Veszedelmes vonzalmak

Part 7

A reggeli nap fénye úgy sütött be az ablakon, ahogy nem sajnált. Mivel tavasz közepe táján jártak, az idő elég csapongó volt, a mai nap pedig nyári meleggel kezdődött. Kint a madarak csiripeltek, a hangulat szinte idilli is lehetett volna. Azonban hiába a kellemes idő, egy másnaposnak a legkisebb fény is már a fejfájást ígéri - nem mintha a tegnapi este után minimum egy-két gyógyszer a reggeli mellé bizonyosan nem fogyna majd el.

Yoru morogva fordult a hasáról a hátára, de azzal nem számolt, hogy ezzel le is zúgott az ágyról. Egy szép monológ elmormolásával küldött el mindent és mindenkit délre, s ez alatt nagy nehezen feltérdepelt. Ásítva kezdte szemeit nyitogálni és nicsak, mi tárul a szeme elé? Ray az ágyában, meztelenül, és az alapján, mennyire a fekvőalkalmatosság ezen részén terpeszkedik, a feketeség rajt alhatta az igazak álmát.

- Csipkejózsika, kelj fel de most azonnal!- a mellette lévő első dolgot hozzávágta a még szundikálóhoz- Itt viszont nincsen se szőke herceg, se kicseszett ébresztő csók!...

- Még öt perc, anyu...- mormolta kómás hangon, s mint aki fel se fogja, hogy meg lett dobálva, átfordul a hasára.

Magában csupán háromig számolt el, de már addigra elfogyott a türelme. Hiába volt hányingere, azt se tudta tegnap mi történt, na meg alig tudott normálisan mozogni, megragadta Ray lábát, s egy lendületes mozdulattal lerántotta az ágyról.

- Letelt.- közölte hűvösen. Jobban megnézve a helyzetet rajta se volt felső. Mi a fészkes fene?...

- Gonosz vaaagy...- nyavalyogta, miután összekaparta magát a földről- Mi van már, ami ennyire sürgős?- miközben erre rákérdezett, kitapogatta, hol a szemüvege és azt az orrára biggyesztette.

- Remélem nem az ágyamban matyiztál. Nagyon remélem. Szóval... Mi a búbánat történt este? Semmi nem rémlik, ez pedig jelenleg eléggé... hogy is mondjam... Kibaszottul furcsa.- már reflexből elkezdett a farzsebeiben tapogatózni, hogy rágyújtson egy szál cigire. Ha ideges volt, akkor tényleg nem lehetett lebeszélni arról, hogy a tüdejét károsítsa.

- Nem, még szép, hogy nem.- és most esett le neki, hogy meztelen. Szóval kérdés nélkül kikotor magának Yoru holmijai közül egy tiszta alsót, máskor Yoru happolta amúgy is a cuccait, ha szüksége volt rá. Azt magára ráncigálta, majd kiszedte Yoru kezéből a frissen előkotort cigit- Ezt most leteszed, nem lenne jó, ha lenyelnéd. Vagy velem nyeletnéd le.- egyik kezét a vállára téve visszanyomja az ágyra ülésbe.

- Nem érdekel, visszaadod. Vagy a szemüvegedet töröm össze, de akkor még egy monoklid is lesz.- elég ingerülten csattant fel, ahogyan leült. Alapból is ilyen kis méregzsáknak lehetett inkább mondani, másnaposan meg szinte el sem lehetett viselni, annyira szörnyűségesen viselkedett.

- Mesélj csak, hallgatlak.- valamivel szelídebben szólalt meg ismét, ám hangja inkább parancsnak, mintsem kérésnek illett be.

- Ahhoz mit szólsz, hogy előbb elszívod, aztán mesélek?- próbált ezzel kompromisszumot kötni, s már nyújtotta is vissza a gyújtót és a szálat.

Válasz nem érkezett. A feketeség némán vette ajkai közé a cigarettáját, majd lehunyt szemekkel szívott bele. A haverját oly idegesítő szürkés füst számára nyugtató hatást ért el, mely másodpercek alatt látszódott. Arcvonásai enyhén kisimultak, s karján az izmok sem feszülgettek olyan gyanúsan, mintha bármelyik pillanatban megütne valakit, vagy valamit esetleg összetörne. Mikor már a csikkből alig maradt valami, zöld tekintetét Rayre emelte.

