Veszedelmes vonzalmak

Part 8

- Ray. Most oldozz el.- gondolkodás nélkül ripakodott rá. Hangjában a félelemnek nyoma sem volt. Csupán rengeteg bizonytalanságot lehetett kihallani. A görnyedt póz miatt a gyomra bukfencezett egyet, ám pár mélyebb levegő vétele után a szédelgéssel együtt egy kicsit javultak eme tünetek.

- Miért tenném? Úgy túl könnyen nyerhetnél. -nyugodt hangon súgta ezt, közvetlenül Yoru fülébe. Ez után mögé mászva benyúlt alá s lassú, szinte kínzóan idegtépő tempóban kioldotta annak nadrágját.

A szoba hirtelen beálló csendjében még saját nyelése is egy robbanás zajával ért fel. Ám az a súgás, ráadásul füléhez oly közel... Teste megremegett, amit pedig a mozdulat csak fokozott. Kijavította magát gondolatban. Félni?... Egyenesen talicskázott. Jelenleg úgy érezte, mintha egy vad idegen lett volna mögötte, akinek semelyik következő mozdulatát nem fogja tudni megjósolni.

A cipzár lassan kioldódott, majd a fekete anyag a zöld szemű térdéig lecsúszott. A mögé telepedő felsőtestével felé magasodva simult hozzá a hátához, keze pedig felcsúszott a mellkasára. Talán most adta leginkább a valódi énjét a feketeség előtt. Álnok kígyó, aki megszerzi, amit akar.

Egy koppanás jelzi, hogy az alsó test előre mozdult. A fekete loboncos fej fájdalmasan találkozott az ágy lábával, ám a fagyos bőr érintését még így is érezte a hátán. Bár még alig ért hozzá, légzése elkezdett felgyorsulni. Mutatta ugyan a nagy legényt, de a teste apró kis jelzéseit ő sem tudta tökéletesen leplezni. Még ha egy bandavezér is, jelenleg akkor is csak egy szende kis szűz, aki az első alkalma előtt áll. Már csak az a kérdés, mennyire járja meg...

A jeges kéz felsiklott az ében tincsek közé s finoman visszább húzta a buksiját.

- Ha ennyire az ágy felé araszolsz, ütemre fogod fejelgetni.- duruzsolta neki oktatóbban, mintha egy minden téren szűzzel lenne dolga.

- Alku. Az ágytól oldozd el a kezemet, cserébe pedig nem szaladok el, ígérem.- csendült fel a rekedtes hang. Talán még aranyosnak is lehetett volna mondani, hiszen tényleg egy kis szüzikével ért fel a máskor oly vad nagymacska.

Először csak hallgatás volt a válasz, Yoru szava hitelességén morfondírozott a mögötte levő. Majd egy mély sóhaj mellett mászott vissza mellé s kezdte kioldozni a gubancot, amit a nyakbavalóra kreált. Mikor megvolt, a zöld íriszekbe pillantott.

- Mássz fel az ágyra.

Egy biccentéssel letudta a köszönetnyilvánítást, majd lassú mozdulattal feltelepedett az ágyra. A szédelgés és teste enyhe remegése igazán remek párost alakítottak. Csak reménykedni tudott benne, hogy az utóbbit nem veszi észre az a vörös szempár, mely valószínűleg az elkövetkezendő órában vagy órákban teste minden egyes porcikáját bejárja.

Ray a másik után mászott, amint az elhelyezkedett. A hátára gördítve magasodott felé, s lassú, ráérős kézmozdulatokkal simítgatott fel-le a testén. A porcelán színű kezeket nem eresztette el a béklyójukból, biztos, ami biztos. Gondolt egyet s ajkai felé kezdett hajolni, majd egy idő után rájött, hogy inkább nyakát támadja be. Hadd káromkodjon az alatta fekvő, ha már elmenekülni úgysem tud, a száját nem tömi be egy csók keretében.

