emlékek előtörtek, és könnyeket csaltak szemeimbe. Már éreztem, hogy mindjárt elájulok, de ekkor valami nagyon megcsapta a fülem.

-Na mi van ribanc?! Nem bírod a terhességet?! - nevetett ki Lina.

Az adrenalin csak úgy végíg száguldott a testemen, és a bíbor felhő elöntötte az agyam. Már nem voltam rosszul. Kiegyenesedtem és egyenesen a szemeibe néztem és lekevertem neki egy hatalmasat. Arcán ott maradt a tenyerem helye.
Neko is kifordult magából.

-Mi a fasz bajod van?! - nézte Linát aki éppen gondolkodott egy jó visszaszóláson.

-Pasizgatunk, pasizgatunk? Látom, egyel nem elégedtél meg, még hét sráccal akarsz megcsalni? - kérdezte gúnyosan az ismeretlen srác.

Neko súg valamit a srácnak majd ő is lekever egyett az imént említett személynek .Erre hátra lépett a srác mire neki ment Taenak.
Lina éppen próbált volna nekem is vissza adni amit én adtam de Namy lefogta a csajt és Taeal összenéztek és egymásra mosolyogtak.
Tae tökön rugta a srácot és Lina peddig könyörögve Namyt hogy engedje el. Én és Neko lepacsiztunk, mintha azt mondtuk volna egymásnak szép volt.
Ekkor Namy gonoszan elvigyorodott.

-Ha nem mentek el innen, hívjuk a rendőrséget. - felelte.

-Hjaj? És akkor mi lesz? Majd elíntézzük úgy mint Neko azt a két rendőrt?! /Nekoyliu könyvében megtaláljátok/ - röhögött a srác és vele együtt Lina is. Neko hirtelen sírva beszaladt a szobánkba.

-Na jó... Te nyomorék hímringyó! - kiabáltam le a fejét mire mind kettem síri csendbe lettek. - Most azzonal fejezd ezt be! - odaléptem hozzá majd kétszer tökön rugtam. - Csak, hogy ne legyenek gyerekeid. Bár egy ilyern seggfejtől mint te, max egy olyan luxus kurva akkar majd gyereket mint Lina. - elővettem a paprika sprayt és szemen fújtam vele. Erre Tae elengedi a fiút aki sírva borult a földre. Ránéztem Linara aki ilyedten nézett vissza rám. - Te peddig. Luxus kurva. Vidd innen mert különben te is megjárod!

Megfogta a srácot majd kitámogatta az épületből. Ám Namy és Tae úgy gondolták, hogy jó ötlet bemenni Nekohoz. Gondoltam adok neki egy óra egyedüllétet majd bemegyek hozzá én. A két fiú elé tettem a kezem.

-Ne. Most hadjuk. Le kell nyúgodnia. Gyerünk! - fordítottam meg őket és belőktem az ajton túlra őket. Még hátranéztem az ajtónkra és egy lágy mosoly kíséretében átléptem a fiúkhoz.