Nem tudtam, hogy mit szeretnék pontasan. Akkoriban nem volt minden nap új, lilás folt a testemen és nem sírtam álomba magam minden egyes éjszaka. Sodródtam az árral, ahogy minden normális kamasz. Végülis csak a sodródáshoz értünk, nem?
A gimnázium. Száz és száz különböző jelzővel lehet illetni, de a személyes kedvencem a földi pokol. A hormonszagú fiatalok, klimaxon áteső tanárnők, kopaszodó, megkeseredett tanárurak. Szimplán gusztustalan az egész és nem akarok itt lenni. De egyébként is, ki akar itt lenni? Költői kérdés, senki nem tenné be ide a lábát önszántából.
- Jungwoo, jó reggelt!- lép mellém Timothy. Igazából őt sem kedvelem túlzottan, de egy semleges emberrel még mindig jobb róni az iskola folyosót, mint egyedül.
- 'Reggelt.- válaszolom, majd egy álmos mosolyt erőltetek az arcomra.
- Talán megint későn feküdtél le? Mondtam már, hogy nem kéne hajnalig tartóan nézned azt a sárkányos sorozatot.- rázza a fejét rosszalóan.
- Tízkor már aludtam. Nem mindenki olyan fitt és vidám reggel fél hétkor, mint te.- motyogom és a szekrényemhez lépve kiveszem az irodalom könyvemet.
Az irodalom. Azt hiszem ez az egyetlen jó dolog az életemben. Ezek az órák mentenek meg attól, hogy végleg elhagyjam ezt a szar helyet és inkább benzinkúton dolgozzak. Ahogy Mrs. Silverman kedvesen csengő hangon diktálja William Shakespeare munkásságaival kapcsolatos információkat, már a gondolattól is sokkalta jobb kedvem lesz.
Halvány félmosolyra húzom a számat és becsukom a szekrényajtómat, mikor egy hirtelen kiáltásra leszek figyelmes a folyosó másik végéből. Sajnos túl sokszor hallottam már ezt a fülsiketítő visítást- vagyis nem csak én, az összes iskolatársam-, mára már bárhol felismerném Wong Yukhei irritáló hangját.
Szememet forgatva csap meg a hirtelen szellő és mire észbe kapok az egész focicsapat rohan el mellettem, élükön az azonosítatlan származású, ostoba fiúval. Ismételten Wong Yukhei-ről van szó.
Mint az ovisok, komolyan. Miért nem foglalkoznak inkább a tanulással a nyugalom megzavarása helyett?
- Jungwoo, Jungwoo! Figyelsz te rám?-löki meg Timothy a vállamat, én csak bambán megrázom a fejemet és elindulok a tanterem felé. Mindig unalmas dolgokat mesél a kiskutyájáról vagy a húgáról.
Meggyötört arccal és mérhetetlen nagy, kékes folttal a seggemen lépek ki az iskolából. Egyszerűen utálom a testnevelést, halál komolyan. Nem a fizikai képességeimmel van baj, szimplán mindenki túldramatizálja. Most is azért foltos az alsó felem, mert nem rúgtam gólt a csapatomnak, ezért a kapitány idegében ellökött, az az idióta Yukhei meg csak röhögött.
Ah, nem is érdekel, akkor sem érdekelt, mivel még friss volt a mai irodalom óra emléke. A tanárnő egy csodálatos, virágos blúzt viselt, aminek a legfelső pár gombját nem gombolta be, ezért egész órán rálátásom nyílt a csodás kulcscsontjára. Ha csak belegondolok, az egész testemet átjárja a melegség. Olyan remek és érett nő. Köszönőviszonyban sincs az nőnemű iskolatársaimmal. Sőt, senkivel.
Otthon ledobtam a cipőmet és a konyhába szögdelten, majd kinyitottam hűtőt. Sajt, tej, felvágott, maradékok. Mint mindig.
- Jungwoo, édesem itthon vagy?- hallom anya hangját és becsukom a hűtő ajtaját.
Mit akarhat már megint? Nyírjam le a szomszéd házaspár gyepét? Etessem a menhelyen a kutyákat? Év eleje óta ilyen nevetséges feladatokkal halmoz el, hogy legyen egy kis félretett pénzem a továbbtanulásra, amit kettőnk közül csak ő tervez a jövőmben.
- Igen, itt vagyok.- sóhajtok és a nappaliba megyek- hallgatlak.
- Ismered Mrs. Wong-ot, ugye?
- Igen.
- Van egy édes kislánya, de a sok munka miatt alig tud figyelni rá és említettem neki hogy te nagyon szereted a gyerekeket és...
- Szóval bébiszitterkednem kell?
- Csak minden szombaton. Persze ha nem akarod...
- Szívesen vállalom- mosolyodom el. A gyerekekkel tényleg szeretek foglalkozni mert annyi lehetőség van bennük. Saját meglátásom szerint fantasztikusak.
- Akkor most hétvégén már el is tudod kezdeni?
- Igen.
Ha csak ezt az egy munkát nem vállalom el, szinte biztos vagyok benne, hogy ma is azt az unalmas életemet élném, de elvállaltam. Ezzel búcsút mondva az eddig tökéletes, vegetáló életmódomnak.
