Veszedelmes vonzalmak

Part 6

Perifériás látásával még érzékelte a bólintást, s csak utána tért rá a lényegre. Fél kézzel kitámaszkodott a sápadt combokra, míg a másik kezével rutinos mozdulatokkal kezdte el simogatni a tagját. Lehettek neki is magányos éjszakái... Forró lehelete már kínzón cirógatta az érzékeny bőrfelületet, ám ajkait még nem akarta belevonni a játékba. Előbb még induljon be egy kicsit, s úgy már érdekesebbek lesznek az események.

Ray Yoru arcáról kezét átvezette a hajába s ott simogatta tovább buksiját. Majd ha azt is használja, hadd tudja közben a fekete tincseket tépázni. Az érintésekre s forró levegőre halk sóhajokkal reagált. Lábait kissé jobban terpeszbe húzva szinte könyörgött az érintéseiért. Testén egy kellemes borzongás jár végig s rég nem érzett forróság kezdi újra elönteni. Fejét enyhén hátra billentette, ahogy kiélvezte a kényeztetés minden egyes pillanatát. Talán csak az alkohol miatt, de most intenzívebben érzi a legapróbb ingereket is, mint valaha. Így nem lesz a zöld szeműnek nehéz dolga azzal, hogy póznát csináljon belőle.

Amint a másik férfiassága már elég merevnek bizonyult, mindenféle cécózás nélkül bukott rá a fejével. Bár eddig csak nőknél csinált hasonlót, nem érezte magát zavarban, s bizonytalanság sem költözött a lelkébe. Nyelve ráérősen siklott oda-vissza a teljes hosszon, mialatt keze már a heréknél kalandozott. Fogalma sem volt róla, hogy miért, de a kellemes gesztusok adásáért cserébe nem várt viszonzást. Most csak is ő akart irányítani.

Mikor már lassan az ajkai szélén is csordogált a nyála, átváltott puha csókok osztogatásába, mik egyre csak mohóbbak lettek. Igyekezett a reagálásokat figyelni, s ott időzni a legtöbbet, ami a legjobban gyengepontnak bizonyult. Gondolt egyet, és amikor a tagot elkezdte a szájába engedni, ködös zöld szemeit egyenesen a vörös íriszekbe fúrta, várva mit is ér el a már így is pirongó Raynél.

Mikor Yoru a szájába vette, azzal egy-két nyögést is kicsalt a cummantott félből. Ezek az eleinte halk, kellemesen mély hangocskák pedig az idő múlásával sűrűsödtek, hangosodtak, ahogy azt kell. Ray meg sem próbálta visszatartani ezeket, hisz azzal mit érne el? Semmit. Azonban ahogy tekintete összeakadt a rajt tevékenykedőével, egy kissé úgy érezte, most lenne kedve elbújni. Tudta, hogy vörös, és mivel a függöny elhúzásáig nem jutottak el, így a kinti lámpák fényénél mindent tökéletesen látni lehetett. Tehát a feketeség egy paradicsom színű pofit láthatott. Jegyezze csak jól meg, nem sokszor fogja úgysem így látni...

Önbizalma a nyögések hallatán és a vöröslés láttán egyre csak nőtt. Mondhatni azért is kezdett bele az akcióba, mivel akarta látni ezt az aranyosabb arcot, amint teljesen elönti a pír. Siker elkönyvelve. Néhány másodpercnél tovább nem húzta a szemkontaktust, egy pajkos kacsintás után inkább visszatért a saját kis szintjére. Fejét egyre bátrabban, na meg gyorsabban mozgatta, s egy idő után már nyelve is tevékenykedett a hosszon. Ő maga ugyan kedvelte, hogyha a hölgyikék mélytorkolnak, ám ha saját magának kellett volna megtennie gusztustalannak találta. Ennek ellenére egy másodpercig sem gondolkodott el a tettén... Ray teljes hosszát eltűntette a szájában, s egy kis ideig ott is tartotta.

