Veszedelmes vonzalmak

Part 1

A város egy újabb átlagos napra virradt. Az egyik legnépszerűbb banda fejese és két kísérője lelkesen csicseregve rótták a még álmos utcákat. A vezető, azaz a legmagasabb baktatott legelöl, kezeit zsebre vágva tartotta. Olykor visszaszólt, ha valamit kérdezett tőle az egyik kísérője, de amúgy inkább az egyre növekvő tömeget figyelte az utakon, járdákon.

A hármas már messziről rikított az emberek közül. Mind a három jómadár talpig feketébe öltözött. A hátsó két srác egy ikerpár volt. Ugyanaz az arcszerkezet, egyforma színű sötétbarna haj, s pontosan ugyan olyan felemás íriszek. Zöld és kék. Talán öltözékükben lehetett fellelni némi különbséget kiegészítők terén. Míg az egyik inkább láncokat hordott az övéről lelógatva, addig a másik különféle karkötőkkel aggatta tele a csuklóit. Mind kettejükön bőrkabát virított, valami fekete, „kedves" motívummal díszített felsővel- koponyák, lángok, felmutató középső ujjak, vagy épp szép szavak -illetve a szerkóhoz feszülős bőrnadrág és térdig érő bakancs dukált.

A vezető lobonca ébenfekete színű, rakoncátlan tincsei szinte teljesen eltakarták a bal szemét. Méregzöld tekintetének nem igazán akadt párja, az érzelmek pedig szüntelenül kavarogtak benne. Mindkét füle végig tele aggatva mindenféle formájú fülbevalókkal. Bal cimpája alján egy fekete fültágító is helyet kapott. Ajkai sápadt színe miatt az alsó bal szegletében szinte rikított a karika alakú fekete piercing, melyet folyamatosan rágcsált, mialatt céltudatosan haladt előre. Porcelánra emlékeztető bőrét a nyakánál itt-ott kisebb-nagyobb lilás, vagy éppen vöröses foltok tarkították. Fekete trikója némi rálátást engedett kidolgozott karjaira, s ahogy a felsőtestére feszült, enyhén kirajzolta az alatta húzódó izmokat. A változatosság kedvéért szintén fekete, szaggatott farmerja pont jó helyeken emelte ki a csípőjét, no meg a derekát. Bakancsa a társaiéhoz hasonlóan térdig ért.

A hármas egy kisebb sarki bolt előtt állt meg.

- Nem kell nekem díszkíséret, pár doboz cigit meg tudok venni. Szóval ácsorogjatok inkább itt kint, aztán kérjetek el pár telefonszámot valami csinos hölgyikéktől.- mosolyodott el féloldalasan a vezető, majd a válaszokat meg sem várva el is tűnt a kis épületben.

Az ikrek csak engedelmesen bólogattak, míg vezetőjük háta után be nem zárult a boltocska ajtaja, majd nézelődni kezdtek, van-e valami érdekesebb nő a közelben. Amint mind a ketten kiszemelik a maguknak valót, el is válnak s a „célpont" felé indulnak. Hamar le tudták a dolgot s visszatérnek a megadott helyükre. Már épp bepötyögnék a számokat a telefonjaikba, mikor az egyiknek valaki oldalról nekimegy. Az a másiknak vetődik és a dominó kishíján oldalra borul.

- Héka!– morran fel mind a kettő szinkronban.

Egy vörös szempárral találták magukat szembe. A karmazsin szín íriszek előtt vastag keretes szemüveg nyúlt el. Az egyik testvérbe bele menő alakhoz tartoztak ezek a rövid, ezüstös tincsekkel egyetemben. Valamivel magasabb a srác, mint az a kettő, pedig ők sem voltak kertitörpék. Egyszerű barna pulcsit viselt egy világosabb farmerral, meg tornacipővel.

- Ti álltok az útban.– szólalt meg szinte már túl nyugodt hangon – pedig ő egyedül volt és látszólag nem volt olyan jó kondiban mint az a kettő.

- Most ez provokálni akar minket?– pillantott az egyik testvér a másikra, ki csak megvonta a vállait, majd mind a kettő előre lendült a vörös szemű felé.

Mire a fekete hajú visszatért a kis vásárlásából, az ikerpár egymáson fetreng a földön, kiütve. Azokon pedig halál nyugodtan ücsörög az ezüstös hajú. A zöld szemű meglepetten pillogott, hogy mégis mi a jó anyukája kínja történt, ahogy értetlenül bámult, szinte még a frissen meggyújtott cigaretta is kipenderült a szájából.

- Hé, te! Aktakukac.- szólalt meg nem éppen a legkedvesebb hangtónusban, ahogyan tetőtől-talpig végigmérte a kísérőit leszerelő embert.

- Valami problémád van?– billentette fejét enyhén oldalra, ahogy tekintetét az őt megszólítóra vezette.

