Egy nyári kaland

7.

A nyár a végéhez közeledik, ami egyet jelent... Itt kell hagynom ezt a csodás helyet és a csodás embereket. Hiányozni fog nagyon. A part, naplementék Jamessel... Egyszerűen minden. Hiába is próbálom ezt kiverni a fejemből és arra koncentrálni, hogy még élvezzem ki a maradék egy hetet.  

- Mama mondd, mit szólnál ha itt laknék?

- Oh Beccikém az nagyon csodás lenne, de tudod, hogy hamarosan haza kell menned.

- Igen, igen Mama tudom sajnos. Nagyon fog hiányzoni minden. Ez az egész nyár egy álom marad.

- Tudod Becci, nem kell, hogy álom maradjon, csak tenned kell azért, hogy valóságod maradjon.

- Ezt hogy érted Marry nagyi?

Egy mosoly és egy kacsintás. Ennyi. 

És talán ekkor elkezdtek felgyorsulni körülettem az események. Az elkövetkező egy hétben megjártam a mennyet és a pokolt. Mindent. De ne is rohanjunk annyira előre. És az elkövetkező hét talán a pokol közelében indult.

Hétfő

- Igen anya tudom tudom, össze van már nagyjából minden pakolva. 

- Jól van drágám. Ha hazaértél be kell menned a suliba a tankönyvekért is - sorolta anya otthoni teendőimet. 

- Jól van persze. 

- Na jól van kincsem mennem kell. Majd beszélünk.

Ekkor fordult meg egy talán elég őrült godolat a fejemben. Mi lenne, ha itt maradnék. És ekkor neki is álltam az érdeklődésnek és ilyesmi dolgoknak. Első utam a helyi gimibe vezetett, ahol Jamessel sokat lőgtunk nyáron. Főleg péntekenként, mikor kosaraztak a barátaival. És itt ismertem meg eddigi legjobb barátnőmet Bettyt is. Vagány csaj. Segített egy kicsit átalakulni, ha fogalmazhatok így. Együtt vettük meg életem első szaadt farmernaciját és farmerdzsekimet. Imádom őket mai napig. Bettyvel azóta is minden nap beszélünk. 

Belépve a gimi ajtaján a szokásos serglegek fogadtak, amit biztos az iskolai focicsapat szerzett. Rögtön az igazgatói irodát kerestem, amit nem is volt nehéz megtalálni. Pár perc várakozás után Mr. Dean fogadott is.

- Jó napot Ms. Grand! Miben segíthetek?

- Nos, tulajdonképpen fontolóra vettem, hogy átiratkoznék az Önök iskolájába.

- Honnan is?

- A Light Gimnáziumból. 

- Hm... Az nem itt van. Nos, a felvételi tesztet csak meg kell írnia most. Amennyiben nem most esedékes az iskolaváltás, hanem évközben, akkor elteszem az eredményét és aszerint soroljuk be az osztályokba.

- Rendben

Megírtam a tesztet, ami elég nehéz volt. Minden tantárgyból voltak kérdések, és nem is a legkönnyebbek. 

- Nos, úgy látom el is készült. Az eredményéről értesítjük telefonon.

- Köszönöm szépen! Viszont látásra!

Mikor kiértem az iskola folyosójára Jamessel futottam össze a flyosón, aki meglepett arccal nézett  rám.

- Becci? Hát te? - kérdezte elég ijedten.

- Ne aggódj, csak kérdezősködtem, ne vágj olyan arcot, mint aki szellemet látott - böktem meg.

- Hát nekem mennem kell - rohant el. Valami nem stimmel, na de tényleg lehet sürgős dolga volt.

Nos, ezt a napot már csak a keddig mennyország koronázta meg

Kedd

-  A felvételi eredménye szerint az A osztályba tudom sorolni, kiváló felvételit írt. Ilyet elég ritkán írnak. Remélem hamarosan a tanulóim közt köszönthetem.

- Nagyon szépen köszönöm! Viszhall!

Bettynek azonnal megírtam mesengeren, aki szinteén velem örült.

Jamesnek mekkora meglepetés lesz ez.

Délután elmentünk limonádét inmi Bettyvel, majd náluk aludtam.

De eközben arról amik történtek fogalmam se volt.

És ezt követte a szerdai pokol.

Szerda

- Becci kelj gyorsan - szólt Betty.

- Hé mi az?

- Ezt látnod kell - nyomta a kezembe a telefonját, amin a facebook volt megnyitva. Egy videó volt, amin James egy idegen lánnyal csókolózik a suli előtti téren.

- Ezt ki küldte?

 - Inkább ki tette fel - kezdte Betty - emlékszel Scottra? Ő tette ki, azzaa felirattal, hogy Jamesnek több lány kell.

- Ugye szivatsz?

- Nem Becci sajnálom - ölelt meg.

- Azt hiszem lassan mennem kell. Köszönöm Betty a vendéglátást, majd találkozunk - öleltem meg.

James eközben milliószor hívott, és küldött SMS-t. De semmire se reagáltam. Otthon a szobámba zárkózva zokogtam. A függönyöme is behúztam és nagyiéknak is meghagytam, hogy ha James keresne mondják, hogy nem vagyok itthon, hanem Bettyvel vagyok.

Csütörtök 

Utazásom előtti utolsó nap. Betty meglátogatott és kitalált egy fergeteges bosszút. Nem is bosszú volt inkább, hanem bűntudat keltés. Este 9-re Jamest a kikötőbe hívtuk. Fájt odamennem úgy, hogy tudam, hogy vele kell találkoznom. Hamar meg is érkezett. Ne mtudtam már az arcáról olvasni. 

- James!

- Becci kérlek hdd ma...

- Na James elég lesz - mondta Betty - csak hogy tudd, Becci holnap utazik haza és te meg tönkretetted az utolsó napjait. 

- Talán James tévedtem, mikor azt mondtam neked egyik nap a strandon, hogy te egy tökéletes fiú vagy, és lehet inkább soha nem térek vissza ide - mondtam neki és otthagytam. Betty pedig utánam jött.

Péntek

- Sajnos indulnom kell haza mama - mondta szomorúan - de köszönöm ezt  csodás nyarat.

- Oh kincsem ígérdd meg, hogy még jösz.

- Mindenképp mama - öleltem meg őt és papát, majd Bettyékkel elindultunk az állomásra.

 A vonat az 5. peronon állt. Végignéztem alaposan mindent a kocsiból.  James pedig el se köszönt tőlem. Aperonnál még megöleltem Bettyt.

- Remélem tényleg átjössz ide csajszi, Jameset meg hanyagold.

- Okés ígérem. Majd beszélünk!

-Okés! Szia 

És órákkal később már meg is érkeztem haza. Egy olyan helyre, ami teljesen üres volt számomra, semmit nem jelentett...