- Hajrá.

A vörös szemű az ágy épp annyira távolabbi részére csüccsent, hogy Yoru karja ne érje el, ha lendülne, míg az csendben bagózgatott. Ahogy meghallotta a ,,parancsot" bólintott, majd kertelés nélkül, röviden és tömören közölte vele a hírt.

- Leszoptál.

- Ahha.- bólogatott teljes nyugalommal a feketeség, majd hirtelen még a saját nyálát is félrenyelve nekiállt görcsösen krákogni- Na várjál... Hogy mi a fasz van!?

- Jól hallottad, betérdeltél elém.- közli vele talán már túl nyugodtan is. Mondjuk ez előtt se lehetett még pánikolni látni, de az mellékes.

- És a te kanos fejed nem állított le. Fasza. Szerinted miért pofázom, hogy húzzál csajozni?- éles tekintettel méregette a hozzá közelebb ülőt, azon gondolkodva, hogyan, és milyen hosszan gyilkolja meg- Tudtam, hogy rám vagy izgulva, heh.

- Ha nem rémlik, tegnap én se igazán voltam képben.- karjait összefonta a mellkasa előtt- Nincs szó arról, hogy rád izgulnék, baromarc.

- Már nem hiszem el. A vége az lesz, hogy józanul is gerincre vágsz. Persze, ha hagynám.- fintorodott el a feketeség, arcára pedig tisztán kiült az undor.

- Higgy amit akarsz. -fél szemöldökét felvonta- Ne nézz így. Te kezdted, és te is akartad. Sőt, élvezted is, hogy lentről bámulhatsz fel rám.

- Kitekerem a nyakadat még egy ilyen megszólalás után, de az előtt nem szólok. Egy mukkot sem.

- Próbálkozni szabad~- eleresztett egy sejtelmesebb mosolyt- Viszont honnan veszed, hogy nem menne téged megdöntenem? Kikérem magamnak, ha akarnám, simán magam alá küldenélek.

- Akár fogadnék is veled e téren. Még mindig erősebb vagyok.- büszke kan módjára düllesztette a mellkasát, ahogyan kihúzta magát.

- Fogadnál? Vesztenél. Biztos vagyok benn, mert tudod az erő nem minden, a fejed is kell használnod néha.

Fogja magát, s minden figyelmeztetés nélkül izomból megfejeli a pápaszemest, ám ő maga nem is igazán szisszen fel.

- Igen, fogadnék. Hidd el, nem terpesztenék én neked önként, mint valami kiéhezett ribanc. Ismersz.- lecsüccsent inkább a földre, hogyha valami gebasz ütne be, az ágy alatt találhasson menedéket.

- Akkor fogadjunk. Ha én nyerek, és sikerül megdöntselek, akkor ez után bármikor hívlak, jó kurva módjára ugrasz és pucsítasz.- egy gunyorosabb, kihívóbb mosollyal nézett le rá. A fejelésre kicsit hátra billent csak pillanatnyilag a feje, azon kívül semmi nem történt.

- Ha én nyerek, akkor innentől te fizeted a piálást.- sziszegte halkan a feltétel hallatán. Türtőztetnie kellett magát, hogy ne ugorjon neki azonnal a megfogalmazást hallva. Pfff... Álmodik a nyomor. Hogy ő önként majd még összefeküdjön vele? Jó vicc, azt ugyan nem kapja meg.

- Áll az alku.- azzal fel is kelt az ágyról.

Az egyik fal mellé lépve felvette a nyakkendőjét, amit még tegnap a drága zöld szemű hajított el arra. Ez az eszköz még jól jöhet, ha egy macska szinten ugrándozó egyént le kell kötözni az ágy lábához. Ahogy Yoru ezt realizálta, már pattant is fel a földről, hogy az ajtón kispurizzon. Azonban elszámította magát, és egy szédülés roham visszaültette. Ezt a vörös szemű kihasználva mellé térdelt és könnyűszerrel összekötözte a két hullafehér csuklót az ágy egyik lábával.

- Azt hiszem, innentől nyert ügyem van~

********************************************************

Üdv kedves emberek és emberes kedvesek. Ideje volt már a bonyodalmat is előhozni, nemde? Nah, ez az a bizonyos fogadás. Vajon ki nyer? Mi lesz innentől a két jómadárral? Hamarosan kiderül...