- Nem kérsz egy szállal?- közelebb lépkedett, majd a dobozt a kényelmesen ücsörgő felé nyújtotta- Mellesleg mi a neved?

- Nem kösz.– kezét felé vezetve tolta el magától a dobozt- A szagát sem igazán bírom. Raynold Lloyd, de röviden csak Ray. És téged hogy hívnak? Amúgy... ezek veled voltak? –lemutatott a két kiütöttre.

- Yoru vagyok. Yoru Daishi.- megigazította ajkai között a csikket, s jobbját kézfogásra nyújtotta- Igen, velem vannak. Pontosabban hozzám tartoznak.

- Örvendek, vagy valami olyasmi.- elfogadta a felé nyújtott kezet és megrázta azt- Ez eléggé úgy hangzik, mintha a pincsi kutyáid lennének. –haloványan elmosolyodott- Amúgy elég koordinálatlanok, szerintem többször vágták kupán egymást, mint én őket.

- Haverok, nem kutyák.- ingatta meg a fejét egy halvány mosollyal, majd az ikreken tehénkedőt felhúzza egy lendületes mozdulattal, s vállba is veregeti- Akkor egy italra meghívhatlak?

- Ha te mondod...- megvonta a vállait az egészre csupán, a felsegítést pedig nem ellenezte. Mint valami ezer évesnek, úgy roppantak ki a térdei, ahogy felegyenesedett- Azt már szívesebben elfogadom.

- Ti ott ketten akkor kaparjátok magatokat össze, egy kettő!- csapta össze derűsen a tenyereit, majd hátat is fordított nekik. Gondolatban már ott járt, hogy melyik kocsma is van ide a legközelebb gyalog, na meg hol adnak jó itókát. Mert a minőség nem mindegy ám! De azért megfizethető legyen... Ingyen még neki se jártak a dolgok, hiába volt meg a hírneve.

- Nem úgy néznek ki, mint akik hallották a parancsod.– a cipője orrával megböködte az egyik fetrengőt, de az még egy pisszenést sem ejtett a dologra. Majd inkább megvonta a vállait, hisz neki úgyis oly mindegy, mi lesz azokkal, s besorozott a feketeség mellé.

- Hogy mindenről nekem kell gondoskodnom...- sóhajtott fel mélyen a feketeség, majd előkapta a mobilját. Tárcsázott néhány számot, megírt pár sms-t, s végül elégedett fejjel szívott bele a cigijébe. A két ökörnek a hazaszállítása elintézve. Szerencsére az egyik bandatag, akinek már legálisan jogsija is volt fel tudta őket innen szedni, na meg haza is cipelni. Szóval, neki már nem kell foglalkoznia ezzel a problémával.

- Te vállaltad be, hogy főnök leszel- neki legalábbis úgy tűnt, ő lehet a három közül a vezéregyéniség- szóval a te dolgod vigyázni rájuk.- ez után inkább el is csendesedett, hogy ne zavarja az intézkedésben.

- Nem kalkuláltam mára semmi olyan helyzetet, amiből verekedés sülhetett ki volna. De már megoldottam, mindegy.- vonta meg lazán a vállait, ahogyan elrakta a mobilt. Tekintetében sunyi fény villant fel, ahogy közelebb araszolt újdonsült pajtásához, s kezét a vállára rakta.

- Amúgy egy tanács: Gyúrj fenékre, laposabb vagy, mint egy palacsinta.- pimasz vigyorral kiöltötte a nyelvét, s a szekált részen kicsit meg is csapkodta a szemüvegeset. Mielőtt az bármit is tudott volna csinálni, lendületes léptekkel elindult.

- Csípkedd magad! Ha eltévedsz, nem fizetem neked az italt!~

- Ők kezdték, nem én.- emelte kezeit maga elé védekezőn, majd egy érdekesebb arckifejezéssel bámult a zöld szemekbe, mikor a ,,jótanácsot" hallja. Ahogy meg is lett csapkodva a hátsó fertálya, meglepettebben meg is ugrott- Héka! Fenekem tabu! –morrant utána, majd sietősebb léptekkel be is érte a másikat- Itt vagyok, nem látod? Nem fogok eltűnni. 

********************************************

Üdv mindenki! Tudom, eltűntem egy jóóó időre. És igen, csomó mindent folytatnom kéne (több, mint tíz résznyi anyag van máshova is, idővel minden kikerül, ígérem) de ez a történet megérdemel egy jobb megírást. Itt minden a kezdetektől a végéig lesz leírva, sokkalta precízebben, és felvállalhatóbban. Ebben a részben találkozott két főhősünk, akik hát... mondjuk úgy, sok mindent fognak még megélni. Remélem mindenkinek tetszett ez a rész, kérlek titeket jelezzétek az észrevételeiteket. Sziasztok, hamarosan újra elő dugom a pofim~