Olykor halk kis szisszenés hagyta el az ajkait, ahogyan a hidegebb kezek az ő forrósodó bőrén szánkáztak. Foga ütemesen koccant a fekete karikán, melyre minduntalan újra és újra ráharapott a sápadt hússal együtt. Kezeivel kitapogatta a párnáját, majd egyre vörösödő feje elé is húzta azt. Szégyenében elsüllyedne, ha Ray végig látná az arcát, ahogy döngeti. Na azt már nem! Az első nyakát ért csóknál élesen szívta be a levegőt. Az egészben az volt a vicces, hogy így, szemeit eltakarva meg nem mondta volna, hogy egy férfi kényezteti. Az ajkai ugyanolyan puhák voltak, akárcsak bármelyik nőnek, akivel eddig volt. Ráadásul a harmadik vagy negyedik ilyennél bőre bizseregni kezdett a jeges ajkak nyomán, sóhaját pedig káromkodásokkal nyomta el, ahogyan a párnába motyogott.

- Zavarban vagy?- sutyorogja a füléhez felcsókolva. Hangjában hallani egy enyhe mosolyt, azonban nem gunyorosságról árulkodót. Orrát lassan végig húzta a cimpáján, mit utána elégedetten tapasztalt, hogy vörösödni kezdett. Édes lehet így a buksija is - gondolta, de nem fog azért hadakozni, hogy a párnát elvegye tőle.

A kedves kis gesztusokat osztó keze egyre lejjebb tevékenykedett, míg végül már csak Yoru lábai közt siklott fel-le. Nem akarta, hogy csak az egyiküknek legyen kellemesebbnek mondható a dolog, a feketeségnek se csak fájdalom jár ennél a körnél.

A rejtekhelye alól kikukucskálva bemérte, merre is lehet az ezüst loboncos fej, majd elgörgetve magától a párnát összekötött kezeit átbújtatta a buksin, arcát pedig a tincsek közé nyomta.

- Nem, jelenleg is éppen derűsen vigyorgok...- motyogta halkan. Akaratlanul is kicsit jobban a felette magasodóhoz simul, így sikeresen a fülébe szuszogott. Légzése először akkor akadt el, amikor a kelletténél lejjebb érezte meg a barangoló kezet. Apró nyögést fojtott el magában, ahogyan egyre jobban bújtatta el a fejét, mintha ezzel megszüntethetné az ittlétét.

- Hallatszik a hangodon, mennyire.- kissé lejjebb kushadt, hogy így össze tudjon kicsivel jobban simulni vele. Pillanatnyilag képes lett volna az aranyosságát megjegyezni, de volt egy sanda gyanúja, hogy az alatta fekvő nem bókképp vette volna a dolgot. Ujjai lassan tagja köré fonódtak s úgy kényeztette tovább. Hallotta, hogy nem reagál rosszul az ő érintéseire sem odalenn, így bátran tapogatózott ahogy épp jónak látta.

Már a létezés egyszerű kis folyamata is nehéznek bizonyult. Lassan beszív, majd kifúj. Lótúrót... A feketeség egyre hevesebben kapkodta a levegőt, ez pedig csak fokozódott, amint a simítások valami többe mentek át. Undorodott az egésztől, ám tűzben égő teste kicsit másról árulkodott. Csak ezt saját magának sem ismerte volna el. Inkább purcan meg, az is jobb lehetőségnek tűnt jelenleg. Ujjai beletúrtak a rövid tincsekbe, s egyet-kettőt lágyan morzsolgatni is kezdett, hogy ne figyeljen annyira konkrétan a kézimunkára.

Hiába nem figyelt rá, hogy odalenn mi történik, Ray így is elég hamar felállította. Mikor már eléggé úgy vélte, hogy a zöld szemű fejében kezd egy ködréteg terjengeni, akkor hagyta csak abba. Egyik kezét a kezeire téve jelezte, hogy eressze el egy pillanatra. Amint ez megtörtént, lemászott felőle és nekiállt a szekrények mélyén kutakodni. Ahogy megtalálta, amit keresett, vissza is telepedett felé. Mellé letette a keresett kis tubust, barátkozzon még a gondolattal, hogy most rajta - avagy inkább benne - is használva lesz.

Az ismerős kis tárgyat látva újabb nagyobb nyelést lehetett hallani az irányából. Gondolkodás nélkül törtek elő belőle a szavak, ahogy hasára fordulva temette a fejét a matracba.

- Csak légy gyengéd...

**********************************************

Igen, kicsit megint eltűntem. De itt az új rész :3 Mást nagyon nem fűznék hozzá, csak azt, hogy remélem tetszett és várjátok a fojtatást. És ha bármi észrevétel vagy kérdés lenne, lehet kommentelni, mert nem harapok~