Mivel másik keze a combján nyugodott, könnyedén érezte a másik testének apró rezdüléseit, melyek segítségül szolgáltak számára, hogy mit hogyan tovább. A szoba csendjét cuppogások, olykor felhangzó halk krákogások, s nyögések törték meg. A feketeség onnan tudta, hogy célegyenesben van már, hogy a szájában lévő szerszám bizonyos időközönként egyre többször lüktetett. Egy kis szünetecske után vett magához egy nagyobb adag levegőt, majd begyorsított a tevékenységein, hogy biztosan a csúcsra juttassa a vörös szeműt.

Egyszer csak Ray erőteljesebben markolt rá a fekete tincsekre s rántotta maga felé jelezve, hogy itt a vége. Amint ismét a torkában érezte magát, egy hangosabb nyögéssel sült el ott. Végül kissé lihegve tolta el magától a buksiját, majd hónai alá nyúlt. Lassú mozdulattal felhúzta s a combjaira ültette, majd egy szoros ölelésbe vonta. Gondolta, szavakra most nincs szükség, így nem fűzött hozzá semmit.

A feketeség sem szólt semmit. Az ölelést viszonozta s úgy kuporgott csendesen az ölében, fejét Ray nyakához hajtotta, s szemeit lehunyva szuszogta ki magát. A feje kissé zsongott az előbbi eseményektől, száját pedig egy eddig ismeretlen íz töltötte meg, bár ezt annyira kellemetlennek sem mondta volna. Miután már normálisabban kapott levegőt, apró kis csókokat kezdett hinteni a nyakára, ha már úgyis ott nyugodott a feje.

A puszi érzetére a vörös szemű elmosolyodott s viszonzásul lágy csókot nyomott a fekete hajkoronába, valamint simogatni kezdte hátát. Óvatosan eldőlt vele, s mellkasára fektette a nálánál nem sokkal, de kisebb testet. Szemeit lehunyta, egy kellemes bódult érzés tompította elméjét az alkohol ritkásodni kezdő köde helyett. Pillanatnyilag úgy tűnt neki, talán reggel sem lesz ebből akkora probléma. Hisz a feketeség is akarta, nem? Bár, az alkohol sok dologra ráveszi az embert... no mindegy. A jelenre összpontosított inkább, nem a jövőre. Finoman még közelebb húzta magához, ha tudta s a saját ízével mit sem törődve szenvedélyes csókot kért ki magának. Az alatt szűntelenül simogatta, masszírozta egyik kezével a feketeség tarkóját.

Halkan felszusszanva hagyta a csókot, ráadásul még viszonozta is. Bár nem ő jutott fel a csúcsra, ennek ellenére kellemes hangulata támadt. Lelke mélyén tudta, hogy egy kicsit sem helyes, amit jelenleg tesz. De pont leszarta. Jelenleg ez így jó volt, s csak ez számított. Miután ajkaik elváltak egymástól kényelmesen elfészkelte magát az ölelő karok között, s lehunyta a szemeit. Nem akart külön szobába vonulni, meg azt se akarta, hogy Ray így tegyen. Így volt tökéletes a pillanat. Csupán még annyira mozdult meg, hogy egy takarót magukra húzzon. Rajta ugyan még nadrág díszelgett, azt nem akarta, hogy az alatta fekvő fagyoskodjon esetleg. Egy „Jó éjt." elmormolása után még kiosztott egy apró puszit, majd hagyta, hogy a szemhéjai kellemesen elnehezedjenek, s elnyomja őt az álom.

***************************************************

Hát szijjasztok ^^ Elértük a 300 megtekintést. Hűha. Nem hittem volna, hogy már ilyen kevés résszám mellett is összejön egy ekkora megtekintési mennyiség xD Ennek örömére itt van egy újabb rész s ígérem hogy igyekszem gyakrabban közzétenni. És ha látod @PiciDemon akkor jár a nagy puszi, mert nélküled nem lenne se a sztori, se a kedvenc párosom :3