Ebben a könyvben Aaron Black életébe nyerhettek bepillantást. A fiúnak a tűz irányítása a képessége. Mivel nem tudja, hogy kell irányítani ezért sok galibába keveredik. Ám egy napon felbukkan Stella Morgen, hogy segítsen Aaronak, ami kicsit balul sü...
- Stella, kérlek! Ez nem te vagy! - léptem hozzá közelebb. - Hagyj békén Aaron! - mondta, majd elfutott. A fejem hirtelen fájni kezdett. A földre rogytam a fájdalomtól. Ökölbe szorultak a kezeim. A testem kezdett forrósodni. A körmeim helyett karmaim lettek. Átváltoztam farkassá. Tűz farkassá. Felnéztem a holdra. Az egyik oldala kék volt, a másik vörös. Stella után futottam. Csúszott a talaj. Csúszott a sár miatt amit Stella váltott ki. Mikor már a közelében voltam, egyszer csak remegni kezdett a föld. - Aaron, mi történik?! - nézett rám Stella kétségbe esetten. - Nem tudom - morogtam. Stella közelebb jött hozzám. Szemtől szembe álltunk egymással.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A föld kettészakadt köztünk. Mindketten a holdra néztünk. Fele kék, fele vörös. A résből egy lyuk lett, majd egy hasadék abból pedig egy hatalmas szakadék. Stella az egyik oldalon állt, a másikon én. Lenéztem a szakadékba. Valami apró fényt láttam a mélyben. Majd egyre erősödött. Eltakartam a szememet, hogy ne vakuljak meg az erős fénytől. Egy hatalmas ronda farkas szerűség jött ki a szakadékból. A holdra nézett, majd felváltva Stellára és rám. Gúnyosan elmosolyodott. - Végre kiszabadultam - nyújtózott egyet. - Ki vagy?! - kiáltottam rá. - Ki vagyok? Hogy én ki vagyok?! - nézett rám, majd gonoszan felnevetett. - Igen, te! - Ha nem tudnád én vagyok a leggonoszabb sátán farkasa egyben a legősíbb farkas, Devastating! - kiáltotta. Rémülten néztünk össze Stellával. - Tűnj innen! - Különben mi lesz? Megharapsz? - ismét elnevette magát Devastating. - Igen - mondtam, mert nem volt jobb ötletem. - Tudod mit, te kis mitugrász? Elmegyek, de egy év múlva visszajövök elpusztítani a földet! A szeretteitekkel együtt! - kiáltotta, majd vonyítva visszament a szakadék mélyére. A föld ismét eggyé vált. Már nem volt köztünk semmi, még egy repedés sem. - Egy év múlva elpusztítja a földet? - kérdezte rémülten Stella. - Ne aggódj, nem fogja. Arról gondoskodom - változtam vissza emberré. A hold már teljes egészében kék volt, majd fehér, mert Stella is visszaváltozott emberi alakjává. - Félek.
~ Sziasztok! Kaptam néhány emberkétől ötleteket így könnyebb lesz az írás, de azért a cím fent marad. A munka mellett nincs olyan sok időm egyik könyvemre se (esetleg ha egész éjjel fent maradnék, de akkor másnap zombiként kellene bemennem dolgozni...) Amint tudom, hozom a kövi részt! Addig is sziasztok és jó nyarat!
