Pusztító erő 'Befejezetlenül, de mégis befejezett'

P~R~O~L~Ó~G~U~S

A nevem Aaron Black, és egy 14 éves savant vagyok. A képességem pedig nem más, mint a tűz irányítása. Próbálom irányítani, de nem megy. Ha sokáig tartok valamit a kezemben az füstölni kezd. Néha félek, hogy felgyújtok valamit. A legrosszabb esetben valakit. Ezért inkább nem nagyon használom a képességemet.
- Szia, Aaron - köszönt Brian. Ő az egyik legjobb haverom. A bátyjával Harryvel együtt ők a legjobb haverjaim.
- Csá - köszöntem.
- Nem jössz bandázni?
- Háát...
- Naa, gyere már! Jó buli lesz!
- Ahj, oké - sóhajtottam beleegyezően. Kimentünk az erdőbe. Brian farkas alakot öltött, és futni kezdett.
- Várj már meg! - kiáltottam utána, de nem állt meg. Utána rohantam én is. Egy barlang előtt állt meg. Ott voltak a többiek is. Harry, Monica, Rebecca és az ikrek (Steffany és Tiffany).
- Sziasztok - köszöntem a többieknek.
- Helló - köszöntek kórusban. Leültem a földre. Jókat beszélgettünk. Ők megértenek engem. Átérzik, hogy milyen lehet nekem egy ilyen képességgel élni. Kora este mindenki elindult haza felé. Mi Rebeccával egy irányba mentünk. A házunk előtt megálltunk.
- Elkell mondanom valamit - mondta hosszas hallgatás után Rebecca.
- Mit?
- Elfogunk költözni.
- Hova?
- Svájcba - mondta miközben a földet kémlelte.
- Olyan messzire?!
- Igen. Apa jobb munka lehetőséget kapott ott.
- Mikor mentek?
- Holnap, de nem akarok úgy elmenni, hogy egy valamit nem tettem meg - mondta, majd rám emelte a szemeit. A holdfénye visszatükröződött a szemeiben. Közelebb hajolt, és megcsókolt. Kicsit meglepődtem, de visszacsókoltam.
- Ne haragudj, de ezt nagyon régóta meg akartam tenni.
- Nincs semmi baj - mondtam égő vörös fejjel.
- Szia - köszönt, és elrohant.
- Szia - intettem utána idétlenül.