Az élet korántsem tündérmese, tele s teli van akadályokkal. Victoria Hale soha nem hitt a természetfelettiben, de éppen ő válik természetfelettivé, vámpírrá. Vajon ez segíteni fogja a további bonyolult életét?
Nos egy biztos élete teljesen megválto...
Reggel arra ébredtem hogy mentők meg helyszínelők érkeztek. Jézusom biztos megkapták a lány hulláját. Gyorsan kimentem de a rendőrők mindenkit visszaküldtek a sátrukba. Erre már Lucy és Ashley is felébredt. -Mi folyik itt? - kérdezték szinte egyszerre -Fogalmam sincs itt vannak a helyszínelők és a rendőrök és senkit nem engednek ki a sátrakbol - mondtam -Jézusom mégis mi történhetett? - mondta rémülten Ashley -Victoria te az este láttam hogy kimentel, nem láttál valamit? - kérdezte Lucy -Nem dehogy, kimentem pisilni s visszajöttem, ennyi. - hadartam -Oké. Ekkor az egyik rendőr benyitott a satrunkba és egyenként kihallgatott. Én persze mindent eltitkoltam. Azt mondtam egész este aludtam és semmit nem láttam se nem halottam. Mégis hogy mondhattam volna el hogy egy vámpír ölte meg. Teljesen hülyének nézték volna sőt még a gyanúsított is lehetnék. Mindenkit megdöbbentett a gyilkosság, a tábort azonnal lefujták és hazaindultunk. Mindenki azzal kell üljön kivel jött szóval én Tylerrel kell, ekkor még is pillantottam őt. Szótlanul leült mellém és hallgattunk. Na jó muszáj beszélnem vele. -Hihetetlen ami történt - kezdtem el a beszélgetést -Ja az. És ne tegyél úgy mint ha nem tudnál semmit róla. - mondta mire megszédűltem. -Mi? Te ezt honnan veszed? -Láttalak akkor és ahogy te is láttad én is. -Öhm... Mégis mi lehetett az ami megtamadta? -Ugyan te is tudod erre a választ -Vámpír? Erre csak bólintott. Az ablak felé fordultam és nem akartam elhinni amit mondott. A hátralevő úton nem is szóltunk egymáshoz. -Megadod a számod? Tudod hogy ezután tudjunk beszélni - mondtam félénken -Mégis miért kéne? -Mert ahogy te is mondtad mindketten benne vagyunk -Jól van, de nem most. Holnap 5-kor nálatok leszek. -Te honnan tudod hogy hol lakom? -Megérzés-mondta majd berakta a fülesét. Tele vagyok kérdésekkel, de inkább nem bombázom vele majd holnap. Egyre jobban kezd nekem fura lenni Tyler. Megérkeztünk, már a suli előtt megannyi szülő volt, biztosan ők is hallottak a borzalmas hírt. -Szia anya. - mondtam majd megoleltem -Hogy vagy? - kérdezte aggódó arcal -Megvagyok, de most menjünk haza. Mikor hazaértünk a tesóm, Dave ült a kanapén és a Tv-t nézte. Éppen köszöntünk egymásnak s ennyi. -Kicsim van valami amiről szeretnél beszélni? - kérdezte -Nincs anya, inkább megyek s kipakolok, majd lepihenek. Anya bólintott majd a konyhába ment én pedig a szobámba. Minden úgy volt ahogy hagytam, nem nagy szám a szobám de otthonos és ezért imádom Itt egy kép róla :
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Kipakoltam majd egy forró fürdőt vettem, csak ültem a kádban és áztattam magam. Majd egy kényelmes nadrágot meg pólót vettem fel és felnéztem a Facebookra és az Instagramra. Nagy meglepetésemre Tyler Instagramon bekovetett amit viszonoztam. Majd elnyomott az álom..
