Egy nyári kaland

5.

  Az, hogy 3 hete találkoztunk mindent máshogy láttatott velem. Meg akartam ismerni az egész helyet, hisz még nagyon semmit se tudok a városról. Fejembe vettem, hogy kiderítem ki is ez a srác. Elmentem a helyi suliba, a partra, de sehol sem találtam igazi nyomot. 

Sikertelen kutakodás után ma nagyival muffint sütöttünk. Isteni finom lett. Szobámba ülve zenét hallgatok ( néha azt is lehet :D ). Épp Kygo- Born to be yours-t hallgattam, amikor kopogtattak az ajtómon.

- Bújj be - szóltam vidáman.

- Kicsikém, egy barátod van itt - mondta nagyi mosolyogva.

- Oké, mondd meg neki, hogy átöltözök és megyek.

- Rendben Becci 

Gyorsan előkerestem egy farmer rövid nadrágot és egy hozzáillő ujjatlan toppot és egy pulcsit, arra az esetre, ha sokáig lennénk. 

- Sziasztok - köszöntem az épp tévéző nagyszüleimnek.

- Szia Becci - szólt papa - vigyázz magadra.

- Úgy lesz - mosolyogtam majd kirohantam a verandára.

A verandára kiérve nem várt meglepetés történt. Hisz ez Ő. Lassan egy hónapja, hogy láttam. Milyen magas és milyen szőke ebben a napfényben.

- Szóval te lennél a barátom.

- Hát nagymamád úgy gondolja.

- Szóval miért vagy itt?

- Hát úgy gondoltam elmehetnénk valamerre, hisz már annyira meg akarsz ismerni.

Ó a csudába. Valahonnan rájött. Elpirulva bólogattam.

- Nem különben én is szeretnélek megismerni. Szóval, ha lenne kedved elmehetnénk a partra a motorommal  vagy esetleg biciklivel.

- Hm.. Elfogadom a meghívást, de most csak biciklivel. Szerintem mama szívinfarktust kapna, ha egy motorral elszáguldanánk. 

- Jogos - mosolyodott el

Biciklire pattantunk. Én a szokásos irányba indultam volna, de Ő közbe szólt.

- Menjünk arra - mutatott a másik irányba.

- De hisz arra van a part - mutatom az utat.

- Igen a megszokott, de van attól egy sokkal szebb part rész.

- Hát jó - indultunk el arra, amerre Ő szerette volna - szóval 3 hete nézel az ablakodból, sőt, egyszer egy fáról pattantál be a szobámba az éjszaka kellős közepén.

- Nos, igen, kedves idegen, aki 1 hétig nyomozott utánam.

- Azok után, hogy 3 hétig egy ablakból bámultál szerintem ez fair - vágok vissza.

- Igaz - mosolyog. De az a mosoly. Olyan édes mosoly, amit soha nem láttam, pláne nem fiúnál - régen voltál a nagyszüleidnél nemde?

 - Hát elég rég. Igazából most sajnálom is, hogy ennyi sok ideig nem jöttem el. Csodálatos itt.

- Az biztos. Nem is értem miért nem itt laktok.

- Azt én se - nevettem el magam.

Leértünk a partra. A puha homok simogatta lábamat, igazán jó érzés volt. A nap még nem készült elbúcsúzni a gyönyörű óceántól. Egy szikla árnyékéba leültünk. Érdekes. Ezen a partszakaszon is rengeteg étterem van és napágyak sora várja a strandolni vágyókat, de  a szikla alatt találunk beszélgetésre megfelelő helyet. 

- Szóval. Honnan jöttél?

- Minnesotából jöttem. A szüleimmel odaköltöztünk, mikor 1 éves voltam. Apa nem jött ki annyira a nagyival, ezért hát elköltöztünk.

- Azért Kaliforniától elég messze van - nevet.

- Nem kicsit. És te? Itt laksz már rég óta?

- Nagyon régen itt lakok. Emlékszem is rád. Mikor nagyidhoz lejöttél kiskorodban több nyáron mindig néztelek. Akkor is már ott laktam nagyidékkal szemben. Aztán egy idő után néha a szüleiddel és az öcséddel 1-1 hétre lejöttetek és te elmaradtál.

- Huh... Szóval te már lassan jobban ismersz engem, de én még mindig nem tudok rólad semmit se.

- Igaz - mosolyog - Hát a helyi gimibe járok, nem vagyok semmilyen sportkör tagja, inkább otthon kosarazok. 

- És még így is omlanak  érted a lányok - heccelem.

- Ami azt illeti nem. Legalább is engem nem érdekel egyik se. 

- Ezt elég nehéz elhinni egy ilyen helyes fiú szájából.

- Gondolom - sóhajt - de nem fontosak nekem jelenleg a lányok. Tanulok.

- Helyes és tanul - mosolygok - ritka kombináció.

- Az biztos - nevet ő is - és te ?

- Hát én is a nálunk helyi gimibe járok, egy gitárkör tagja vagyok papíron, de nem járok be és tanulok.

- Oh, szóval rossz lány vagy - nevet.

- Nem csak nem járok be, mert nem akarok másokkal gitározgatni.

- Oh érdekes... Pedig a gitározás tök buli.

- Én is úgy gondolom, csak nem a suliba. De hány éves vagy?

- 18. Jövőre érettségizek. És te Bec?

- 17. És a te neved?

- Azt fedje még homály. 

- Ez nem fair.

A nap eközben gyönyörű narancssárga fénnyel bukik le a parton és helyét átveszik a csillagok. Haza tekerünk. Nagyon jól éreztem magam vele. Igazán jó délután volt. 

- Ugye még találkozunk - kérdezem a verandán állva. 

- Hamarabb, mint gondolnád.

- Oké - mosolygok - akkor jó éjt - mondom.

- Jó éjt - majd megölel.

Épp már nyitottam az ajtót mikor szólt.

- Amúgy James - majd haza futott.

Felsietve a szobámba két óta facebookos keresés után meg is találtam. Visszaigazolt, majd írt.

James: Nem alszol detektív?

Én: Nem hagyott nyugodni a dolog, de úgy gondolom kvittek vagyunk ;)

James: Nyomás aludni

Én: Jó éjt