Az Atlanti-óceán sós illata, a sok sok virág nagyi kertjében és a nagy ház. Igen, itt vagyok. A nap már szinte tűz. Ahogy megáll Bill bácsi nagyi háza előtt nagyi már rohan is ki elém.
- Bec! Jaj de jó, hogy itt vagy! Végre - mondta és elkezdett puszilgatni.
Bill bácsi közben elkezdte behordani a csomagjaimat. Nagyi pedig hangos köszöntésével kicsalogatott pár szomszédot a házaikból.
- Bec jól utaztál? Nagyon le vagy fogyva. Rendesen kéne enned. Én mindig mondtam anyádéknak. Ennyit is ér az idősek szava. És az öcséd? Ő hogy hogy nem jött? Apád azt mondta, túl sokat ülsz otthon. Itt biztosan nem fogsz. Nagyapád is nemsokára itthon lesz. Gyere adok enned.
Meg se szólalhatok. Na, igen. Nagyi. Betessékel a házba majd a konyhába tol, ahol egy nagy terített asztal várt rengeteg étellel. Miután Bill bácsi elköszönt nagyi is leült enni.
- Becca. A szüleid nagyon aggódnak miattad, ugye tudod?
- Igen.
- Miért zárkóztál el tőlük?
- Nem zárkóztam el. Csak nem is tudom. Talán minden olyan megszokott volt, semmi új.
- Miért nem jöttél kicsim hamarabb ide?
- Nem is tudom... Talán féltem az újtól.
- Jó. Ezen most változtatva lesz Bec. Itt rengeteg kedves veled egykorú van. Úgyhogy az lesz a feladatod, hogy szerezz barátokat és élvezd az életet.
- Jó mama - öleltem meg.
- És tudod. Bármi van, nekem elmondhatod.
- Igen. Köszönök nagyi mindent. Megyek kipakolok.
- Rendben Bec.
Felmentem a lépcsőn és elém tárult a hosszú folyosó. Az öcsémet mindig itt húztam szánkón és persze kikaptunk mindig. A folyosó végén volt az én szobám, ajtaján pedig kint a Bec táblácska, amit még nagyapa csinált. A szoba már nem olyan, mint 5 éve volt; most teljesen az én stílusomban van berendezve. A belső ablakpárkányon kis ülőrész párnákkal, barack színű függönnyel. A parketta világosbarna rajta egy halvány rózsaszín szőnyeg. Az ágy mellett egy kis éjjeliszekrény jobbról, balról pedig az egyik gardrób. Az ággyal szembe pedig nagy könyvespolcok, íróasztal és két gardrób.
Két óra múlva a pakolás utolsó simításait nagyapa zavarta meg, mikor kopogtatott ajtómon.
- Bújj be!
- Szia Bec!
- Papa - öleltem meg - hogy vagy?
- Én jól Bec. Nagyi láttam rendesen megetetett.
- Igen - nevettem.
- Úgy látom nemsokára kész is a pakolás.
- Igen.
- Utána találkozhatnál Lilyvel. Itt lakik a szomszédba, most jött haza a gimiből.
- Oh, értem. Persze, örömmel - mosolyogtam.
- Rendben. Előveszem a biciklidet jó? Apád vetetett meg gördeszkát is.
- Értem, köszönöm - öleltem meg.
- Akkor siess - kacsintott, majd távozott.
Gyorsan elraktam pár holmimat, átöltöztem. Az egyik kedvenc virágmintás toppomat hozzá egy szürke rövid nadrág és a converse cipőm. Lerohantam a lépcsőn, nagyi kint volt a kertbe, nagyapa pedig épp a biciklimet vette elő.
- Ó Bec! Pont jókor. Gyere bemutatlak Lilynek.
Előrementünk a ház elé. Lily ott volt egy gyönyörű vajszínű kerékpárral. Hosszú barna haját fújt a szellő. Gyönyörű.
- Lily ő itt az unokám Becca. Becca ő Lily.
- Örülök - mondtuk egyszerre mosolyogva.
- Hát akkor jó szórakozást lányok.
YOU ARE READING
Egy nyári kaland
Teen FictionBecca egy nagyon jó tanuló lány, viszont szabadidejében csak a szobájában ül, amit barátai rossz szemmel néznek. Becca szülei is megunják a lány állandó otthon ülését , így a nyári szünet kezdetével Beccát egész nyárra nagymamájához "száműzik"... A...